Dugódíj: kiherélve

Évek óta várom és teljes mellszélességgel támogatom a belvárosi forgalomkorlátozást. Úgy tűnik, hogy hiába berzenkedik ellene az emberek egy jelentős hányada, most mégis bevezetik. Kérdés, hogy a jelenlegi formában lesz-e értelme?

Budapesten a dugódíj bevezetése ma már nem kérdés, ez elkerülhetetlen lesz – mondta a főpolgármester a Budapestinfón. Még a kormány döntésére vár a főváros, de a kerületekkel összeállított terv szerint a Budapestre behajtás joga évente 5 ezer forintba kerülne – lehet, hogy a budapestieknek is. Egy másik változat szerint ezen felül egy szűkebb, belvárosi zónahatár átlépéséért is fizetni kellene egy egyelőre ismeretlen összegű dugódíjat. – írta ma az Origo

A dugódíj lényege az lenne, hogy csökkenjen az autó forgalom a városban, leginkább a belvárosi területeken. Illetve ezzel párhuzamosan más, közösségi közlekedési formák előnybe hozása. Kerékpár, busz, villamos, ne adj isten még a gyaloglás is sokat nyerhetne az ügyön. Egészségesebb, élhetőbb város jöhetne létre középtávon.

Ahogy a cikkből is kiderül a Főpolgármester nem támogatója a tervnek és éppen ezért igyekeznek minél kiheréltebb módon megvalósítani. A januártól bevezetett megyei matricákhoz hasonló rendszerű dugódíj szimplán egy új adónemként realizálódna. A tervezett kb. 5000 forintos összeg gyakorlatilag semmire nem lenne jó, ha az eredeti elképzelést tekintjük. Persze remek látszatmegoldás, politikailag zseniális húzás.
Az 5000 forintos matricát év elején megvennék az emberek, káromkodva, EU-t szidva, de igazából minden marad a régiben. Illetve keletkezik egy adag pénz, ami a megszokott módon, követhetetlenül, elfolyna. Jó eséllyel nem a BKV/BKK irányába. Tegyük fel, hogy a durvább verziót kapnánk és lenne a legbelebb-belvárosra egy külön matrica is. Csak annyi különbség lenne, hogy több pénzt fizetünk év elején. (Azt elegánsan átlépem, hogy Tarlósék szerint megoldható lenne, hogy a budapestieknek ne is kelljen fizetni ilyen matricáért. Nonszensz!)

Milyen lenne az általam jónak gondolt dugódíj?

Szerintem a pesti oldalon a Hungária körúton, a budain meg az Erzsébet-Alkotás-Bocskai vonalon belül lezárnám a korlátlan autóforgalmat. Valószínűleg a legértelmesebb módszer a kamerás/matricás ellenőrzés lenne, és éves-havi-heti bérleteket vehetnél az autódnak. Drágáért, a tömegközlekedési bérletek díjszabásának legalább kétszereséért. Emellett megtartanám a kerületi lakosok parkolási kedvezményét, kiegészítve egy behajtási opcióval, de családonként/háztartásonként egy személyautóra. A másodiktól kezdve nem lenne semmilyen támogatás.

Ez jelentős bevételt és valódi forgalomcsökkenést hozna. A bevételt két részre osztanám, tömegközlekedési és infrastrukturális fejlesztésekre. A lezárt területen kívül parkolóházak építésére például.

A probléma ott van, hogy bár évek óta tudjuk: a dugódíjat be kell vezetni, hiszen a négyes metró kötelezettségei közt szerepelt, de semmit nem tett a mindenkori városvezetés a megvalósulás irányába. A parkolók építésére, a tömegközlekedés felkészítésére. Végül, de nem utolsó sorban: nem mondták el az embereknek, hogy mire készüljenek.

Google fordító rulez!

Jó ideje töprengek azon, hogy miért van annyi látogatóm az USAból, Lengyelországból meg a többi európai államból. Nem értettem igazán, mert ez a blog magyarul íródik és nem hittem, hogy ennyi külföldre vándorolt hazánkfia olvasna pont engem, amikor végre befejezi a mosogatást. (Bocsánat.)

A Hotjar segítségével megtudtam a titkot: a Google fordítóval olvassák az oldalt. Persze csak a politikai témájú bejegyzések pörögnek így.

Magyarország legyőzte…

Pár hete azt írtam, hogy nyilván nem én fogom megoldani a menekültek problémáit, de lesújtó a véleményem róla. Tizenhat nap elteltével úgy tűnik, hogy Orbán Viktor megoldotta a problémát, pontosabban áttolta másra a dolgot. Már jelzőt se találok arra, hogy mit gondolok igazából a Miniszterelnökről.

Szögezzük le, hogy már szeptember elején se gondoltam, hogy az egész kérdés egyszerű lenne, és direkt nem akartam mást, mint az alapvető emberséget (írhatjuk akár keresztény értéknek) számon kérni a menekülteket pocskondiázókon. Máig is az a véleményem, hogy azok, akik egy az egyben elítélték a Kormány intézkedéseit, főleg Európára hivatkozva, önmaguknak mondtak ellent. Nekem nem az a bajom, hogy az Orbán Viktor vezette kormány igyekezett rákényszeríteni a menekülteket a regisztrációra, igyekezett táborokba terelni őket és elzárta az illegális határsértő tömeget a továbbjutástól. Ezek mind olyan intézkedései voltak, amiket pont az EU tagságunkból adódóan meg kellett tennie.

Nem, a baj ott van, hogy mindezt cinikusan, embertelenül művelték, felkészületlenül.

Hónapok óta megy a kormányzati kommunikáció arról, hogy ide ne jöjjenek a menekültek, mert

  1. nem szeretjük őket és/vagy
  2. elveszik a munkánkat de leginkább azért, mert:
  3. ők nem mi vagyunk!

Elég gyerekes, dehát istenem vannak akik így gondolkoznak. A probléma ott van, hogy attól mert Orbán Viktor így gondolkozik a kormányának még kutya kötelessége lett volna plakátkampány mellett/helyett felkészülni a helyzetre.

Én őszintén megmondom, hogy fogalmam sem volt, hogy ez az egész várható. Tudtam a háborúról, de valószínűleg ezer más hozzám hasonló állampolgárral együtt Orbánék plakátjai idejében kezdtem el ráébredni, hogy mindez hamarosan itt lesz az ajtónk előtt. Valószínűleg Te, kedves Olvasó, hasonló cipőben jársz, mint én. Szóval előbb tudták, mint mi (a jelenleginél is nagyobb szarban lennénk, ha ők is csak most riadtak volna rá a helyzetre), de a kontra produktív plakátokra elköltött vagonnyi pénzen kívül mi történt?

Semmi.

El kellett volna kezdeni táborokat építeni. Élelemmel, orvosi és jogi ellátással felszerelni. A határról, sőt már a szerb területeken el kellett volna kezdeni kitáblázni, hogy erre gyertek, itt szabad lenni, itt kiderül, hogy mi történik veletek. Aztán amikor ez az egész már adott, akkor lehet az EU-hoz menni, hogy figyi, mi itt állunk készen mindenre, most akkor kezdjünk arról is beszélni, hogy Ti mit tesztek hozzá a szituhoz.

S talált egy kulcscsomót
amivel kicsukta
Magát a világból
Vagy magából a világot
A lényeg hogy utána
Csak befelé látott

Kifordult belsők közt: Kispál és a Borz

Orbán Viktor megtalálta a kulcsát, amivel kizárta magát a világból és magából a világot. Egyáltalán nem érdekli a helyzet megoldása, eltereli a szomszédaink felé a menekültek áradatát. Ha szép szóval (értsd: plakáttal) nem megy, akkor majd erővel. Kerítés, katonaság, könnygáz. Foglalkozzanak a problémával inkább a szerbek, horvátok, szlovénok, mindegy csak ne mi.

De persze a legnagyobbat a hazátlanul bolyongó menekülteken rúgta. Azokon, akik most ott ülnek a határon, keresik a szerb-horvát határon az utat az aknamezők közt, és azokon akiket gyorsított eljárás keretében Magyarország kiutasított a schengeni övezetből egy évre.

Tudom, hogy nem lehet mindenkit befogadni. Tudom, hogy ez nem egyszerű, de Orbán Viktor a helyzet ilyetén rendezését győzelemként fogja bejelenteni. Örüljön hát a győzelmének, azok felett győzött, akiknek fegyverük se volt küzdeni.

(Címlapfotó: Index)

És akkor ne igyak 2.: A 80/80 szűkítő

A lakásfelújítás nem egy leányálom, legalább 3 ember idegrendszerével kell rendelkezni ahhoz, hogy az ember ép ésszel túlélje.

Az első napon, mikor a munka után elballagtam a kecóhoz már helyzet volt. Nyitom az ajtót és a kulcs elforog. Mint kiderült “valahogy” elromlott a zár. A telefonálásomra a munkások visszakanyarodtak az autóval, hogy segítsenek bejutni. Kicsit csodálkoztak, hogy nahát ez eddig jó volt, de aztán sztoikusan mondták, hogy semmi pánik bemásznak az ablakon és kinyitják belülről. Mert onnan megy. A szalajtott fiatalember egy macskába oltott hegyi-zerge ügyességével kapaszkodott fel az utcáról az ablakunkba és láss csodát az ajtó belülről nyílt. Mondták, hogy nagyon jó, hogy nyitva hagyták az ablakot, mert így reggel is be tudtak volna menni. A következtetéseket a fantáziádra bízom, Kedves Olvasó.

Eddig azért alapvetően mázlink volt. Rendesek a kivitelezők, tartják magukat a megállapodáshoz. Kevés okom van morogni, nem is teszem. Egészen a kéményesig. Most a Főkétüszt kihagyom, mert a káromkodás blokkolóm nem bírná, maradjunk annyiban, hogy ha van még egy utolsó, rohadt, kiskirály banda az országban… Jó, hagyjuk tényleg. Szóval a kémény béleléshez kell a kazán, amit a kéményes fel is tesz. Megrendeltem a kazánt, felhívtam a kéményest, hogy mikor jön, elmondta mi kell még a kazánhoz, bizonyos indító idom. Megkért, hogy azt is rendeljek a nagykertől. Azt diktálta a telefonban, hogy 80/80-as indító idomra lenne szüksége. Én ezt feljegyeztem, elküldtem a rendeléssel együtt, jött a nagykertől a telefon, hogy ez értelmezhetetlen, ilyen indító nincs. Van 60/100, 120/80, 60/80 és így tovább. Mondtam, hogy én nem értek hozzá szóval összekapcsoltam a nagykert és a kéményest, hogy boxolják le ők. Két enervált telefont kaptam utána, mindkét fél azt magyarázta, hogy a másik hülye és nem érti amit mond.

Kezdtem aggódni.

A nap további részében a kéményes hívogatott és összefüggéstelenül beszélt az idomokról, meg arról, hogy micsoda hülye a nagykeres. Én mondtam neki, hogy segítenék szívesen, de nem értek hozzá, nem tudom miről beszél. Egyszer kifakadt, hogy értsem már meg egy 80/80-as szűkítőről lenne szó.
Ez egy olyan dolog amiről még én is tudom, hogy nem létezik. Egy szűkítő egyik oldala X méret, a másik oldala Y. Ahol mindkét méret X, az cső, kapcsoló idom, nipli, mittudoménmi, de nem szűkítő.

Balra egy nipli, jobbra egy szűkítő látható
Balra egy nipli, jobbra egy szűkítő látható

Abban maradtunk, hogy ő majd megoldja. Rettegek.

diéta 365. nap

Életemben a leghosszabb fogyókúra, amit végigcsináltam a 90 napos volt, 11-12 évvel ezelőtt. Egészen tavalyig, mert éppen egy éve kezdtünk bele Zsófival a Dukan diétába.

Egy éve ilyenkor azt gondoltam, hogy mostanra jóval előbbre járok. Azt hittem ugyanúgy fogok kajálni kb, mint korábban. És azt is hittem, hogy ennyi idő alatt lefogyok 90 kilóra. Tévedtem.

Egyrészt a 90 kg álomsúlyt nem értem még el, bár szépen megközelítettem, 95 körül vagyok. Tekintve  hogy 118-ról, indultam és, hogy mindenki gratulál nem zavar az ügy. Nem vagyok biztos abban sem, hogy tudok-e még fogyni a jelenlegi életvitelemmel. Szerintem nem. Annyira már nem is mozgat.

Ami jobban érdekel, hogy megtartsam magam itt, ezen a szinten. Az elmúlt hónapban elkezdtem fokozatosan átalakítani az étrendemet, nem zárom ki teljesen az édességet és a kenyérféléket. Néha veszek kiflit például. Jól esik, de egy kiflinél megállok és igyekszem nem bűnözni mással aznap. Úgy tűnik ez működik, nem kezdtem el hízni.

Tavalyhoz képest azt is tudom, hogy ezt sosem hagyhatom abba. Ha újra úgy kezdenék enni, mint régen ismét elhíznék. Amellett, hogy egészségileg se lenne jó, utálnám elcseszni egy év munkáját.

Megtanultam elhagyni ezt-azt, de főleg találtam olyan kajákat, amiket korábban nem tudtam napi szinten elképzelni az étrendemben. Szóval érdekes év áll mögöttem, remélhetőleg a segítségével megnőtt az előttem állók sora.

Az enervált CBA pénztáros

A nyár elején-közepén jelent meg egy új pénztáros lány a sarki CBA üzletben, ahol szinte nap, mint nap vásárolok salátát, Coke Zero-t az ebédemhez. Sosem volt kiemelkedő színvonalú a személyzet, de ez az új munkaerő nehezen szokott bele a feladataiba. Ideges, kapkodós, érezhetően bizonytalan. Sokszor elüti az árakat, a legalapvetőbb kódokat sem tudja (pedig a rám vonatkozókat már én is fejből fújom).

Pár napja egyszer enerváltan megkérdezte, hogy mi hazamehetünk-e normálisan a munkaidő végén. Nem nagyon várt választ, csak roppant ideges volt. Ma megint az ő kasszájához kerültem, az előttem vásárló nő szép nagy csomag szőlőt rakott a mérlegre, amit szó nélkül a répa kódjával ütött be a kasszába. Én észrevettem, a másik vásárló szintúgy, hogy a pénztáros észrevette-e nem tudom, de gyanús, hogy nem nagyon érdekelte a dolog. Aztán jöttem én. Mivel tisztában vagyok vele, hogy nem erős oldala a matek ezért ki szoktam számolni a pénzt, amennyire csak lehet. Ma sajnos kétezressel kellett fizetnem és ez megzavarta. 1280 forintot kellett volna visszaadnia. Ezt persze kiírja a pénztárgép is, de ő a kapott összeghez nem 2000 forintos, hanem 20000 forintos címletet vezetett be. Egy kínos perc telt el míg átlátta a problémát és megkaptam a helyes összeget.

A húszezres címlet egyébként bent maradt a kasszában. Már virtuálisan. Hogy miként fog a pénzzel a végén elszámolni arról fogalmam nincs. Alapvetően nem is érdekel, de egy sztorinak nem volt rossz.