Szürreális gyerekpletykák az oviban

Reggel én vittem a gyerekeket az oviba, idén úgy alakult, hogy minden kedden és pénteken megyünk együtt. Ilyenkor korábban kell kelni és ők is nyűgösebbek. Én is nyűgös vagyok, mert sietni kéne a melóba és 100%, hogy ezeken a reggeleken késni fogok. Az ősz jelentős részében a keddi és pénteki reggelek az idegbeteg hangulat szinonimái voltak. Ezért most úgy döntöttem, hogy ennek véget vetek, ha kések, hát kések, ezzel nem tudok mit kezdeni, hiszen amikor idegbeteg módon hajtom a kölyköket, akkor is ez lesz a vége.

Így aztán hiába múlt el már hét óra, és még mindig kétszer öt perc volt a karácsonyt ellopó Grincs sztorijából én mégis blazírtan ültem a kanapén és igyekeztem Dávidot öltöztetni.

Végül jóval fél nyolc után értünk be az oviba, szokás szerint Cilit vittem előbb öltöztetni, mert ő sokkal macerásabb és lassabb, mint Dávid. A reggeleinket nehezíti az is, hogy kedden és pénteken reggel torna van, így teljesen át kell öltöztetni a lányt. Szóval beértünk az öltözőbe (miután a kiscsoportnál Dávid megbeszélte az óvónénikkel, hogy miként áll a favonat kiegészítők helyzete napjainkban) és ott egy komplett kis traccspartiba csöppentünk.

Cili barátnői öltözködtek nagy egyetértésben, miközben az egyikük szüleit vesézték ki, nevezzük ezt a kislányt I-nek, míg a másikat P-nek. Az öltözőben tartózkodott még egy kisfiú is az apjával, de ők rövid, kurta szavakkal kommunikáltak egymással és hamar eltávoztak, szóval hagyjuk ki őket a sztoriból.

Mikor beértünk P éppen azt fejtette ki, hogy I anyukája "kegyetlenül szigorú", ha így bánik a lányával. Mire I vehemensen védelmezni kezdte az anyukáját, hogy ő nem is szigorú, csak kissé fáradt és ideges, mert az apukáját elküldték a házból. Közben már Cili is öltözködni kezdett (mert presszionáltam rá, egyébként csak boldogan álldogált volna) és Dávid, szokása szerint keresztbe tett lábakkal üldögélt a padon, a lányokat hallgatva. P szerint olyan nem lehet, hogy valakit elküldenek a házból. Ehhez a véleményhez Cili is csatlakozott, szerinte mindenkinek laknia kell valahol.

Nehéz helyzetben voltam, egyrészt őszintén érdekelt, hogy mi kerekedik ebből a pletykából, I faterja az anyja alapján legendás fickó lehet, másrészt sietni is kellett volna és két kislány felett átnyúlva igyekeztem öltöztetni a saját, meglehetősen mozgékony lányomat.

I kissé sértődötten válaszolta, hogy dehogynem ki lehet valakit tiltani a házból, az ő apukáját már nem egyszer kitiltották, most azért mert sörözött. Sokat. A két másik lányon látszott, hogy ez kissé ingoványos talaj, de Dávid jelezte, hogy én is szoktam sörözni. Megnyugtattam, hogy én jól viselkedek és még nem tiltottak ki emiatt a házból.

I erre mondta, hogy igen, de az ő apukája amikor sörözik, akkor azt szokta mondani az anyukájának, hogy elvágja a nyakát. Itt P közbeszúrta, hogy akkor tényleg szigorú szülő (ezzel egyetértettem) és azzal folytatta, hogy szigorúbb, mint az övéi, akik pedig most váltak el. (Ez volt egyben az a pont is, amikor azon töprengtem tisztában vannak-e a szigorú szó jelentésével.) Cili azt firtatta, hogy mivel vágná el az I apukája az I anyukájának a nyakát, mire I azt felelte, hogy az mindegy, de ha egyszer tényleg elvágná, akkor annyira, hogy az I anyukájának a feje pattogna a földön.

Éppen azon töprengtem, hogy miként reagáljak erre a fordulatra, ami felelős és előremutató lenne szülőként meg felnőttként is, de oltári mázlimra a gyerkőcök megoldották a problémát: a fenti képet igen viccesnek gondolták és vidáman nevetgéltek rajta. Annyit a kacaj csillapodtával megkockáztattam, hogy ez azért nagyon durva dolog lenne és senkit nem szabad bántani.

Kár volt beleavatkoznom, mert ezzel kizökkentettem a tárgyalást. P azzal zárta le a témát, hogy I szülei mégis nagyon szigorúak, mire I közölte, hogy jó az apukája az, de az anyukája nagyon kedves. Ebben maradtak mire én megkértem a lányomat, hogyha végzett a cipőhúzással és a pisiléssel, akkor jöjjön utánunk Dávid öltözőjébe. Elbúcsúztam a lányoktól és miközben a fiamat öltöztettem azon töprengtem, hogy lehet, hogy idegeskedek heti kétszer, ha késünk a reggeli rohanásban, de még így is ezerszer normálisabb apja vagyok a gyerekeimnek, mint amilyen I-nek jutott.

Facebook Instant Articles vs Forgalomterelés

Az Instant Articles a Facebook egyik legnagyobb és legsunyibb húzása a tartalom készítők felé, amit mostanában elkövetett, miközben tagadhatatlan, hogy a felhasználók jól járnak vele.

Én már évek óta rinyálok azon, hogy milyen elképesztően ki vagyunk szolgáltatva a Facebooknak. Nem, nem civil felhasználóként, hanem tartalomkészítőként. Amikor elkezdtem blogolni a blogoszférának megvoltak a bejáratott közösségi terei, ahol bemutatkozhattál és ahol a potenciális olvasóid rád találhattak. Akkoriban a blogok legfőbb visszajelzési forrása a bejegyzés alatt található komment rendszer volt.

Ez a felállás remekül működött. És nem kívánom, hogy minden változatlan maradjon, de a békés egymás mellett élést azért hiányolom. A Facebook előretörése Magyarországon leradírozta a komolyan vehető forgalomterelő közösségek összességét. Bár egyre több embernek van Twitter fiókja, meg sok fórum van, amit még látogatnak, de a márkák és a hírek nagy részét a Facebookon keresztül követjük. Már, aki online tájékozódik.



Hogyan osztja újra a forgalmat a Facebook?

A következőkben a saját blogomon megfigyelhető hatásokat fogom bemutatni.

1. grafikon: Honnan érkezik a forgalom?
1. grafikon: Honnan érkezik a forgalom?

A Google Analytics elég szépen bemutatja, hogy milyen forrásokból érkezik a forgalom a blogra. A kék vonal jelzi a teljes látogatói munkamenetek számát, a narancssárga a teljes közösségi forgalmat, a zöld a keresőkből érkező nem fizetett forgalmat, a lila a közvetlen elérést (beírod a webcímet), a sárga a többi hivatkozó weboldal forgalomterelését és van halvány lila egyéb kategória, a resztli.

Ahogy látod a blog forgalma attól függ, hogy milyen hatásosan terel éppen a közösségi média. Ha nem húzok bele, akkor egy állandó és nagyon csendes forgalom mérhető. A statisztikában látható kiugrást egy Facebook csoport eredményezte, ahol megosztottam fotót és letettem mellé a galériához vezető hivatkozást.

Ha ezzel tisztában vagy, akkor akár kényelmes is lehet, hogy jórészt egy lábra kell koncentrálni, ha ott jól megy minden, akkor nincs gond. Ehhez persze el kell fogadni, hogy szinte teljes mértékben kiszolgáltatod magad egy tőled független szereplőnek.

Pár éve imádtuk a munkahelyemen a Facebook oldalunkat, pár száz követővel hatalmas forgalomterelést lehetett elérni. Aztán elkezdték átírni az algoritmust és a dolog egyre kínkeservesebb lett. Önként dugtuk a hurokba a fejünket persze, de ki ne tette volna.

Gyorsítsuk a betöltést: jöjjön az Instant Articles

Nagy eséllyel ezeket a sorokat te is a Facebookon keresztül olvasod és ha ez így van, akkor arra is van esély, hogy el sem navigáltál a blogomra, hanem az Instant Articles felületen keresztül találtál erre a cikkre.

Az Instant Articles egy állati jó ötlet, ha felhasználója vagy a Facebooknak vagy ha a részvényese. Egyébként egy igazi nagy cumi. A lényege, hogy a blogod, weboldalad dinamikusan generált tartalmát becsatornázod a Facebook rajongói oldaladba, ott ő feldolgozza és Facebook kompatibilis megjelenésűvé teszi. Ha te megosztod a cikket az oldalon, akkor a Facebook a mobilos és táblagépes felhasználóinak nem nyitja meg a Te weboldaladat, hanem ezt az előre átgenerált és nagyon mobilbarát felületet hozza be, az Instant Articlest.

Egy korábbi blogbejegyzésem az Instant Articles felületén
Egy korábbi blogbejegyzésem az Instant Articles felületén

Hogy ki nyer ezzel?

  • Az olvasód. Gyorsan és emészthető formában kapja meg a tartalmat.*
  • A Facebook. Nem navigálnak el a felületéről, a külső tartalmat teljesen egészében benyelte, ő kezeli.
  • Valahol még te is nyersz egy kicsit, hiszen elolvassák az írásodat.**

*Ez nem rossz, tekintve hogy még mindig rengeteg nem reszponzív vagy mobil optimalizált weboldal van. A meglevők között meg rengeteg teljesen hasznavehetetlen, szóval ez előny, ha csak nem olyan a weboldalad, amire odafigyelsz, mobilra optimalizáltad és azt várod, hogy mindenki minden eszközről élvezze.

**Elolvassák, de nem ott ahol te szeretnéd.

A hét elején írtam egy Pokémon Go blogot, gondoltam felülök vele a divathullámra és terelek egy kis forgalmat a blogra. Nem sokat, 200 forintot engedélyeztem a Facebook számára a bankkártyámról, kiemeltem a bejegyzést.

Ezzel két napig futott a bejegyzés és mit tesz isten 99%-ban mobil eszközökről nézték meg. A weboldalra terelendő forgalom így 99%-ban a Facebookon maradt. Nem kaptam remarketinghez közönséget, nem pörgették meg az Adsense hirdetéseimet, nem nőtt az oldalon a látogatottság. (A felső grafikonon az utolsó pötty előtti részt nézd: lefelé tartó tendenciát mutat, miközben fizetett forgalomterelés volt az oldalon.)

Fontos, hogy több lábon álljunk!

Miközben én folyamatosan sírok, hogy a gonosz Facebook miként veszi el a forgalmat azért nem teszem ölbe a kezemet és várom az elkerülhetetlent. Egyrészt tisztában vagyok a Facebookkal és használom, szeretem-nem szeretem: ez van.

Másrészt még ha szélmalom harcnak is tűnik én igyekszem több lábat növeszteni a közösségi színtéren. Minden bejegyzésem megjelenik Twitteren, Google Pluson is, ha nem felejtem el, akkor Ello-ra is szoktam néha kitenni cuccokat, ez mondjuk ritka. Passzívan használom a Pinterestet, az Instagramot és a Flickr fotó szolgáltatásait. (Passzív alatt azt értem, ha az egyikre tartalom kerül, akkor az automatice megjelenik a többiben is.)

Ezek a felületek hosszan csak vitték el az időmet, de lassacskán kezd beérni a munka gyümölcse. Az 1. grafikon közösségi szereplőit kiemeltem és szétbontottam. Az Analytics által mért hat legnagyobb forgalmú csatornát láthatjátok a 2. grafikonon.

2. grafikon: közösségi forgalomterelés csatornákra bontva
2. grafikon: közösségi forgalomterelés csatornákra bontva

Egyrészt látható, hogy a Facebook a hat legforgalmasabb forrásból helyből elvisz négyet. (Az első 11 helyezettet, nem csak közösségi forgalomról, a 3. grafikonon láthatod.) Mert van a Facebook asztali verzió, a mobil app, a mobil verzió, a kilépő oldal, a mobil kilépő oldal. A narancssárga trendvonal egyben tartalmazza a mobil app forgalmat és az asztali forgalmat.

Lenyűgöző, ugye? Hát még ha összeadjuk a zöld trendvonallal és akkor már majdnem 100% fedésbe kerül a teljes forgalom.

3. grafikon: A teljes forgalmi források
3. grafikon: A teljes forgalmi források

De csak majdnem. A 3. grafikon (ami inkább táblázat) azért árnyalja a képet. A blog oldal látogatottsága ugyanis másodsorban a Google felől érkezik, elsődlegesen természetes keresési találatokból, másodsorban meg a Plus terel ide rendszeres forgalmat. És a Google Plus a 7,3%-os forgalmával főleg állandó, visszatérő látogatókat szállít.

A Twitter 3,12%, de a Disqus és a WordPress saját felülete is felkapaszkodott az első 10 közé a 2% körüli értékekkel.

Két-három százalék! Siralmas!

A fentiek fényében érthető, hogy miért szeretem én jobban ezeket a Facebookhoz képest töredékes teljesítményű oldalakat: mert hozzám jönnek. Az általam készített tartalom az én felületemen kerül a felhasználó elé. Az én hirdetéseim is lefutnak, az én számlálómban is pörög a számláló. És még ők is jól jártak.

Ahogy azt már sokszor elmondtam a Facebook nem átfolyatja magán az Internetet, hanem bekebelezi azt. Az Instant Articles szinte tökéletesre fejlesztette ezt a filozófiát és ez felettébb bosszantó. Ha kikapcsolod lemaradsz, ha bekapcsolod kimaradsz.

Sehogy se jó.