#OfficeDays hashtag


Mi a probléma?

Ha ezt majd évek múlva olvasod (akkor inkább kattints el, már semmi értelme) talán nem emlékszel vagy nem is tudod mi volt ez az egész. Álljon itt egy pár sorban összefoglalva a lényeg.
A 8. és 9. kerületi önkormányzatok bekeményítettek a bulihelyek nyitva tartásával kapcsolatban, így aztán a 7. kerületre helyeződő nyomás egyre nagyobb lett. Ezzel párhuzamosan a 7. kerületi lakosok is reménykedni kezdtek, hogy az önkormányzati szabályozás átterjed majd az ő városrészükre is.

A lakók szerint a kocsmák hangosak, a zene hangos, a főleg külföldiekből álló vendégkör pedig bárdolatlanul viselkedik és reggelre egy gusztustalan szeméthalom és köztéri wc keverékévé válik a kerület. Ők nem tudnak aludni aztán kialvatlanul kell átugrálniuk a mocskon, és egyébként is rajtuk kívül mindenki tirpák-bunkó paraszt.

Ezzel szemben a vendéglősök szerint a bulinegyed Budapest egyik turisztikai látványossága, a város bevételeihez extrán nagy mértékben járul hozzá és rengeteg munkavállalót foglalkoztat. Egyébként meg akinek nem tetszik a zaj az vagy büdös nyugger vagy menjen lakni a külvárosba (úgyis annyira felértékelődtek a lakás árak, hogy könnyedén válthat).

Úgy tűnik mindkét oldal elvesztette már a mértéket és eljutottunk a belvárosi szeméthegyhez hasonló színvonalig.

Miért van igaza a lakóknak?

Mindig azt gondoltam, hogy egy városban lakni jelentős előnyökkel és hátrányokkal jár. Egyrészt ott van a remek lehetőség, amit a városi kulturális élet, a szórakozóhelyek jelentenek, másrészről meg el kell viselni, hogy rengeteg különféle ember él szorosan egymás mellett. Utáltam, amikor az önkormányzat lekapcsolta a Quimby színpadán az áramot, mert a lakók betelefonáltak, hogy nem tudnak aludni. Utáltam, amikor a XI. kerület a kocsmák nyitva tartását akarta jó tíz évvel ezelőtt szabályozni. A fentiek alapján én nem tűnök a lakók nagy barátjának ebben a sztoriban, pedig együtt érzek velük.

A Lágymányosi utca, ahol lakunk, a BME szomszédságában van, ami persze nem olyan mennyiségű bulizóval jár együtt, mint egy belvárosi utca, de a falkákban vonuló koleszosok is elég idegesítőek tudnak lenni. Nyáron a földszinti lakásban nyitott ablaknál alszunk és az utca hangjai olyanok, mintha a szobában lennének. Hallgattunk már végig cigizés közbeni párkapcsolati válságot, kiadós hányást az ablak alatt és nehéz megérteni, hogy miért kell fejhangon üvöltve vonulni az utcán, dehát ilyen ez az alkohol.
Borzasztó lehet ugyanaz minden éjjel, egész reggelig és felszorozva a százszorosára.

Illusztráció (forrás: pexels.com)
Illusztráció (forrás: pexels.com)

Igazuk van abban, hogy hiába bulinegyed a helyi erőkre is tekintettel kell lenni. Van aki nem szeretne elköltözni, mert imád ott lakni. Közel van a munkahely, az iskola, az élete odaköti. (Olvastam olyan hozzászólásokat a neten, hogy mindenki az életkorának megfelelő helyen lakjon. Hát a lófaszt! Az elmúlt 13 évben költöztem négyszer és öregedtem tőle 20 évet, ez egy baromság. Mindenki éljen ott, ahol szeretne.) Az se normális, hogy a népek mindent összehugyoznak és szemetelnek, behánynak a kapualjakba. Aki szerint ez így rendjén van az egy hülye.

Miért van igaza a vendéglátósoknak?

A romkocsmák és pezsgő éjszakai élet az egyik legjobb dolog, ami a várossal történt az elmúlt években. Bár én kimaradtam a gyerekek miatt az éjszakai városi életből, de azon ritka alkalmakkor, amikor valami program miatt kimenőm van újra és újra meglep az a forgatag, a rengeteg idegen szó és a zsúfolt kocsmák hangulata. Tök jó!

Az is elég megszokott dolog, hogy a nagyvárosokban van egy olyan rész, ahol bulizni lehet, miért éppen Budapest maradjon ki ebből? Ez a pár utcányi szórakozóhely áradat nagyban hozzájárult, hogy Budapest felkerült a turisztikai térképre.

Ez főleg szabályozásbeli probléma

Igazából az a legnagyobb baj, hogy ezt az egészet a lakók és a kocsmatulajdonosok harcolják le. Egy normálisan működő városban ez tipikusan önkormányzati szabályozású dolog kéne, hogy legyen. Ha a mélyére nézünk nem a kocsmákkal van a gond, hanem a zajjal és a szeméttel, amit okoznak, pontosabban, amit a totál részeg vendégeik okoznak.

Egyrészről kéne valamit kezdeni azzal, hogy hatalmi szóval kiszorították a dohányosokat az utcára a kocsmákból. Ez véleményem szerint legalább megduplázza egy esti társaság zajkeltését. Régen mi volt? Bement a csapat a kocsmába, leült és pár órán át bent mulatott, ivott, zajongott. Most 10-20 percenként a társaság dohányzó része felkerekedik és kivonul az intézmény elé minimum 5-8 percre, de inkább többre. Minden kocsma előtt folyamatosan beszélgető, nevetgélő és zajongó emberek vannak. Lehet, hogy bent jobb a levegő, megvédtük a passzív dohányosokat, de új problémát generáltunk. Úgy tűnik nem is kicsit.

Viszont az önkormányzatok megtehetnék, hogy a kocsmákat és a hangoskodókat is szankcionálják. Ebben én nem látnék semmi rosszat. Érdekelté kéne tenni a kocsmárosokat, hogy figyelmeztessék a hangoskodókat. És, ha valaki nem hallgat rájuk, akkor jöhetne a bírság este 10-11 után. Nincs az a részeg angol legénybúcsú tag, aki ne józanodna ki, ha a pénztárcájába kell mélyen nyúlnia.

És szerintem hasonló módszerekkel megoldható lenne a szemét, a hányás, a kapuba vizelés is. (Bár az utóbbi esetben az is sokat segítene, ha lennének utcai WC-k.) Lehet, hogy naív vagyok, de szerintem senki nem szeret bírságot fizetni, így aztán ez megoldaná a dolgot.

Nem a szórakozóhelyeket kell bezárni, hanem a valódi problémát, az embereket kell kezelni. Kéne.




Van most egy nő, akinek webshopot kell felújítani, na ő akasztott ki rendesen. Azzal kezdte, hogy ő e-mailben hajlandó csak egyeztetni, leír mindent csináljuk meg. Persze leírt 5 mondatot pontozott listában, aztán amikor azt megcsináltam kiderült, hogy ő máshogy akarta és még ez is meg az is, a megszokott sztori. Ezen még felül is emelkedek, egyszer majd ha én rendelek weblapot valakitől én se fogom elmondani mit akarok, hiszen az egyértelmű. Viszont ő updatet kér a munka állásáról és feedbacket a leveleire, amin bár megakadt a szemem, de amikor elkezdett telefonálni (mégis), akkor is ezt mondta és rájöttem, hogy tényleg ilyen modoros. Van persze hozzá egy nagyon nyomulós, igen ellenszenves stílus. Mindent jobban tud mindenkinél, természetesen.

Az ilyen munkával egy dolgot lehetne csinálni, minél hamarabb letudni aztán ne is lássuk egymást többet, de sajnos pont az ilyen megrendelők szoktak újra és újra megjelenni. Megeszik az ember életét.

Jól van, kinyavalyogtam magam, megyek nyomok egy updatet a feedbackre, hogy jól induljon a napja. Legalább neki.



Szeretek végigsétálni a Feneketlen-tó környékén, amikor elkezdik a virágok bontogatni a szirmaikat. Főleg a családi házas környéken van rengeteg bokor, előkert, kertvárosias rész az. De a legtöbb virágfotóm az elmúlt pár évben a Daróci utcában készült. Én, ugye, az utca végén dolgoztam és minden nap, ebédidő előtt, elsétáltam a fák alatt a közeli CBA-ba, hogy salátát vegyek az ebédemhez. Jól esett ez a pár perc séta, kiszellőztettem a fejemet közben, kicsit félretettem a munkát és elgyönyörködtem a tavaszban.

Amikor láttam egy szép virágot, egy ígéretes bokrot, akkor másnap a fényképezőgépet is vittem magammal és nem felejtettem el lefotózni. Ez az orgona az utolsó ilyen sétáim egyikén lett megörökítve, még április elején. Az új munkahelyemen már májusban kezdtem, amikor a legtöbb bokor elvirágzott, nem tudom arrafelé milyen lesz a terep, de legfeljebb visszajárok a XI. kerületbe.



Az elmúlt években a munkám egyik legfontosabb része az éves Temofesztre készülés volt. Már a Creative Slave-en is írtam róla, de azóta is, minden évben fotózok és búsongok erről a vasútmodellező rendezvényről itt az oriandras.hu blogon is. Idén a Temofeszt már egyáltalán nem volt a munkám része, de érdekelt, hogy vajon milyen ha civilként mész oda, illetve tudtam, hogy Dávidnak tetszeni fog. (tovább…)



Kaptam ma egy kérdőívet, az Éva magazin készít valami Apa magazin kiadványt. A véleményemet kérték, apai minőségben.

Első kérdések:

  • Név
  • Nem

A kollégáim szerint nem kéne ezen meglepődni, felkészültek a magazinnál csak azt cseszték el, hogy a férfi és nő mellett egyéb nincs.


A moly.hu használata közben egyszer sem találkoztam még olyan hozzászólás áradattal, mint Harari könyvidézetei alatt. Voltak elnéző rajongók és harcos kritikusok, de egyiknek sem tudsz igazat adni, legalábbis én nem tudtam. A Sapiens ugyanis egy olyan könyv, ami felvázolja az eddigi emberi történelmet és társadalmakat egy nagyon szubjektív interpretációban miközben nem akar rábeszélni az igazára.

Sokszor meglepő kijelentéseket tesz, de a legtöbb esetben egészen mindennapi tudást oszt meg újra, úgy ahogy még sosem gondolkoztál róla. És ez a tulajdonsága teszi annyira nagyszerű könyvvé. Előfordulhat, hogy a következtetései nem helytállóak, ennek a megítéléséhez én kevés vagyok, de az biztos, hogy rengeteg alapvető témát helyez olyan új megvilágításba, ahogy eddig nem is gondoltál rá. Ez már önmagában nagy fegyvertény lenne, az emberekben perspektíváját megváltoztatni a legnehezebb feladat lehet. Emellett pedig egy csomó – főleg lexikális – tudást, amit az iskola beléd vert egyszerű és mindennapi példák segítségével érthetővé és főleg értelmezhetővé tesz.

Megérted azt, amit már eddig is tudtál.

Fogalmam nincsen, hogy ez a könyv, a Sapiens, mennyire megalapozott, de tuti, hogy gimis korukban a gyerekeim kezébe fogom nyomni, hogy ezt tessék elolvasni. Az ex-kollégáimtól kaptam még április végén, búcsú ajándékként és nagyon hálás vagyok érte, mert pontosan eltalálták vele az ízlésemet. Ez persze azt is mutatja, hogy milyen jól kiismertek engem.

Nem akarok ennél többet írni, igazából nem is tudnék azt hiszem, de olvasás közben tőlem szokatlan módon elkezdtem szamárfüleket hajtogatni érdekesebb részeknél. Ezekből megosztanék pár gondolatot kedvcsinálóképen.

A modern “fedezd fel és hódítsd meg” mentalitást remekül illusztrálja a világtérképek fejlődése. Már jóval a modern kor előtt is sok kultúra rajzolt térképeket. Persze a világ egészét egyikük sem ismerte. Egyetlen afroázsiai kultúra sem tudott Amerikáról, és viszont. Az ismeretlen területeket egyszerűen kihagyták, vagy megtöltötték képzeletbeli szörnyekkel és csodákkal. Ezzel azt a benyomást keltették, hogy mégis ismerik az egész világot.

A 15. és 16. század során az európaiak elkezdtek olyan világtérképeket rajzolni, melyeken sok üres hely is volt – ami épp úgy jellemzi a tudományos észjárást, mint az európaiak birodalmi törekvéseit. Az üres térkép lélektani és ideológiai áttörést jelentett, világos beismerése volt annak, hogy az európaiak nem ismerik a világ nagy területeit.

Sapiens: Fehér foltos térképek – 260. oldal

20160801_211702

Hasonlóképpen, a tény, hogy egy másik személy hisz a kauricsigában, a dollárban, vagy az elektronikus adatokban, önmagában elegendő ahhoz, hogy megerősítse valakinek a beléjük vetett hitét, még akkor is, ha az illető egyébként gyűlöli, megveti vagy nevetségesnek tartja ezt a másik személyt. A keresztények és a muszlimok, akik vallásos hitükben képtelenek voltak kiegyezni, monetáris hitükben gond nélkül egyetértettek, mert amíg a vallás arra kér, hogy higgyünk valamiben, a pénz arra, hogy higgyünk benne, hogy mások hisznek valamiben.

A filozófusok, gondolkodók és próféták évezredeken keresztül ócsárolták a pénzt, és minden gonosz gyökerének nevezték. Ezzel együtt azonban a pénz az emberi tolerancia csúcsa is. A pénz sokkal befogadóbb, mint a nyelv, a törvény, a kulturális normák, a vallásos hit vagy a társadalmi szokások. A pénz az egyetlen ember alkotta bizalmi rendszer, amely szinte minden kulturális szakadékot képes áthidalni és senkit nem diszkriminál vallása, neme, származása, életkora vagy szexuális irányultsága alapján. A pénznek köszönhetően egymást nem ismerő, és egymásban nem bízó emberek is képesek hatékonyan együttműködni.

Sapiens: Az arany igazsága -171.-172. oldal

Hát lehet egy könyvet nem szeretni, amiben ilyen eszmefuttatások vannak?

Reklám (x)

Bár a blogom mindig is a szívem csücske volt, de ismertségben és látogatottságban a bosstaktika nevű webes projektem volt eddig a csúcstartó. Mivel mostanában lenne a születésnapja, a nyolcadik, gondoltam leírom amire még emlékszem, hogy ez is megmaradjon.

Bosstaktika.hu logó
Bosstaktika.hu logó

A bosstaktika projekt, bosstax néven még a patito.hu egyik aldomainjén indult el. A Szonda ipsosban dolgoztam akkor és egy igen forró nyár volt, a 2008-as, de a havi omnibusz kutatáson kívül nem sok melóm volt. Ültem Szabrina nevű kollégámmal az irodában és leginkább unatkoztam. Akkortájt regisztráltam a Facebookra is, mert unaloműzésként valami zombis játékot toltam rajta.

Esténként viszont keményen toltam a World of Warcraftot, már lassan 3 éve és az akkori guild társaim közül kettővel megbeszéltük, hogy készítünk egy magyar nyelvű raid taktika leírásokat bemutató oldalt, mert akkor ilyen még nem volt. Létezett egy csomó külföldi leírás, angolul és németül főleg, de sok magyar játékos abból nem igazodott el.

Így aztán installáltam egy WordPresst és hármunk között felosztottuk a legnagyobb angol honlap szövegeit és nekiláttunk fordítani. Alig egy hét alatt el is készültünk mindennel és elindítottuk az oldalt, 2008 július 8.-án. Szerettünk volna nagyot dobni vele, így helyből meghirdettük a worldofwarcraft.hu fórumán és én írtam egy bemutatkozó e-mailt a Black Ravens klán blogjára, a Frostshockra is.

A Frostshockos srácok nagyon jó fejek voltak, mert helyből írtak rólunk és így az első estére már több, mint 5000 látogatónk volt, amiből jó 3000 fixen meg is maradt.
Igazából akkor kellett volna reklámokat elhelyezni az oldalon, de valamiért ettől ódzkodtunk. Nagy hülyeség volt.




A bosstaktika.hu (és elődje) egész működése alatt megfigyelhető volt egy ciklikusság. Erre a típusú honlapra akkor volt szüksége a WoW játékosoknak, mikor új raid tartalom került a játékba és még gyakorolták a harcokat. Így aztán a blog forgalma is szépen követte a kiegészítők és patchek változásait. De kicsit előre szaladtam, egyelőre ott tartunk, hogy elindult a honlap, meglepően jól.

A probléma ott volt, hogy pár hét után már kezdett elülni a kezdeti lelkesedés és nagyjából mindenki be is tanulta az aktuális harcok taktikáit így kezdett visszaesni a forgalom. Megpróbáltunk beta meghívót kapni a következő patch teszt szerverére, de ez sajnos nem jött össze. Viszont egyik nap, már a Szondás felmondási időm alatt, jött egy e-mail, hogy van pár vállalkozó kedvű ember, aki szeretne egy komplex WoW portált készíteni és szeretnék beleintegrálni a bosstaxot is. Megbeszéltük a bosstax szerkesztőségében, ami közben háromról két főre csökkent (előrevetítve a jövőbeni problémákat) és úgy éreztük, hogy ez remek lehetőség nekünk.

Az új arcokkal normális szerkesztőségként kezdtünk el működni, voltak határidők és tervek, idővonal, grafikus, programozó, satöbbi. Egy valami nem volt nekik: tartalom. A tartalmat, a kezdetekhez gyakorlatilag a mi taktikáinkból akarták nyerni meg némi lore fordításból. Sok ember vágott bele a portál megvalósításába, legalább nyolcan voltunk, de hétről hétre morzsolódott le mindenki. A végén, az indulás előtt a buffspot.hu szerkesztősége nagyjából négy fő volt, ebből mi ketten a bosstaxtól.

Igazából aznap bukott meg a projekt, ahogy elindult. A megállapodásunk szerint ahogy a buffspot.hu elindult a mi régi bosstax weboldalunk megszűnt és átirányított rájuk. Viszont a nyitó nap után soha többé nem került ki semmilyen tartalom a weboldalra, az egész hamvába holt. Mi meg bakot lőttünk.