alkotás és béke

A héten újra weboldalt kell készítenem, mondhatni visszatértem a szakmámhoz. Nem kellett nyomdával egyeztetni, kifutókkal, margókkal, biegeléssel meg ilyen baromságokkal foglalkozni. Nem kellett unalmas modelleket fotózni és újabb céges blogokat írni, hogy tartalmat generáljak.

Ültem a gépnél, és az volt a kihívás, hogy minél kevesebb sornyi kóddal érjem el a tökéletes végeredményt. És amikor 8 sorból megoldottam 5 dobozt és az egész élni és működni kezdett olyan nyugalom, béke és öröm töltött el, mint az elmúlt hónapokban egyszer sem. Ez az én világom…

Munkahelyi rasszizmus

Azt hiszem az elmúlt évben a társadalom átlendült egy érzékeny ponton a rasszizmus tekintetében. Ezt onnan gondolom, hogy az én munkatársaim egyikéről se lehet elmondani, hogy liberális emberek lennének, de még az általános toleranciát se várhattam el tőlük soha. Időről időre megütötte a fülemet a beszélgetések közben a cigányozás, a zsidózás.

Az elmúlt időszakban azonban sűrűsödnek az ilyen esetek. Büdös cigányok, rohadt zsidók. Ezek a jelzők egyre szabadabban szállnak. Ha más nem, akkor egy meglepődő történet: ahhoz képest, hogy cigányok milyen rendesek. Nem mondom, hogy ez újdonság Magyarországon, de elég szomorú, hogy az alapvetően értelmes, jól szituált kollégáimat sem zavarja már. Sőt, ők maguk is beálltak a sorba.

Az elmúlt két napban már azon gondolkoztam ezt, hogy fogom kulturáltan kezelni. Nem akarok összeveszni senkivel, de ez engem zavar, nem gondolom, hogy tűrnöm kéne. Senkitől. Tippek, valaki?

Temofeszt 2014

Tavaly, még a We Are Creative Slave blogon írtam az V. Temofesztről egy rövid kommentárral ellátott fotóblogot. A Temofesztet hatodik alkalommal is megrendezték és a tavalyi sikerünk után a cégnél úgy döntöttünk, hogy nagyobb fába vágjuk a fejszénket és übereljük önmagunkat. A hajtás után olvashatsz arról, hogy mennyire élveztem az egészet. Persze írtam már a céges blogban az élményekről, de az ott más oldalról mutatja be, itt most a saját véleményem következik (no meg fotók, amiket a céges blogon nem lehet ellőni).

Temofeszt 2014 részletei…

szomorú dolog ez

Reggelente a 61-es villamosról leszállva az Alsóhegy utcán sétálunk el a vasúti átjáróig Cilivel. Ő a nyakamban ül és kommentálja a látottakat, vonatokat, autókat, embereket. Arrafelé rengeteg régi hodály van, néhányból irodaépület lett, mint a Dorottya udvarból, például, de a legtöbbje elég lepusztult. Az egyik ilyen épület aljában van egy ablak, betörve, a rácsok helyett egymásba fűzött műanyag (!) vállfák védik a duhaj elemektől a zugot. Nem sokat látni be, általában lilás ágynemű vigyorog csak rád, de majd minden nap villódzik a tévé fénye. Mindig megbeszéljük Cilivel, hogy talán ma is hallani fogjuk a reggeli műsort. Ha mégsem, akkor pár száz méterre megvan a beszédtémánk: szomorú dolog ez részletei…

Fargo, az első évad

Azzal, hogy lecseréltem a blogomat augusztusban egy csomó témám beragadt. Ott a vázlatok közt van vagy 10-12 olyan előkutatott bejegyzésvázlat, amik közül többet már sose fogok megírni. De van pár olyan, amit egyszerűen áthozok ide, a következő sorozat-kritika is ilyen. A Fargot ugyanis még a tavasszal néztük, ahogy kijött egy új rész és elkészült a felirat helyből leültünk a TV elé. Nekem nagyon tetszett. A sorozat második felét már egyben daráltuk le, valamikor a nyár közepe táján, mert Dávid születése minden szabadidőnket nullázta. Ha meg éppen lett volna egy szűk óránk TV nézésre, akkor inkább beájultunk aludni.  Fargo, az első évad részletei…