The Last Ship (Az utolsó remény), a harmadik évad

A The Last Ship a harmadik évadára már teljesen meghaladta a címét (ebből a szempontból a magyar fordítás sokkal jobb lett, időtállóbb). Már a második évadban sem voltak egyedül, de mostanra már kifejezetten ez a konfliktus forrása is.

Spoiler! A bejegyzés a következő bekezdéstől kezdve súlyosan spoileres!

Tudjuk le a második évados csattanót helyből itt az elején: Dr. Scott, a sorozat eddigi kvázi-főszereplője meghalt. Tényleg meggyilkolták az évad utolsó másodpercében.
A második évadban már persze elkezdett eltolódni a hangsúly és az első évadban még lelkes második ember Chandler kapitány felnőtt a doktornő mellé, a harmadik évadtól ő lett a főszereplő, a hős.

Egyébként a sorozatnak sikerült nagyon elegánsan kiírni a doki nénit, azzal, hogy egy kajajegyen látható grafikán kívül kb. két mondatban említik az évad folyamán. Merész húzás volt ez a készítőktől, de én nem bánom. A karakter kezdett kifáradni és addig bonyolították az érzelmi részeket vele kapcsolatban, hogy jól jártunk az újra kezdéssel.

Már megint egy új sorozat

A The Last Ship már másodjára újult meg és ez minden alkalommal igen jót tett a sorozatnak. A második évad váltása kiemelte a JAG-szerű vonalból, a harmadik évad pedig az eddigi legjobb volt. Nem vagyok meglepődve, hogy gyors egymásutánban megelőlegeztek neki újabb két évadot.

A harmadik évadban kitágult az egy hajós narratíva, az életben maradt szereplőgárdát több helyszínre szórták szét. Lett egy kifejezetten izgalmas politikai / fehér házas vonal és egy akció dús, lövöldözős távol-keleti sztori. Az évad elején helyből kinyírtak egy rakás szereplőt, míg mások egyszerűen nem kerültek képbe, mint például Tex, aki a sorozat felétől kapott egy pár epizódos jutalomjátékot mielőtt a fináléban ő is eltűnik örökre. (Igazából az ő karaktere eleve egy felszedett személy volt, aki az új helyzetben valóban nem túl érdekes már. Főleg, hogy a legfontosabb szerepe abban állt, hogy érzelmi háromszöget formált a dokinővel és a kapitánnyal.)

Valaki azt írta egy hozzászólásban, hogy neki kicsit 24 hangulata volt a harmadik évad nézése közben és bár erős a párhuzam, de igen érthető, hogy mit akart mondani. Az egyre hangsúlyosabb politikai szál, ahol a katonaság gyakorlatilag végrehajtó szerepre áll át valóban hasonló felállású. Erre az érzésre erősített rá az elnök körüli dráma és ármánykodás, a puccs is.

 

Azért a The Last Ship még mindig kicsit egyszerű. Nem tudnám megmondani miért pontosan, de naiv és hősies és nagyon-nagyon amerikai. Mindezek mellett ez jól áll neki, ugyanazt a komolytalan és kissé felületes szórakoztatást tűzte ki a zászlajára, mint a második évad is és ezt hibátlanul hozta.

Mindenképpen maradok a júniusban érkező negyedik évadra is, azt nem tudom, hogy megéri-e hetente nézni vagy jobban járok, ha megvárom a végét és egyben végignézem. Meglátjuk, meglátjuk.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.