Kesergés az írásbeliség szomorú helyzete felett

Hiába igyekszünk, már III. Béla óta, meghonosítani az írásbeliséget ez valahogy nem működik. Úgy tűnik a szittya génekben valami ösztönös ellenérzés van minden iránt, ami visszakereshető, ellenőrizhető.

Ezt már az irodaházon belül is utálom, én mindent e-mailben kérek, e-mailben válaszolva jelzem a teljesítést, de a legtöbb kollégám ezt hülyeségnek és/vagy nyűgnek érzi. De nem csak nálunk van ez így, sőt ilyenkor az írásbeliség hiányát a lassú válaszidővel is tetézik.

Elég sokszor kell rendeléseket intézném, az elmúlt hónapban szitázott lufira kértem árajánlatokat és papírzászlókra (igen kezdődik a fesztiválszezon vasútmodellezőknél). Végigtúrtam az Internet bugyrait ilyen cégek nyomában, kikerestem az e-mail címeket a többségében használhatatlan és információt csak nyomokban tartalmazó honlapokról, majd írtam egy szép árajánlat kérő levelet. 20-30 kérésből 1 darab válasz született 24 órán belül. A lufikra, amikről közben le is mondtunk, így 3-4 hét után kezdenek el reagálni. A papírzászlók majd a fesztiválok után jelennek meg a postaládámban. Kíváncsi lennék, hogy miből élnek ezek a cégek, mert az tuti, hogy nem az online ügyfélszolgálatból és rendelésekből.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

6 thoughts on “Kesergés az írásbeliség szomorú helyzete felett”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.