Itt a nyár! - fotó: Ői András / Budapest, 2015. május 19.

Itt a nyár!

Emlékszem erre a verőfényes májusi délelőttre, aznap bevittem a fényképezőgépet a munkahelyemre, hogy az új termékeinkről termékfotókat készítsek. Ez mindig nagyon macerás munka, pár éve ugyan kaptam egy fénysátrat, ami sosem készült el teljesen.

Ez a fénysátor furnérlemezből készült, elég masszív és nagy doboz, azt terveztük, hogy majd anyaggal borítjuk az oldalait. Csakhogy textilt sosem vettünk hozzá, egy ideig pausz papírt használtam, de túl kékesre színezett mindent így leszedtem az oldalfalakról.

A fényt, ami elengedhetetlen lenne a fotózáshoz, három mini-reflektor adja, amik klímaszerelési rézcsövekre vannak felerősítve. Fix mélységig lógnak be a sátor oldalán és csak le-fel tudom őket nagy nehezen álltani. Ráadásul a három fényforrásból az egyik elég hamar kiégett, azóta kettővel kell dolgoznom. Kettővel, főleg, hogy az egyik a tetőről, a másik meg jobbról világít, nem tudom eltüntetni az árnyékot. Jobb híján így aztán egyedi fehéregyensúlyt mérek és aztán igyekszem Photoshoppal kijavítani a hibákat. Az irodám ráadásul sötét is, csak neonok vannak benne, megette a fene az egészet. Ezért tavasztól ősz közepéig ha tehetem kivonulok a parkolóba fotózni, vagy valami közeli parkba.

Május 19.-én a Daróci utca végén levő körforgalmat néztem ki magamnak, volt ott egy piros pad, amit fehér kartonnal takartam le és az áldott napfényben gyönyörű képeket sikerült készítenem az új terméksorról, a VMC fűcsomókról. Jó két órán keresztül tartott a procedúra, aminek egy helyi muslinca nem nagyon örült, mert sikerült a kedvenc padját befoglalnom, ahol az ebéd előtti söreit szokta volt elfogyasztani.

A Főkert emberei még nem jutottak el a környékre és hatalmas nagy fű volt, amiben egy szürke cica hempergett. Meleg volt, a nyár már ott szaglott a levegőben. Összeszedtem a cuccaimat, a nyakamba akasztottam a fényképezőgépet és vidáman indultam vissza az irodába: jött az év jobbik fele. Visszafelé haladtomban elő-elővettem a fényképezőt és az utca növényzetét fotóztam, a rózsákat, bokrokat, fákat. Ekkor készült ez a kép is, míg ellőttem és elégedetten néztem vissza a fényképezőgép kijelzőjén a fotót azon töprengtem, hogy tegyek-e céklát az aznapi salátámba vagy ne.

Valószínűleg tettem.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.