Két film röviden: Anya csak egy van, Éjjelek és nappalok
Az elmúlt napokban két 214-es mozifilmet is láttam. Ezekről írtam pár szóban szubjektív véleményt.
Ich seh, ich seh (Anya csak egy van) – 2014
Bandival rendszeresen nézünk thriller/horror filmeket, Zsófi és Ő is nagyon szeretik a műfajt. Én a magam részéről már kora gyerekkoromtól a Rémálom az Elm utcában, az Omen és hasonló zsáner filmeken nőttem fel, így nem sok újat tud mutatni a műfaj, leginkább unom. A társaság kedvéért azonban szívesen ülök le mindig egy újabb darab elé, hogy a végén aztán megállapíthassam: na ez is egy jó nagy kalap szar volt.
Az elsején este lejátszott filmet viszont én találtam, és végre egy olyan mozi volt, amit megérte megnézni. Mégegyszer már nem lenne hozzá kedvem, de kár lett volna kihagyni. Az biztos, hogy nem horror, maximum thriller. Leginkább csak végtelenül beteg. Egy film, ahol a legalapvetőbb háttér információkat sosem tudod meg, ezért aztán még két nappal utána is azon kombinálgatok, hogy igazából ki volt a hunyó.
Nem, nem olyan elcsépelt, hogy ne legyen egy kerek-egész sztorija. Piszok jó az egész. Az első pillanattól kezdve érzed, hogy a három szereplő közül valamelyikkel nincs rendben valami, de hogy melyik az percről percre változik. És most sem lövöm le a poént.
Lassú, olykor kicsit kegyetlen. Sokszor úgy éreztem fölösleges jelenetek, elhagyott szálak vannak, de a végén valahol mindennek jelentése, értelme lett. A vöröskeresztnek, a papnak, az ikreknek, az anyának.
Csak azt tudnám, hogy ki a felelős. Nézd meg és jöhet a tipp itt a kommentek közt!