#Munka hashtag


Egyszerűen megőrültem, hogy a Safari hülyesége miatt a Bootstrap 4 ki volt lőve a felhasználható rendszerek listájáról. Biztos voltam benne, hogy az internet sötét bugyraiban találok rá megoldást és valóban, részmegoldások születtek a témában, én ezek nyomán haladva kalapáltam össze egy pár soros css fixet.


.d-flex, .row {
display: -webkit-box !important;
display: -ms-flexbox !important;
display: flex !important;
-ms-flex-wrap: wrap !important;
flex-wrap: wrap !important;
}

Nekem száz százalékosan bevált. Ha bármi kiegészítésed van várom szeretettel.



Az elmúlt tizenévben nem kevés szabadidőt basztam el arra, hogy másoknak weblapokat csináljak. Mire fel ez az offenzív hangnem, húzhatja most fel a T. Olvasó a szemöldökét, ez a munkája neki. Ja, csak ez nem a munkaköri leírásban szereplő honlapokat jelentette, hanem egyéb, munkaidőn kívüli melókat.

Őszinte leszek: sosem szerettem.

Alapvetően az a baj, hogy bár szeretem a munkámat, de nem ez az életem fő célja. Márminthogy dolgozzak. A munka a szükséges rossz, amit el kell végezni azért, hogy azt csinálhassak, amit szeretnék (mínusz a szülői kötelezettségek vadabb fele). Viszont mindig szarul kerestem. Nagyon, így aztán szükség volt arra, hogy munkaidő után is honlapokat gyártsak.

Ha már így alakult, akkor egyébként egész szerencsés vagyok: egy csomó érdekes munkám volt. Beleláttam például a keresztény teológia egyik reform ágába, a mediációs folyamatokba, a kurva nagy vastartály építésekbe, a játszóház szervezésbe meg ilyen dolgokba. Amit mindig utáltam az a webáruházak építése volt. Ha van még egy undorító elfoglaltság, akkor a maszek webáruház készítés az az.

A maszekolás egyik rákfenéje az volt, hogy a megrendelőnek is a szabadidejéből megy a dolog, de ő ezt örömmel, hobbiból/haszonszerzésből csinálja. Konkrétan:  nem sajnálja rá az időt. Te meg ülsz, hallgatsz és két mondatonként igyekszel visszaterelni a klienst a feladatok felé. Elárulom: sikertelenül.

Igyekeztem ezt én már leépíteni, de aztán a közgazdaság újra beleköpött a levesbe és fel kellett venni a fonalat. Viszont most úgy tűnik, hogy megint abbahagyom, azzal az elképzeléssel, hogy végleg.

Éppen befejeztem egy melót reggel, ami miatt az elmúlt 2 hétben 20 percenként csippant a Gmail, hogy meló van. Most órák óta semmi. Csak azt tudom remélni, hogy ez így marad mostantól örökre.




Az Instant Articles a Facebook egyik legnagyobb és legsunyibb húzása a tartalom készítők felé, amit mostanában elkövetett, miközben tagadhatatlan, hogy a felhasználók jól járnak vele.

Én már évek óta rinyálok azon, hogy milyen elképesztően ki vagyunk szolgáltatva a Facebooknak. Nem, nem civil felhasználóként, hanem tartalomkészítőként. Amikor elkezdtem blogolni a blogoszférának megvoltak a bejáratott közösségi terei, ahol bemutatkozhattál és ahol a potenciális olvasóid rád találhattak. Akkoriban a blogok legfőbb visszajelzési forrása a bejegyzés alatt található komment rendszer volt.

Ez a felállás remekül működött. És nem kívánom, hogy minden változatlan maradjon, de a békés egymás mellett élést azért hiányolom. A Facebook előretörése Magyarországon leradírozta a komolyan vehető forgalomterelő közösségek összességét. Bár egyre több embernek van Twitter fiókja, meg sok fórum van, amit még látogatnak, de a márkák és a hírek nagy részét a Facebookon keresztül követjük. Már, aki online tájékozódik.



Hogyan osztja újra a forgalmat a Facebook?

A következőkben a saját blogomon megfigyelhető hatásokat fogom bemutatni.

1. grafikon: Honnan érkezik a forgalom?
1. grafikon: Honnan érkezik a forgalom?

A Google Analytics elég szépen bemutatja, hogy milyen forrásokból érkezik a forgalom a blogra. A kék vonal jelzi a teljes látogatói munkamenetek számát, a narancssárga a teljes közösségi forgalmat, a zöld a keresőkből érkező nem fizetett forgalmat, a lila a közvetlen elérést (beírod a webcímet), a sárga a többi hivatkozó weboldal forgalomterelését és van halvány lila egyéb kategória, a resztli.

Ahogy látod a blog forgalma attól függ, hogy milyen hatásosan terel éppen a közösségi média. Ha nem húzok bele, akkor egy állandó és nagyon csendes forgalom mérhető. A statisztikában látható kiugrást egy Facebook csoport eredményezte, ahol megosztottam fotót és letettem mellé a galériához vezető hivatkozást.

Ha ezzel tisztában vagy, akkor akár kényelmes is lehet, hogy jórészt egy lábra kell koncentrálni, ha ott jól megy minden, akkor nincs gond. Ehhez persze el kell fogadni, hogy szinte teljes mértékben kiszolgáltatod magad egy tőled független szereplőnek.

Pár éve imádtuk a munkahelyemen a Facebook oldalunkat, pár száz követővel hatalmas forgalomterelést lehetett elérni. Aztán elkezdték átírni az algoritmust és a dolog egyre kínkeservesebb lett. Önként dugtuk a hurokba a fejünket persze, de ki ne tette volna.

Gyorsítsuk a betöltést: jöjjön az Instant Articles

Nagy eséllyel ezeket a sorokat te is a Facebookon keresztül olvasod és ha ez így van, akkor arra is van esély, hogy el sem navigáltál a blogomra, hanem az Instant Articles felületen keresztül találtál erre a cikkre.

Az Instant Articles egy állati jó ötlet, ha felhasználója vagy a Facebooknak vagy ha a részvényese. Egyébként egy igazi nagy cumi. A lényege, hogy a blogod, weboldalad dinamikusan generált tartalmát becsatornázod a Facebook rajongói oldaladba, ott ő feldolgozza és Facebook kompatibilis megjelenésűvé teszi. Ha te megosztod a cikket az oldalon, akkor a Facebook a mobilos és táblagépes felhasználóinak nem nyitja meg a Te weboldaladat, hanem ezt az előre átgenerált és nagyon mobilbarát felületet hozza be, az Instant Articlest.

Egy korábbi blogbejegyzésem az Instant Articles felületén
Egy korábbi blogbejegyzésem az Instant Articles felületén

Hogy ki nyer ezzel?

  • Az olvasód. Gyorsan és emészthető formában kapja meg a tartalmat.*
  • A Facebook. Nem navigálnak el a felületéről, a külső tartalmat teljesen egészében benyelte, ő kezeli.
  • Valahol még te is nyersz egy kicsit, hiszen elolvassák az írásodat.**

*Ez nem rossz, tekintve hogy még mindig rengeteg nem reszponzív vagy mobil optimalizált weboldal van. A meglevők között meg rengeteg teljesen hasznavehetetlen, szóval ez előny, ha csak nem olyan a weboldalad, amire odafigyelsz, mobilra optimalizáltad és azt várod, hogy mindenki minden eszközről élvezze.

**Elolvassák, de nem ott ahol te szeretnéd.

A hét elején írtam egy Pokémon Go blogot, gondoltam felülök vele a divathullámra és terelek egy kis forgalmat a blogra. Nem sokat, 200 forintot engedélyeztem a Facebook számára a bankkártyámról, kiemeltem a bejegyzést.

Ezzel két napig futott a bejegyzés és mit tesz isten 99%-ban mobil eszközökről nézték meg. A weboldalra terelendő forgalom így 99%-ban a Facebookon maradt. Nem kaptam remarketinghez közönséget, nem pörgették meg az Adsense hirdetéseimet, nem nőtt az oldalon a látogatottság. (A felső grafikonon az utolsó pötty előtti részt nézd: lefelé tartó tendenciát mutat, miközben fizetett forgalomterelés volt az oldalon.)

Fontos, hogy több lábon álljunk!

Miközben én folyamatosan sírok, hogy a gonosz Facebook miként veszi el a forgalmat azért nem teszem ölbe a kezemet és várom az elkerülhetetlent. Egyrészt tisztában vagyok a Facebookkal és használom, szeretem-nem szeretem: ez van.

Másrészt még ha szélmalom harcnak is tűnik én igyekszem több lábat növeszteni a közösségi színtéren. Minden bejegyzésem megjelenik Twitteren, Google Pluson is, ha nem felejtem el, akkor Ello-ra is szoktam néha kitenni cuccokat, ez mondjuk ritka. Passzívan használom a Pinterestet, az Instagramot és a Flickr fotó szolgáltatásait. (Passzív alatt azt értem, ha az egyikre tartalom kerül, akkor az automatice megjelenik a többiben is.)

Ezek a felületek hosszan csak vitték el az időmet, de lassacskán kezd beérni a munka gyümölcse. Az 1. grafikon közösségi szereplőit kiemeltem és szétbontottam. Az Analytics által mért hat legnagyobb forgalmú csatornát láthatjátok a 2. grafikonon.

2. grafikon: közösségi forgalomterelés csatornákra bontva
2. grafikon: közösségi forgalomterelés csatornákra bontva

Egyrészt látható, hogy a Facebook a hat legforgalmasabb forrásból helyből elvisz négyet. (Az első 11 helyezettet, nem csak közösségi forgalomról, a 3. grafikonon láthatod.) Mert van a Facebook asztali verzió, a mobil app, a mobil verzió, a kilépő oldal, a mobil kilépő oldal. A narancssárga trendvonal egyben tartalmazza a mobil app forgalmat és az asztali forgalmat.

Lenyűgöző, ugye? Hát még ha összeadjuk a zöld trendvonallal és akkor már majdnem 100% fedésbe kerül a teljes forgalom.

3. grafikon: A teljes forgalmi források
3. grafikon: A teljes forgalmi források

De csak majdnem. A 3. grafikon (ami inkább táblázat) azért árnyalja a képet. A blog oldal látogatottsága ugyanis másodsorban a Google felől érkezik, elsődlegesen természetes keresési találatokból, másodsorban meg a Plus terel ide rendszeres forgalmat. És a Google Plus a 7,3%-os forgalmával főleg állandó, visszatérő látogatókat szállít.

A Twitter 3,12%, de a Disqus és a WordPress saját felülete is felkapaszkodott az első 10 közé a 2% körüli értékekkel.

Két-három százalék! Siralmas!

A fentiek fényében érthető, hogy miért szeretem én jobban ezeket a Facebookhoz képest töredékes teljesítményű oldalakat: mert hozzám jönnek. Az általam készített tartalom az én felületemen kerül a felhasználó elé. Az én hirdetéseim is lefutnak, az én számlálómban is pörög a számláló. És még ők is jól jártak.

Ahogy azt már sokszor elmondtam a Facebook nem átfolyatja magán az Internetet, hanem bekebelezi azt. Az Instant Articles szinte tökéletesre fejlesztette ezt a filozófiát és ez felettébb bosszantó. Ha kikapcsolod lemaradsz, ha bekapcsolod kimaradsz.

Sehogy se jó.


Bár a blogom mindig is a szívem csücske volt, de ismertségben és látogatottságban a bosstaktika nevű webes projektem volt eddig a csúcstartó. Mivel mostanában lenne a születésnapja, a nyolcadik, gondoltam leírom amire még emlékszem, hogy ez is megmaradjon.

Bosstaktika.hu logó
Bosstaktika.hu logó

A bosstaktika projekt, bosstax néven még a patito.hu egyik aldomainjén indult el. A Szonda ipsosban dolgoztam akkor és egy igen forró nyár volt, a 2008-as, de a havi omnibusz kutatáson kívül nem sok melóm volt. Ültem Szabrina nevű kollégámmal az irodában és leginkább unatkoztam. Akkortájt regisztráltam a Facebookra is, mert unaloműzésként valami zombis játékot toltam rajta.

Esténként viszont keményen toltam a World of Warcraftot, már lassan 3 éve és az akkori guild társaim közül kettővel megbeszéltük, hogy készítünk egy magyar nyelvű raid taktika leírásokat bemutató oldalt, mert akkor ilyen még nem volt. Létezett egy csomó külföldi leírás, angolul és németül főleg, de sok magyar játékos abból nem igazodott el.

Így aztán installáltam egy WordPresst és hármunk között felosztottuk a legnagyobb angol honlap szövegeit és nekiláttunk fordítani. Alig egy hét alatt el is készültünk mindennel és elindítottuk az oldalt, 2008 július 8.-án. Szerettünk volna nagyot dobni vele, így helyből meghirdettük a worldofwarcraft.hu fórumán és én írtam egy bemutatkozó e-mailt a Black Ravens klán blogjára, a Frostshockra is.

A Frostshockos srácok nagyon jó fejek voltak, mert helyből írtak rólunk és így az első estére már több, mint 5000 látogatónk volt, amiből jó 3000 fixen meg is maradt.
Igazából akkor kellett volna reklámokat elhelyezni az oldalon, de valamiért ettől ódzkodtunk. Nagy hülyeség volt.




A bosstaktika.hu (és elődje) egész működése alatt megfigyelhető volt egy ciklikusság. Erre a típusú honlapra akkor volt szüksége a WoW játékosoknak, mikor új raid tartalom került a játékba és még gyakorolták a harcokat. Így aztán a blog forgalma is szépen követte a kiegészítők és patchek változásait. De kicsit előre szaladtam, egyelőre ott tartunk, hogy elindult a honlap, meglepően jól.

A probléma ott volt, hogy pár hét után már kezdett elülni a kezdeti lelkesedés és nagyjából mindenki be is tanulta az aktuális harcok taktikáit így kezdett visszaesni a forgalom. Megpróbáltunk beta meghívót kapni a következő patch teszt szerverére, de ez sajnos nem jött össze. Viszont egyik nap, már a Szondás felmondási időm alatt, jött egy e-mail, hogy van pár vállalkozó kedvű ember, aki szeretne egy komplex WoW portált készíteni és szeretnék beleintegrálni a bosstaxot is. Megbeszéltük a bosstax szerkesztőségében, ami közben háromról két főre csökkent (előrevetítve a jövőbeni problémákat) és úgy éreztük, hogy ez remek lehetőség nekünk.

Az új arcokkal normális szerkesztőségként kezdtünk el működni, voltak határidők és tervek, idővonal, grafikus, programozó, satöbbi. Egy valami nem volt nekik: tartalom. A tartalmat, a kezdetekhez gyakorlatilag a mi taktikáinkból akarták nyerni meg némi lore fordításból. Sok ember vágott bele a portál megvalósításába, legalább nyolcan voltunk, de hétről hétre morzsolódott le mindenki. A végén, az indulás előtt a buffspot.hu szerkesztősége nagyjából négy fő volt, ebből mi ketten a bosstaxtól.

Igazából aznap bukott meg a projekt, ahogy elindult. A megállapodásunk szerint ahogy a buffspot.hu elindult a mi régi bosstax weboldalunk megszűnt és átirányított rájuk. Viszont a nyitó nap után soha többé nem került ki semmilyen tartalom a weboldalra, az egész hamvába holt. Mi meg bakot lőttünk.



A Webtervezés egy ellustult, minden kreativitást nélkülöző szakmává kezd válni. Akárhová nézek mindenhol ugyanaz a sablonos grid rendszer, ugyanazok az ikonok, a nagy egyediséget és önmagvalósítást az egyedi stock photo hátterekben élheted ki.

Legalább a kurva grid rendszerek lehetnének 12 helyett valami másmilyen osztatúak. Miért lenne istentelen egy 9 rácsos rendszer, vagy egy 22?

Miért, ó miért?


Azért a Mastercard nagyot ment ezzel a minden másra ott van a Mastercard dumával. Nekem is ez jutott eszembe úgy 20 perce, amikor sikerült megoldani egy égetően fontos hibát a melóban.

Nem részletezem nagyon, de az adatbázisban nem jelentek meg a feltöltött csv adatok és péntek óta nem találtam az okát. Aztán reggel amikor letettem a reggeli rendszeres anyu-telefont és futottam a szakadó esőben a 107-es busz után a Keleti előtt, akkor bevillant, hogy lehet, hogy az alapjaitól rontottam el a logikát és ha megcserélnék két változót, akkor minden menne, mint a karikacsapás.

Beértem a melóba, még kávét se főztem csak elkezdtem átalakítani a dolgokat és fél óra múlva elégedetten néztem, ahogy az adatbázis zabálja be az adatsorokat.

Cool! Akkor ahogy a főnököm mondaná, most a megbeszélésig szabad foglalkozás van.


Szembejött ma velem egy vasútmodell kiállítás meghívó. Nem meglepő, a személyes fiókjaim is úgy vannak konfigurálva, hogy ezekről értesítsenek. A megszokott, mondhatni beidegződött módon már kezdtem is kimásolni a címet, hogy majd reggel beleteszem a VMC Magazin rendezvény ajánlójába, amikor rájöttem, hogy ez már nem az én dolgom többé.

Szóval egész vidáman irtottam ki a rendszerből, hogy ilyesmiről értesítsen.


A vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé – szögezi le egyik barátunk bon motja. Ilyen alapon persze teljesen hiábavaló minden vélemény újságírás, meg blogolás, de vannak objektív szempontok alapján eldönthető esetek is. Szerintem ilyen a budapesti olimpiai pályázat logója. Röviden: nem is olyan szörnyű.

Az olimpiára pályázó városok logói (kép: Index.hu)
Az olimpiára pályázó városok logói (kép: Index.hu)

Tudjuk a sztorit mindannyian, hogy elég ciki módon a pályázati határidőre el sem készült a logó. Ezt akkor tudatos döntésnek magyarázták és, ha már így alakult (akár igaz volt, akár nem) ez jelentős segítség is lehetett (volna) a budapesti logó kialakításánál. Ha jól megnézzük, akkor mindhárom rivális város elég egyértelmű módon utal önmagára, az olimpiát, a sportot maximum a lendületes ábrák juttatják valamennyire az eszünkbe.

Nekem egyébként mindhárom logó tetszik. Elsőre legjobban nekem az olasz tetszett, a ronda kék betűszín ellenére, amin gyorsan változtatnék. Remekül megmutatja a helyszínt, a Colosseumról ugyan inkább a véráztatta mulatozás jut elsőre eszembe, mint a fair küzdelem, de valahol akár sportnak is tekinthetjük a dolgot. Benne van Róma, a nemzeti színek és jó ránézni az egészre.

Los Angeles egy pillanatra megállított, eltöprengtem rajta és ez szerintem egy jó dolog. Elég bátor a sárga-lila kombináció, főleg ilyen színátmenettel és egészen bravúros, hogy sikerült ízlésesen megoldani. Benne van a város, a befutás-győzelem pillanata, megvan az áthallás a szárnyas Nikére. Angyal, sport, Los Angeles. Remek.

És akkor itt van ez a Párizs, amit elsőre a legrosszabbnak tartottam, pedig a végére ő lett a kedvencem. Ha valami, akkor ez egyértelműen Párizs és sikerült a stilizált Eiffel toronnyal elszakadni a sztereotip franciás hangulattól, miközben első pillantásra tök egyértelmű, hogy mit látunk. És még a dátum is benne van. Ez nem remek, ez tökéletes.

Szóval Budapest esetében a tervezőknek volt egy olyan előnyük, hogy láthatták mi a konkurencia kínálata. Mindegyik város egyértelműen a helyszínre fókuszált, Budapest sem mert ettől eltávolodni. Sajnos? A probléma ott van, hogy Te meg Én (magyarok) értjük, hogy az ott a Szabadság szobor feketével*, de aki még sosem járt itt (és lássuk be ebből van több), annak ez éppen semmit nem mond. Ez még egyébként nem is lenne baj, ha nem lenne az egész túl sűrű. A szobortól jobbra és balra látható elemek, engem a torta tetejére szórt egérkakira emlékeztet, nélkül az egész sokkal-sokkal erősebb lenne.

(*És miért feketével, könyörgöm!?)

Szerintem így, csupaszabban sokkal jobb a logó.
Szerintem így, csupaszabban sokkal jobb a logó.

Emellett borzasztóan bátortalan a méretezése is. Egymás mellett látva a négy várost a mi logónk pici, darabos. A többieké mer nagy lenni, amit annyira szoktunk hiányolni magunkból, mindhárom kicsattan, míg a mienk inkább bátortalanul szorong.

Pedig ha belenézünk hosszabban a műbe, akkor rengeteg mindent tartalmaz. A legegyértelműbb utalás persze a vízé, ami büszkesége a városnak és a nemzeti sporttörténelmünknek is. De a szobron kívül, ha jól megnézzük bizony benne van az országunk címere is, a három halom, rajta a kereszttel. Szóval egy nagyon jó koncepció és borzasztóan sajnálom, hogy az egész olyan vázlatos maradt, összhatásában. Milyen izgalmas lett volna, ha nem darabolják el a motívumokat, ha mernek nagyobbat, légiesebbet és szabadabbat készíteni ebből a koncepcióból, mert benne van.

Az elkészült honlappal és a bemutatott imázs-filmmel egyébként jól illeszkedik a logó, nagy kár, hogy önmagában már nem működik. Legalábbis nekem nem igazán, de itt visszautalnék a bejegyzésem első sorára.
Viszont, ha már az imázs filmnél tartunk. Én értékelem az őszinteséget, de biztos, hogy ilyen lelakott falakat, töredezett járdákat és utakat kell mutatni egy filmben, amivel egy világesemény szervezési jogát akarjuk megnyerni?

Én csak azt remélem, és nem a logó meg a film miatt, hogy nem mi nyerünk. Szurkoljunk Párizsnak!


Hát basszus ez a pár hét nagyon nehéz lesz. Itt ülök, pdf katalógust formázok át html-be, ami eleve nem egy nagyon érdekes meló, de megvan az a hátránya, hogy nem lehet közben hangoskönyvet hallgatni, mert oda kell figyelni a szövegre. Olvasni kell, átfogalmazni, satöbbi.

Emellett az van, hogy az éppen rogyadozó adatbázis szervert, az FTP-t meg úgy általában a teljes netes jelenlétet igyekszem addig egyben tartani amíg még az én felelősségem. Mert persze most kezd kulminálódni az elmúlt 2 év minden spórolása. Ma is arra érkeztem, hogy nincs adatbázis a honlapok mögött. Amik órákig álltak a hétvégén egyébként. Ahol meg visszahoztam az SQL-t ott tuti, hogy lezáratlan táblák voltak meg hibás cellák.

Összekanalaztam, de félelmetes ami itt megy. Ez a rendszer így halott.

A legnagyobb bajom, hogy a megoldások olyan hosszútávúak lehetnek csak, amiket én már nem fogok tudni végig vinni az elkövetkező két-három hét alatt, amit még itt töltök el. Belekezdenem meg már jogom sincs igazából, de kérés sem érkezett róla. Egyben tartom, most működik.
Egyébként a legtöbb munkámmal ez a helyzet. Apróságokat vettem elő, amiket be tudok fejezni. Miközben ezek elfogynak és újak nem lesznek. A hosszútávú melókban meg még mindig nem kaptam meg az ukázt, hogy mit csináljak meg.

Tipródás ez basszus.

Frissítés: külön vidám, hogy igyekeztem elérni a Facebookon a főnökömet, mert ez tűnt éppen a leggyorsabb útnak és le vagyok tiltva.