Munkahelyi rasszizmus

Azt hiszem az elmúlt évben a társadalom átlendült egy érzékeny ponton a rasszizmus tekintetében. Ezt onnan gondolom, hogy az én munkatársaim egyikéről se lehet elmondani, hogy liberális emberek lennének, de még az általános toleranciát se várhattam el tőlük soha. Időről időre megütötte a fülemet a beszélgetések közben a cigányozás, a zsidózás.

Az elmúlt időszakban azonban sűrűsödnek az ilyen esetek. Büdös cigányok, rohadt zsidók. Ezek a jelzők egyre szabadabban szállnak. Ha más nem, akkor egy meglepődő történet: ahhoz képest, hogy cigányok milyen rendesek. Nem mondom, hogy ez újdonság Magyarországon, de elég szomorú, hogy az alapvetően értelmes, jól szituált kollégáimat sem zavarja már. Sőt, ők maguk is beálltak a sorba.

Az elmúlt két napban már azon gondolkoztam ezt, hogy fogom kulturáltan kezelni. Nem akarok összeveszni senkivel, de ez engem zavar, nem gondolom, hogy tűrnöm kéne. Senkitől. Tippek, valaki?

Bérgavallér

Pár hetente hétvégén Bandi meglátogat minket. Ebédelünk, punnyadva töltjük a délutánt, beszélgetünk, néha elvisszük a gyerekeket a játszótérre, este altatás után meg szoktunk nézni valami filmet. Becsülöm Bandiban, hogy a barátságunk kedvéért elvan így velünk, nem pörgősen, a gyerekek miatt egy-egy témát ezerszer megszakítva. Az esti film általában valami thriller, vagy krimi szokott lenni, Zsófival mindketten nagy rajongói a műfajnak. Én a thrillerekből mára teljesen kiábrándultam, mindegyik vérszegény és kiszámítható. A krimiknél kicsit már jobb az arány, a skandinávok adtak a műfajnak egy új lökést, de valahogy az esőtől és kék szűrőktől hemzsegő filmek is kezdenek teljesen egyforma hangulatúak lenni.

Most szombaton, ahogy keresgéltünk a T-Home videótárban megláttam John Turturro tavalyi filmjét, a Bérgavallért (Fading Gigolo) és kedvem támadt valami vidámabb hangulatú darabhoz. Viszonylag könnyen beleegyeztek a többiek, hogy ez legyen az esti darab.

Reklám (x)

Bérgavallér részletei…

Tíz év

Tíz éve és egy napja érkeztem meg Apa autójában Budapestre. Jól meg volt pakolva a csomagtartó, a hátsó ülés. Már nem emlékszem, hogy a csomagok nagy részét le tudtam-e rakni Bandinál, az albérletben, vagy jöttek velem Zsófi lakásába – ahol másfél évvel később már közösen laktunk – mindenesetre az első pár napon, míg a naptár októberre nem fordult – ott csöveztem a Zsibói utcában.

Emlékszem az első napomon rohangáltam az új iskolám ügyeiben. Beiratkozás, tanszer vásárlás. Felmértem a környéket, a Bartókon, a Rolling Rock felett volt a suli több lakásból összenyitva. Akkor már négy éve heti rendszerességgel jártam fel, szinte inkább itt laktam, mint Pécsen, de hiába ismertem a Körtér környékét azért kalandos volt minden. tudtam, hogy mennyi lesz a zsebpénzem és ebből mennyi a lakbér és nem volt sok, ami maradt, így körbenéztem olcsó ebéd után. A Déli pályaudvar alatt, már hazafelé tartva, ettem végül egy Főzelékfalóban. Már akkor sem érte meg az árát. Tíz év részletei…