Plakátforradalom

Igazából szinte teljesen mindegy, hogy terelésnek volt-e szánva az idegengyűlölő plakát (hecc)kampány, de az tuti, hogy Orbánéknak sikerült újra tökön rúgni saját magukat vele.

Amikor az első képernyőképek kiszivárogtak a sajtónak én nem hittem, hogy ez nem valami gyenge vicc, aztán kiderült, hogy ez újra a magyar rögvaló, tényleg képesek lesznek ennyire vállalhatatlan kommunikációt folytatni. Ahogy reggel leszálltam egyik nap a villamosról és rámvirított a kék förmedvény azon töprengtem, hogy valóban elbaszott egy ország a mienk, ahol vannak, akiknek ez tényleg tetszik. Mert azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a társadalom egy rétegének ez fontos és szimpatikus üzenet.

Sajnos.

Emellett van két – minimálisan is elgondolkodtató – momentum a sztorinak, amit nem szabad elfelejteni. Egyrészt hiába tetszik ez a magyar polgárok egy részének, úgy tűnik, hogy hasonlóan az internetadó témájához az idegengyűlölet egy érzékeny pontját találta el a társadalmunknak. Mégpedig, hogy ez nem egy egységes gondolat nálunk, hiába szeretné ezt közvetíteni a Fidesz. Sokkal több embert bosszantott fel, mint az amúgy még a politikai nihilt elkerülő értelmiség. És pont ugyanolyan váratlanul történt ez, mint az internetadóval kapcsolatban, az ősszel.

Úgy tűnik, hogy a magyarok jó részében igenis van szabadságszeretet és tolerancia. Emellett pedig egy nagyon magas ingerküszöb, amit csak a bődületes baromságokkal lehet áttörni, de olyankor látványos dolgokat produkálunk.

A plakátrongálással én nem tudok egyetérteni. Kíváncsi leszek, hogy a mai plakátrongálók mit tesznek majd, ha Fideszes kollégáik a jogosnak vélt felháborodásuk miatt elkezdik leszaggatni a Vastagbőr-MKKP ellen-plakátjait. Hőbörögni fognak? Biztos. Igazuk lesz? Igen. Na, akkor ezért sem/nem kellene tépkedni meg rongálni, feleim. A fenti két szervezet ötlete sokkal elegánsabb: hazai pályán megrúgni az ellenfelet. Éppen ezért kapva kaptam a jó ötleten, a mi családunk is támogatta egy kis pénzzel a plakátozást.

Viszont ne menjünk el amellett sem, hogy már megint nem a regnáló ellenzéki erőknek sikerült összefogni és értelmes mederbe terelni a felháborodást, hanem két kvázi-civil közösségnek. Az MSZP gyakorlatilag néma plakát ügyben, valószínűleg napok óta azon sakkoznak, hogy az övéik vajon szeretik az idegeneket vagy nem. Szánalmas egy szervezet. Az Együtt meg a fő felbujtója a rongálásnak, ami, ahogy fentebb kifejtettem szerintem mélységesen primitív cselekedet.

Vajon mikor lesz egyértelmű végre, hogy az ellenzéki erők közül nincs olyan, aki valóban mozgósítani, vezetni képes, akiben az emberek megbíznak és elfogadják. Mikor jönnek rá végre, hogy ők tényleg megbuktak?

(A bloghoz a két plakátot szarvas tumblr segédletével készítettem, köszi innen is!)

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

7 thoughts on “Plakátforradalom”

  1. Visszajelzés: A mi kutyánk plakátja!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.