#Nyár hashtag


Sokféle undorító időjárás létezik, de a párás meleg mindegyiknél elviselhetetlenebb. Az idei nyár meg a párás melegről szól, sajnos. valamikor májusban volt 2-3 hét igazi nyár, kánikulával meg minden, ami ahhoz tartozik, azóta szinte mindig esik és 26-35 között mozog a hőmérséklet.

Szombaton például úgy jártam, hogy elhatároztam a Normafától az Erzsébet kilátó és a Hárs-hegyi kilátó érintésével átsétálok Hűvösvölgybe. A gyerekek meg Zsófi ugyanezt fogaskerekűvel és gyerekvasúttal tervezték megtenni. A Normafa és a János-hegy közt félúton ért el a zivatar. Az ősbükkösben voltam éppen és elkezdtek csapkodni a villámok, a mennydörgés mintha mellettem szólalt volna meg. Ijesztő volt. Az egyik (kisebb) villám tőlem pár méterre csapott le.

Szóval elrobogtam a kilátóig és ott meghúztam magam, reménytelenül figyelve ahogy egyre újabb és újabb felhők jönnek Zsámbék felől. Egyébként remek kilátás nyílt a városra, amit szétvert alattam éppen a vihar, csináltam is pár fotót majd megnézem, hogy sikerültek.

Egy szó, mint száz nem volt egy kéjhömpöly. A Hárs hegyre már nem másztam át, mert zúdult le róla a saras esővíz, a Szépjuhásznénál elcsíptem a vonatot, amivel a többiek döcögtek és csatlakoztam hozzájuk. Szeretném hozzátenni, hogy a hűvösvölgyi állomáson már sütött a nap és azóta sem hagyja abba.

Vasárnap így aztán lementünk Dorogra, Bandival és Anival és igyekeztünk nem szétégni a perzselő napon. Fura hely ez a dorogi öböl, egy csomó tetovált szlovák és magyar család, egy közepes konyhájú büfé és egész nap csak pancsolsz meg fekszel a homokban, mégse unod meg. Ugyanez a Balatonnál teljesen kiakasztana.

Elég zilált hétvége volt ez így, de annyi minden történt, hogy olyan mintha egy kis önálló nyaralás lett volna. Most kipihenem magam az irodában a héten. :)


A szombati napom jó részét a tetőcsomagtartó és a biciklisín felszerelésével töltöttem (előzmények itt). A Duster egy remek autó, de a tetőcsomagtartóhoz a két oldalsó, gyárilag beszerelt izé… rúd, szóval a tervezésekor feláldozták a funkcionalitást a design oltárán. Elvileg a két keresztrúd között 70 cm helynek kell lennie, hogy biztonságosan szállíthassunk bármit az autó tetején. Ezt sikerült kicentizni. Nem mintha nem lenne még kb 70 centi hely, de az alap rudakat a két végükön brutális nagy műanyag házakba vezették be. Értem én hogy terepjáró és ettől masszívabb hatást kelt az egész, de akkoris.

Mondjuk ezzel még meg tudtam volna békülni, de a másik probléma az, hogy a tető és a keresztrudak közt alig 10 centi hely van, na ott csavarozzál, komám. Szombaton hét ágra sütött a nap és én meg csak izzadtam a nyitott ajtóban állva

A Duster másik tervezési hibája, hogy a hátsó ajtóknál az ülés kilóg teljesen, nem gondoltak arra a mérnökök, hogy valaki majd felállna a peremére, hogy a tető közepén egy csavart meghúzzon. Kénytelen vagy ráálni így aztán az ülésre, amin persze ott van még a gyerekülés is, az élet nem könnyű.

a tetőn igazítva a rudakat, hogy meglegyen a 70 centiméter, egyenes és párhuzamos is legyen. Ha oda-odaért a könyököm vagy a karom, akkor kicsit káromkodtam, mert rohadt forró volt a kocsi lemeze. Tipikusan az a szituáció volt, amikor éreztem, hogy a legjobb barátom a racsnis csavarhúzó lesz. Ebből az állatfajból most van két verzióm is, örököltem egyet a feleségem nagypapájától. Sajnos mindkét racsnis készlet feltételezte, hogy vagy lesz 10 centinél nagyobb helyem a kezeléséhez vagy nem egy menetes szár hosszúságú U-elemet szeretnék megfogni vele. Szóval maradt a kis 12-es csavarkulcs. Éppen túl voltam a csalódásomon amikor megjelent az apósom és megkérdezte, hogy miért nem a racsnis kulccsal szerelem a rudakat. Nem nagyon hitte, hogy ez nem megoldható, így aztán megint végigjátszottuk a teljes sztorit, egyik készlet, másik készlet végül sajnálkoztunk egy sort, hogy sajnos a kis 12-es csavarkulcs maradt.

Strandolás
Strandolás

A hét további részében viszont tényleg sikerült kikapcsolódni. Vasárnap elmentünk Gyulakeszire a barátainkhoz és az ebédelésen kívül a kertben ültünk és beszélgettünk. Aztán a napi program a továbbiakban abból állt, hogy reggeliztünk valamit, lesétáltunk a strandra, fürödtünk egy nagyot, hazasétáltunk és ebédig pihengettünk, ebéd után lesétáltunk a strandra és fürödtünk, aztán szabad foglalkozás, vacsi, fürdetés, altatás. Esetleg egy filmnézés. Az az igazság, hogy alig használtam a telefonomat viszont kiolvastam két könyvet. Több ilyenre lenne szükség.

Most három hét munka, aztán majd megint egy hét Balaton. Utána meg lassacskán véget ér ez a nyár is.


Lassan másfél hónapja nem használom a Facebookot, elég jól kikopott az életemből viszont az Analytics szerint ezzel párhuzamosan a blog látogatottságán is rendesen meglátszik a lépés. Az összes mutató maradt a régi, leszámítva, hogy a Facebook ~75%-kal esett vissza. Ez azt jelenti, hogy a fel-felmerülő korábbi megosztások működnek már csak (gondolom főleg az ezen a napon funkción keresztül).

2018 április vs. 2018 június a Google Analyticsben
2018 április vs. 2018 június

Egyben azt is jelenti, hogy még a saját ismerőseim sem nagyon olvasnak, csak ha a képükbe mászok. :) A Facebook jelentős forgalomterelő eszköz, a fentiekből is látszik, hogy a magyar online térben – sajnos – megkerülhetetlen. Vagy elfogadhatod a forgalomkiesést, mint én is, és vidáman elvagy nélküle.


A sztori viszonylag nevetséges: van egy átutalási megbízásom a Vodafone mobil appon keresztül, ami a számlámról leemeli a telefon díjat minden hónapban a tárgynapon. Ez remekül működik, hónapok óta rá se kellett nézni csak jött az sms, hogy indítják a tranzakciót.

(tovább…)




Ezt a látványt emberi szem soha nem láthatja, ehhez egy fényképezőgép kell. De gyönyörű, még az én elég kezdő objektívem is elfogadható minőségű fotót készített az éjszakai Badacsonyról és Balatonról.

A fotó 2016. augusztus közepén készült, amikor Bandi barátommal egy hétvégét töltöttünk Bélatelepen az éves rendes bridge versenyen. Éjjel lesétáltunk a partra, abban reménykedve hogy látunk pár hullócsillagot és készíthetek pár szép képet az éjszakai Balatonról. Direkt végighurcoltam a vonatokon, a tömegben a fotó állványt, ami nem kis fegyvertény volt, de a 10-12 fotóból, ami készült csak három lett éles. Az egyik hál istennek pont ez a Badacsonyos fotó.

Jó hosszú záridővel készült és rátettem majdnem minden plusz fényerőt a Canon raw fájl feldolgozó szoftverében, amit lehetett. Így láttam meg, hogy felhősödött azon az éjszakán, amit akkor nem is tudtunk. :)


A népszavazás október 2.-án egy csomó mindenről fog szólni, miközben nem is szól semmiről, hiszen a kérdés mára értelmetlenné vált. Írtam egy gyors jegyzetet július elején arról, hogy mekkora baromságnak, kihagyott lehetőségnek érzem a baloldali pártok részéről, hogy nem szálltak be a versenybe. Most, egy héttel a szavazás előtt leírom, hogy én miként fogok szavazni és miért.

A legrosszabb választás: ott sem lenni

Az elmúlt időszakban elég sok hozzám közel álló emberrel beszélgettem arról, hogy mit gondol a kvóta-népszavazásról. A legzavarosabb elméleteket azoktól hallottam, akik azt mondták nem mennek el. Ment a matekozás, hogyha így érvényes meg úgy érvénytelen, akkor ez így segít meg úgy. Amikor a végén feltettem a kérdést, hogy mindez nem lényegtelen- e, ha az egész kérdés idejétmúlt és súlytalan: semmi értékelhető válasz nem jött. Apám volt az, aki annyit mondott, hogy legalább esélyt adnak annak, hogy ne legyen érvényes.

Szerintem ez tök mindegy. Ez egy parázás, hogy érvényes lesz-e a népszavazás vagy nem. Kvóták úgyse lesznek, szóval amivel kapcsolatban most felhatalmazást kér a Kormány azzal egy érvényes eredmény birtokában sem tehet semmit. Legalábbis kvóta ügyben nem, és jelen pillanatban ez az egyetlen aminél lényeges az érvényesség.

A második legrosszabb verzió: nemmel szavazni

Számomra a nem, mint válasz fel sem merülhet, nem komolyan vehető opció. Az én jövőképemben ez az ország egy Európai Egyesült Államok része, ahol közösen hozzuk meg a döntéseinket. Tudom, hogy ez még nincs közel, de azt gondolom, hogy nehéz küzdelmek után végül úgyis ide fogunk kilyukadni. Lehet, hogy előbb kell majd hozzá egy komoly próba, ahol a Nemzetek Európájának adunk egy esélyt, de szerintem ez az alapvetően életképtelen elképzelés egy idő után úgyis kudarcba fullad és akkor már nem lesz másik választási lehetőség. Ha ehhez végig kell zongorázni minden fokozatot ám legyen, de csináljuk ésszel.

Az Orbán kormány által feltett kérdés valahol pont ezt a problémát feszegeti, milyen Európát szeretnénk mi, Magyarok. Olyat, ahol egy laza szövetségen belül folyamatos rivalizálással és játszmázással telik az idő vagy egy összefogott, és egységes célokért mozduló – mondjuk ki nyugodtan – birodalmat. A nem válasz az erős függetlenség mellett áll ki, míg az igen az erős birodalom mellett. Számomra a Nemzetek Európája kevés, ezért én nem tudok nemmel szavazni.

A langyos verzió: érvénytelenül szavazni

Minden tiszteletem a Kétfarkú Kutyáké, tényleg, a Helsinkiről meg a többi szervezetről nem is beszélve, de most nagyon nem tudok egyetérteni velük az érvénytelenség témájában. Az egyetlen pozitívuma a gondolatuknak, hogy el kell menni szavazni. Szerintem ez olyan alapvetés egy (kvázi) demokráciában (is), amit nem szabad elfelejteni. Az érvénytelen szavazat, ha már az előbb matekról volt szó sehova nem fog számítani. Elmondják majd egyszer-kétszer a tévében, hogy igennel, nemmel és érvénytelenül mennyien szavaztak, de két hét múlva, vagy egy-másfél év múlva, amikor a parlamenti választások miatt ez a voksolás újra előkerül csak a nemek és valamennyire az igenek fognak számítani. A többi a kutyát se fogja érdekelni.

Az egyetlen valódi ellenvélemény: az igen szavazat

A nem szavazatnál már leírtam, hogy számomra az egyesült Európa eszméje az üdvös. De az igen emellett egyéb szempontokból is a legjobb válasz szerintem.

1. toleranciát ígér

Az elmúlt másfél évben Magyarország, állami szinten, rengeteg energiát és pénzt feccölt abba, hogy félelmet és idegengyűlöletet plántáljon az állampolgárok szívébe. Egyébként az én személyes és nagyon lesújtó véleményem szerint erre sokkal kevesebb pénz is elég lett volna, mert sajnos ez az idegengyűlölet elég erős a társadalmunkban. Pont ez a szörnyű, ellenséges és szeretet nélküli tömb az, ami jobban kiemeli azt a pár szervezetet és embert, akik a rettentő ellenszél ellenére valódi segítséget nyújtottak, amikor és ahol kellett. Hogy egyáltalán voltak szolidáris, támogató és emberséges cselekedetek is. És szögezzük le, hogy ebben a kormánynak semmi szerepe nem volt. Semmi. Csak civil szervezetek és emberek fogtak össze és segítettek más embertársaikon amikor azok a legnagyobb szükséget szenvedték.

Ez egyébként jó hír egy keresztény-demokrata pártnak, hiszen ennél keresztényibb cselekedetet nem várhatnak senkitől.

Az igen válasz a toleranciát fejezi ki. Mindenki kinyilváníthatja újra, vagy először, hogy nem hagyná ott a másik embert az út szélén, a tengeren hányódva, a pályaudvar peronján vagy egy rosszul felszerelt táborban.

2. a matek faktosoként (phü!) is ezt ajánlanám

Ha egy pillanatra visszatérünk ahhoz az elmélethez, hogy a népszavazás október 2.-án csak egy hatalomtechnikai matekra lesz jó, akkor számomra az igen sokkal erősebb válasz, mint a nemigen vagy a semmi. Ahogy fentebb már írtam: az igen mindig kimutatható lesz.

3. ez igen egy jobb Európa felé vezet és nemet mond az Orbán-kormánynak

Minden egyes igen szavazat egy komoly és valódi ellenvélemény a kormányunk politikájával szemben. Nem maszatolja el a kérdést, egyenes gerinccel vállalod, hogy te ezzel az egésszel nem értesz egyet. Az csak egy plusz hozadéka, hogy az elmúlt hetekben a kormány erre a kérdésre egy csomó más jelentést rápakolt, amikre mind nemet mondhatsz most egy igennel. Faramuci, de így van.

Azt nem hiszem, hogy Orbánék ki akarnának lépni az Unióból, hiszen egyáltalán nem érdekük. Az Unió soha nem fogja őket leváltani, az nem az ő feladata, az a mienk. Viszont pénzt azt ad nekünk, máshonnét ebben az országban nem lehet pénzt szerezni. Amit aztán el lehet lopni. Legalábbis én így gondolom. De Orbán elég sokat tett fel a népszavazásra, nem is igazán értem, hogy minek, mi értelme volt, de így van. Az, hogy a nemek nyernek: egyértelmű. Nem kérdés. De, hogy mennyi ellenvéleményt lehet felmutatni majd, hogy mekkora százalékkal nyer majd a nem, az csak az igeneken fog múlni.

Amikor majd kiszeded az érvénytelen szavazatokat a tortából, akkor a kevés igen sokkal több ellenvéleményt fog adni, mint a semmi nemigen vagy azok, akik a tortába be sem kerülnek, mert nem mennek el és adnak le szavazólapot.

Szóval október második napján én elmegyek szavazni és igennel fogok válaszolni, mert ez tükrözi őszintén az én véleményemet. Arra biztatnálak, hogy menjél el te is és szavazz a lelkiismereted szerint és ne a kedvenc pártod direktívái nyomán. Teljesen mindegy, hogy miként szavazol, de szavazz. Mond el mit gondolsz, ne maradj otthon.

Persze tök jó lenne, ha te is igent ikszelnél.


Azt hiszem egy nyaralás mindig nagy élmény, de nekem az idén nyár végi baškai kirándulás extra élményeket hozott. Egyrészt ez volt hat éve az első külföldi utazásunk Zsófival és lassan már csak valami távoli emlék maradt, hogy mennyire jó érzés átlépni az országhatárt és valami nagyon más világba csöppenni. Másrészt ez volt az első külföldi utazásunk a gyerekekkel (ami sok mindent megmagyaráz az első mondatról) és néha szinte a saját szüleimnek láttam magamat, sokkal inkább mint otthon bármikor.

Újra mediterrán utcákon járni, füge és olajfák árnyékában, a házak közül elő-elővillanó tenger kékjével, a sós-párás levegővel nagyon jó volt. Én igazán szerencsés ember vagyok, mert a szüleimmel 5 éves koromtól kezdve minden évben utaztunk, tengerhez jártunk, hegyekbe mentünk, nekem ez az egész nagyon otthonos környezet. Részben ott nőttem fel, még ha ez félig-meddig túlzás is. Az Adria, a Földközi tenger medencéje gyönyörű vidék.
Gyerekkoromban is imádtam a középkorból itt maradt, kőből épült városkákat, ahol a magasra nyúló házak között szűk és megkérdőjelezhető szagú sikátorok kanyarognak. Miután elolvastam pár könyvet Szerb Antaltól ez a sikátor imádat még erősebb lett bennem.

Baška persze még mediterrán mértékkel nézve is egy nagyon kicsi város. Városka. Igazából a régi város egy utca meg a kikötő partja. De az az utca igazán hangulatos kis sikátorokat növesztett minden irányban. Egyik oldalon a tenger felé néztek, a másik oldalon a meredeken emelkedő hegyoldalba épültek a házak. Ezekhez a házakhoz rövid kis utcácskák vezettek, magasba törő lépcsőkkel a végükben. Az egyik ilyen lépcsősornál elhűlve néztem, hogy egy fél ökölnyi repedésből egy komplett fa nőtt ki. Hogy maradt meg, mitől nem dől ki: egy rejtély. Mindenesetre csuda hangulatos volt.

A fotó 2016 augusztusában készült és pár napja már lájkolható az Instagram fiókomban is!


A Stranger Things számomra az év sorozata, bármilyen banálisan is hat ez így leírva. Főleg, hogy július közepe óta valószínűleg én vagyok a kis milliomodik ember aki ezt mondja vagy írja.

Minek futtatni az aranyat? Nem fogok itt kiveséző kritikát írni, megtették már előttem – és helyettem – számosan, valószínűleg sokkal jobban is, mint ahogy én tenném. Viszont szeretnék pár szót bekopácsolni a digitális éterbe a saját érzéseimről, amit ez a sorozat kiváltott. (tovább…)


Tizenévesen még arra készültem, hogy rajz művész leszek. Mindenhova pasztel krétákkal mentem és amit lehetett meg is örökítettem.

Ma sokkal jobban tetszenek a rajzaim, mint akkor, de visszatekintve is úgy látom, hogy életem legbölcsebb döntéseinek egyike volt amikor elengedtem a rajzolást. Nem voltam jó benne.

Viszont nem is olyan régen Apu beállított egy csomó mappával, amiben rajzok és novellák voltak. Köztük egy soha be nem fejezett kép, amit Trau kikötőjében kezdtem felvázolni. A hegyeket kezdtem el kidolgozni éppen és beletört a  bicskám, mert a szürkés-fehér sziklák annyi árnyalatban pompáztak, lilában, kékben, narancsban, hogy megakadtam.

Ma este amikor a nyaraláson készített fotókat rendezgettem ez a befejezetlen képem jutott az eszembe a fenti fényképről. Ezek a hegyek azok, többek között, amiket anno, jó 20 éve megpróbáltam felskiccelni. Csak most a másik oldalukról néztem őket.


Augusztus 20. után tudtunk idén nyaralni menni. Az egy hét plusz egy hétvége első felét a Balaton felvidéken töltöttük, de nem volt jó időnk.

Egyik nap Tapolcáig mentünk, annyira nem tudtunk az esős időjárásban mindenre alkalmatlan Balaton parton mit kezdeni magunkkal. Esni ott is esett, több szórakozás se volt, de legalább kirándultunk.