2019-01-12 15:17:02

Novemberben vettünk egy új tévét, a korábbit meg odaajándékoztuk a szüleimnek, mert két tévét teljesen felesleges tartani, nekik meg egy nagyon régi típus volt még. Apu levitte magával Pécsre, mondtam neki, hogy beüzemelni egy pillanat műve: csak be kell dugni az antenna kábelt és kész is.

A helyzet az, ezt szerintem minden számítástechnikával bármilyen szinten foglalkozó ember tudja, hogy a családja egyértelműnek véli, hogy bármihez ért aminek kijelzője van. "Ugyan, javítsd már meg a számítógépemet, neked az a kisujjadban van!" - mondják vidáman és visszautasíthatatlanul. Az elmúlt évtizedben ehhez csatlakozott az okostelefon beállítása és az elmúlt években az okostévéké is.

Namármost, a tévé amit adtunk a szüleimnek egy 6 éves Samsung smart TV. Apu elvitte magával és letette egy félreeső zugban, hogy majd én karácsonykor beüzemelem. De úgy alakult, hogy karácsonykor én megbetegedtem és nem mentem hozzájuk csak a feleségem. A nagybátyám állítólag élcelődött kicsit azon, hogy egy ilyet csak össze kell dugdosni, de attól mereven elzárkózott, hogy meg is tegye. (Volt esze!) Így aztán most, hogy lejöttünk Pécsre azt láttam, hogy megvárt, közel két hónapon át ez a feladat.

Könnyedén kezdtem neki és hamar kiderült, hogy valami nem okés. Apu 2 perc múlva ideges volt, hogy nem is kell nekik ilyen TV mert minek. (Ez persze megkönnyítette a helyzetet) Rövid tökölődés után rájöttem, hogy bár a szülők állították, hogy nekik digitális tévéjük van, de nem. Amint átállítottam a vételt digitálisról analógra helyből ment is minden rendben.

Az egésszel csak azt akartam mondani, hogy nincs az az isten, hogy az ember nyugodtan megússzon valami szerelést-beüzemelést, amit szívességből csinál. Mindig ezekkel lehet a legnagyobbat szívni. Majd egyszer elmesélem azt is, amikor kapcsolatunk hajnalán format c:-t nyomtam az apósom számítógépére. Nem volt vicces.