Philippa Gregory: Az ​állhatatos hercegnő

Régen olvastam utoljára történelmi regényt, pedig az egyik kedvenc műfajom. Most teljesen véletlenül került a kezembe az Állhatatos hercegnő, böngészgettem az e-bookok között és rám vigyorgott. Régen volt olyan olvasmányélményem, amikor a könyv beszippantott és kényszeresen vissza-vissza jártam rá. Bár elméletileg kevés szabadidőm volt erre a könyvre, de négy nap alatt letudtam, buszon, ebéd közben, fürdetéskor, altatáskor, bárhol és bármikor elcsíptem 5 percet.

Menet közben jöttem rá, hogy ez könyvsorozat és egy későbbi kötetét már évekkel korábban elolvastam egy nyáron. Anyutól kaptam kölcsön és idén is szembetalálkoztam vele a balatoni könyvespolcon. Rövid kutatás után rájöttem, hogy a Másik Boleyn lány volt az, a harmadik rész. Úgy tűnik belebotlottam egy olyan könyvsorozatba, amit kifejezetten nekem írtak. Újra.

Az állhatatos hercegnő

Aragóniai Katalinnal kapcsolatban azért nagyjából képben voltam, ami nem nagy szó, ha valaki kijárta a gimnáziumot. Nekem valami olyan középkori pletyka rémlett, hogy igazából az apósa volt, akivel kavart, de miután a regény nem ezt a verziót hozta így utánanéztem a neten és ezt ne is találtam meg, szóval keverhetem valakivel.

Philippa Gregory Katalinja egyértelmű választ ad viszont arra a kérdésre, ami miatt mindenki emlékszik erre a tragikus sorsú királynőre: szerinte nem volt szűz mikor VIII. Henrik felesége lett. Erre a szálra fűz fel az írónő a történetet, amivel ügyesen adja meg a jó történelmi regényekre jellemző így is lehetett akár nézőpontot. Minden másban nagyon szépen ragaszkodik a tudott, elismert történethez.

Dehát Katalin esetében éppen az a nagy kérdés, hogy elhálták-e az első férjével, Henrik bátyjával a házasságukat. Ha igen, akkor Henriknek volt igaza, ha nem, akkor neki. Épp ezért érdekes Philippa Gregory Katalinja: igyekszik úgy igazat szolgáltatni a királynénak, hogy közben kimondja a bűnösségét.

Romantikus is

Az állhatatos hercegnő nem csak történelmi regény, egy jófajta romantikus mű is. Én szeretem a lányregényeket, a romantikus könyveket, így aztán külön örültem, hogy ez a lányregényes hangulat is erősen áthatotta a könyv lapjait. Nagyon korai gyerekkortól kapcsolódunk be Katalin életébe és sajnos nem is kísérjük végig a pályafutását, gondolom a második kötet pótolja a hiányzó éveket a sorozatban. Ez talán az egyetlen hiba ebben a könyvben, ami ha nem nézném a sorozat voltát bizony nagyon súlyos lenne, de így eltekintek tőle és a maximális 5 csillagot ítélem meg neki.

Be kell szereznem a további köteteket is!

(Borítókép: Az angol hangoskönyv verzió borítójából vágva.)

Tyll J. Pollman: Farkasok vándorlása

Jól elmaradtam mostanában a könyv és sorozat beszámolókkal, de igyekszem behozni a dolgot. A legkorábbi törleszteni való a Vandálok sorozat második kötete, a Farkasok vándorlása.

Szinte nem is értettem Pollmant, hogy miért telepítette le Revriket és társait Pannóniában, az a pár év csak arra volt jó, hogy családja legyen, akiről mindössze pár mondat szól, majd a második könyv végére véres tollal ki is írják a sztoriból, hopsz egy spoiler. Ha azt gondolnám, hogy ösztökélésnek volt szükség rá, akkor se lenne igazam, Revriknek láthatólag nem volt szüksége ilyen indíttatásra, hogy háborúzzon, konspiráljon.

Nem is történelmi regény

1649-2228-product

Fura látni, hogy miként változik egy műfaj, hogy hígul fel, ha őszinték akarunk lenni. A történelmi regény valaha, mondjuk Robert Graves idejében egy sokkal lassabb, alaposabb szerkezet volt. Ha akció, kaland alakult is benne, akkor az csak azért, mert a történelmi személy, a megtörtént események leírásához hozzá tartozott. A Vandálok, vagy az Észak Urai könyvsorozatban (hogy a Vikingekről ne is beszéljek!) a történelem valami laza körítés, ami csaták és a fantasyből megismert lélegzetelállító kardozások mellé van írva. Ezek a könyvek sokkal inkább társai a Winnetounak, vagy a Tier Nan Gorduin sagáknak, mint az Én, Claudiusnak, vagy egy Passuth műnek.
Viszont nagyon szórakoztató, izgalmas kis ponyvák, amikből ezt-azt megtudsz a népvándorlás koráról.

Az előző fejtegetés után el kell mondani, hogy remekül szórakoztam és izgatottan várom, hogy lefordítsák végre az új kötetet is. Revrik vandáljaitól és hunjaitól még sok izgalmas percet várok. Arra meg kifejezetten jó volkt a könyv, hogy amikor a hó elején az Őrségbe mentünk kirándulni és végigautóztunk a Balaton mentén, majd bevágtunk Zalacsány felé helyből beugrott, hogy nahát Revrik itt kicsit északabbra szerzett magának várost, errefelé bujdosott a gótok elől, vagy indult el Róma meghódítására.

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

A kiLátó blogon írtam még 2011-ben az Isten rabjairól egy rövid méltatást, akkor derült ki számomra, hogy a családunk tulajdonában levő könyv nem a teljes regény, hanem egy ifjúságnak átdolgozott kiadás. Azóta benne van a fejemben, hogy szeretném elolvasni a teljes verziót, amikor könyvesboltban járok nézni is szoktam a polcokon, de sosem találkoztam szembe vele. Fura egyébként, mert nem gondoltam volna, hogy közel négy év telt el azóta, inkább tavalyinak tűnik az élmény.

Amikor megvettem a tabletet a gyári beállítások ajánlgatták a Kindle és a Google e-könyv olvasóját is. A Play könyváruházban az egyik ingyenes kötet, láss csudát, pont az Isten rabjai volt. Gyorsan polcra is tettem és múlt héten, míg otthon betegeskedtem kiolvastam ezt is. Még egy pipa. :)

Gárdonyi Géza: Isten rabjai részletei…