True Detective, az I. évad

A True Detective tipikusan az a sorozat, amit jobb egyben, gyorsan megnézni.

Már a Fargo esetében is tetszett az ötlet, hogy az egyes évadok egymástól teljesen különálló történetek, még színészek szintjén sincs egyezés. A True Detective és a Fargo is valahogy “mozisabb” lett ettől, ami kifejezetten jót tett mindkét sorozatnak. A True Detective például ügyesen kerülte el a zsaru/krimi zsánereket, bár a nyomozás és a bűnügy volt a cselekmény, de ez inkább csak egy összekapcsoló szál, a sorsfordító momentuma volt két mindennapi, elcseszett életnek.

A True Detective a két nyomozóról szólt, az életükről, nem a gyilkosról és a bűntényről.

Két szereplős krimi

Matthew McConaughey (Detective Rust Cohle)
Matthew McConaughey (Detective Rust Cohle)

A True Detective nem is igyekezett energiát fektetni abba, hogy sok karaktert mozgasson, kettő remek színészre építették rá a nyolc epizódot és ők remekül elvitték a hátukon a showt. Hogy mennyire nem a bűntény volt az elsődleges, mi sem példázza jobban, mint, hogy a két főszereplő közül egyik sem a gyilkos, a rossz fiú. Egyszerűen hiányzott a negatív hős. Ennek azért is örülök, mert nekem valahogy pont ők jönnek jobban be, ahogy erről már írtam is korábban, most rajonghatok egyszer a jófiúkért is.

Rust Cole és Marty Hart detektívek (Matthew McConaughey és Woody Harrelson) sztorija kihallgatásokon, visszaemlékezéseken keresztül elevenedik meg, aztán a bűnügy és az életük újra összefut a jelenben, hogy kibékítse őket. A történet nyomozós része időről-időre nagyokat döccen, és rengeteg elvarratlan szálat hagy végül. Ha kíváncsi vagy minden bakira, akkor csak rá kell keresni a redditten, remek listák vannak összeszedve.  De ezt menet közben valahogy nem veszed észre csak már a finálé után, amikor várnád, hogy mindenre fény derüljön. Nem fog. Nem baj, mert a gyilkost elkapják, legalábbis úgy tűnik, de csak egy ember lakol a végén, miközben végig egy szektáról volt szó.

Cole és Hart közt rengeteg feszültség van, és ezek nem csak munkahelyiek, hanem alapvetően rohadtul más karakter mindkettő. Elvileg Cole lenne az értelmes, elnéző, Marty meg a bunkó és erőszakos, de mindkét színész remekül árnyalja a karakterét. Mindkettő hülye és szerethető.

Woody Harrelson (Detective Marty Hart)
Woody Harrelson (Detective Marty Hart)

A legjobb poén az volt, hogy a vallató kollégák végig megpróbálták kideríteni, ugyan miért vesztek ezek össze igazából. Gyanúsítgatták őket mindennel, aztán a végén a legegyszerűbb megoldás maradt: a volt a probléma. Ha nyugodtan hátradőlsz és végiggondolod, hogy mi történt a True Detective első évadában, akkor igazából alig marad valami:

Két rendőr felgöngyölít egy sorozatgyilkosságot, amit egy korrupt kolléga segített eltussolni, közben az egyikük tönk szélén álló házasságát a másik sikeresen végleg hazavágja. Aztán elkapják a gyilkost és megbocsátanak egymásnak.

Szóval nem attól volt olyan fergeteges a sorozat, mert jó sztorija lett volna: nem. Csak a két színész tette naggyá. És pont ettől érdekes, hogy a második évad, ahol másik színészek jönnek majd (már a felénél tartunk az új évadnak a blog írásakor) milyen lesz.

Pár hét és kiderül.




Apuci

Nem volt soha túl komoly vagy mély kapcsolatom a Nagyapámmal. Ha közös élményeket, mármint kettőnkre vonatkozókat kerestem az elmúlt napokban, nagyon kevés emlék közt tudtam kotorászni.

A legkorábbi inkább egy szokás, nem egy konkrét emlék. Dunaújváros, ebéd után elvonul aludni a hálószobába a szörnyű-sárga csergével borított ágyra én meg megyek vele. Felettünk a fa  könyvespolc, rajta a zöld testű hajó makett, lábtól másik könyvespolc, rajta rengeteg kötet. Apuci hátra fekszik, aztán oldalt fordul. Hamar elalszik, én meg szép lassan.

Dunaföldvár, valamelyik nyár. Kitalálja, hogy építsünk ketten madáretetőt. Nem sok mindenbe volt beleszólásom, szívesen fűrészeltem, kalapácsoltam volna én is, de a programban nekem a csendes megfigyelő szerepe jutott, egész a legvégéig, amikor boldogan festhettem be fehérre és pirosra a művet. Nem sokat beszélgettünk közben, de ennek ellenére jól éreztem magam.

Készítjük Földváron a tábortüzet és közben tanítgat, hogy kell megrakni szakszerűen, ahogy a cserkészeknél tanulta. (Azóta is használható tudás.)

Még mindig Földvár. Süti a flekkent a rácson, közben mutogatja hogy hova kell tenni a szalonnát, hogy jó legyen a hús íze. (Valószínűleg a hússütés iránti lelkesedésemet tőle örököltem.)

Dunaújváros, nézzük a tévét. Náluk már van Sky és Super channel. Ül a bordó fotelben, a másikban én kuporgok és valami szörnyű amerikai filmet nézünk a 40-es évekből, angolul, amit egyikünk se ért.

Az utolsó most tavaszi. Időről időre telefonáltam neki, de nem igen tudtunk mit mondani egymásnak. Az elején még mindig elmeséltem mi van velünk, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon figyel, sokszor félbe is szakított, hogy Apád már mesélte. Szóval szép lassan leszoktam arról, hogy a rutin kérdéseimen kívül mást is mondjak neki. No, ezen az utolsó telefon beszélgetésünkön legnagyobb meglepetésemre ő kérdezett tőlem. Ilyen nem történt azóta sem, hogy a dédunokái születtek. Az érdekelte, hogy miért adtuk el a lakást, mik a terveink. Úgy meglepődtem a szokatlan érdeklődésen, hogy gyorsan el is meséltem neki mindent.

No, jól van. – mondta, ahogy szokta – Akkor szerbusz, Andriskám.

Nagyon megdöbbentett a halálhíre. Hiába mondta állandóan, nem úgy tűnt, mint aki halni készül. Pár órával a telefon után éppen grill húst sütöttem a tornácon, Cili meg ott ugrándozott körülöttem, hogy kaphat-e egy falatot már végre. Néztem a kis szöszit és azon töprengtem, hogy tessék, itt vannak a gének, májusban még a dédapja sündörgött Balatonon a közelemben mikor sütögettem, hogy húst csenjen a tálról.

Írhatnék szép és nagy szavakat róla, de nem tudok, mert egyszerűen nem ismertem elégé. Általában úgy tűnt, hogy nem nagyon figyel a környezetére, de emlékszem, hogy milyen sokszor kaptam fel arra a fejem, hogy elég találó, olykor humoros megjegyzéseket dörmögött. Csak sokszor inkább nem szólalt meg.

Csendesen élte végig az életének azt a részét, amit én is ismertem. Rendszeres ember volt, aki érezhetően nem találta a helyét a digitális világban. Gyerekkoromban még csak fél-viccesen mondogatta az újításokra, hogy ilyen nekem nem is volt, de már nem is lesz! De egy idő után tényleg lehagyta a világ. Hogy elengedte-e maga mellett, vagy nem tudott lépést tartani vele nem tudom, igazából mindegy is.

Hogy milyen életet, Földet szeretett volna szerintem a legjobban a dunaföldvári nyaraló mutatja. Se villany, se gáz, se csatorna. Petróleumlámpák, esővízgyűjtő fémhordók, palackos gáz. Üveges-csatos szikvíz a faluból, marmonkannás ivóvíz 3 kilométer távról. Borzasztóan ragaszkodott a  régi dolgokhoz. Penteléhez, a sömjéni földekhez, épp ezért fura is, hogy mennyire imádta Dunaújvárost, ha valami, akkor pont a város építése barmolta szét az ő gyerekkori világát.

Nekem úgy tűnik, hogy egy konfliktuskerülő, csendes és jó szándékú ember volt egy adag önzéssel nyakon öntve. Sajnálom, hogy elment és főleg Aput sajnálom, aki nagyon szerette. Szép élete volt-e? Szerintem igen: hosszan élt, szép karriert futott be. Nagy családja volt, akik körbevették, fiai, unokái és az én révemen még két dédunokáját is láthatta. Szerette a munkáját, volt pénze rá, hogy utazzon, olvasson, hogy úgy éljen, ahogy kívánt.

Vele együtt elment egy darabja az én életemnek is. Eltűnt egy generáció a családból.

nemfontos dolgok





A múlt héten bepróbálkoztunk egy netes játékkal: készítesz videót és talán nyersz 8 hosszú hétvégés családi kirándulást. Mivel későn kaptunk észbe ezért eleve nem sok eséllyel indultunk neki, de a vártnál is gyászosabb eredményt sikerült produkálni. Azt gondoltam, hogy az első 10 közé nem lesz ördöngösség bejutni, annyi rohadt sok ismerősünk van a neten, biztos szavaznak egyet ránk, kb 1 perc elfoglaltság úgyis.

Tévedtem.

Összesen 41 szavazatot kaptunk, ebből 8-ról biztosan tudom, hogy a kollégák voltak, 3 szavazat mi magunk, 4 anyu vagy az ismerősei révén. Két ügyfelem is szavazott családostul, ők ketten 7 szavazatot hoztak. Szóval 22 embert tudok beazonosítani. Talán kaptunk valamennyit idegenektől is, ezt nem tudom, a maradék a barátaink-ismerőseink-család többi része. Zsófival kettőnknek van cca. 500 ismerősünk csak a Facebookon. No, pont ennyit ér.

Dávid két anyukája

Nem mondom, hogy egyszerű eset a fiam, egyre okosabb és egyre több az akarata. Vannak elképzelései, szórakozásai, amik óhatatlanul súrlódásokat okoznak a környezetében élőkkel. Például ő szeretne mindent megenni, amit mi is. Eldobálni fémtárgyakat, teli tenyérrel ütni az ablaküveget, nagy csattanással szekrényeknek tolni a dömpert vagy rágni és nyalni az utcai cipőket.

Ezek mind olyan szórakozásai, amikben határozott gátló tényezők lépnek fel. Jelesül a szülei. Ilyenkor ordít, morcos, sértetten totyog fel-alá és igyekszik folytatni a rosszalkodást mindaddig míg valaki el nem unja és felkapja, elteszi egy másik szobába, elviszi autókat nézni vagy betömi a száját egy adag piskótával.




Zsófival reggeliztünk ma, éppen a joghurtunk vége felett beszélgettünk a lakásfelújításról, amikor az előszobából hangos szóváltásra lettünk figyelmesek. Cili, aki a cipősszekrény beugrójában éppen valami mesekönyvet tanulmányozott, elkezdte nevelni az öccsét:

– Azt nem szabad Dávvvid! Piszkos cipő!
– ööö Grrr búú – ellenkezett a fiatalember
– Tedd le azonnal! Nem szabad jágni a cipőket!

Elkezdtük magyarázni a lánynak, hogy bár teljesen igaza van, de hagyja ránk a gyerek nevelését, majd mi megoldjuk. Ezzel visszatértünk a kávéhoz és a csevejhez, Cili a könyvéhez. Dávid meg a cipőhöz. Éppen kezdtük újra felvenni a fonalat, amikor Cili újra pörölni kezdett. Megint leállítottuk, rászóltunk Dávidra és igyekeztünk folytatni a témánkat.

Aztán kénytelenek voltunk kezünkbe venni az ügyet, mert a végén szinte már többet vegzáltuk Cilit, hogy ne nevelje az öccsét, mint a kis gazembert, aki közben büntetlenül fogyasztotta tovább a nagyanyja lábbelijét. Márpedig ez nem tett volna jót a nevelőtestület egységének.

Könnyen jött, könnyen ment

A Vodafone adott a nyárra 3GB adatforgalmat puszira, aminek nagyon jó hasznát vettem a múlt heti bélatelepi nyaraláson. Még maradt is majd 1,8GB július további felére meg augusztusra. Utazgatós időben jól jön az ilyesmi.

Aztán tegnap este Cili a saját YouTube csatornámat akarta nézni, az utazgatós videóinkat, de Zsófi szüleinél nem túl jó az internet sebessége, sokan is vagyunk rá, hát állandóan megszakadt. Beállítottam hotspotra a telefont és Cili vidáman nézte a rövidfilmeket. Aztán fürdettük Dávidot, elfelejtettem az egészet majd a szundikáló fiúval a kezemben elkezdtem letölteni a Ray Donovan új évadát meg a Straint. Meglepően gyorsan pörgött a torrent, de valahogy elsikkadtam felette. Aztán egyszer csak jött az üzenet, hogy az adatcsomag elfogyott. Igazából nem is nagyon bosszankodtam, így jártam, hülye voltam.