#Momentum hashtag


A Fidesz meg fogja nyeri a 2018-as választásokat. Pedig az ellenzék is képes lenne megnyerni a jövő évi választásokat.

Én így gondolom most, szűk hat hónappal a választások várható időpontja előtt.

Négy évente összefogás (és más semmi)

Miközben négy éve a nagy összeborulás látványosan megbukott semmi új ötletet nem bírtak kitalálni az ellenzéki pártok arra, hogy megverjék a Fideszt. Amikor az elmúlt hónapokban valamelyik közvéleménykutató cég kihozta, hogy a kis pártokra Új pólus néven szívesen szavaznának annyian, hogy bejuthatn(án)ak a parlamentbe az egyik megszólított, az MKKP egy nagyon értelmes nyilatkozatot adott. Lényegében annyit mondtak, hogy nem értik miért kéne összefogniuk a többiekkel, úgy látják, hogy az elmúlt négy évben ők dolgoztak egyedül az ellenzékinek nevezett erők közül. És Kovács Gergőnek tökéletesen igaza van.

Az elmúlt négy évben a baloldaliak nem a Fidesszel, a rendszerrel meg a valódi problémákkal foglalkoztak, hanem egymással. Ment a kiszorítósdi, a lejáratás, az árulózás. Hogy ki a Fidesz beépített embere. Külső szemlélőként az elején még nehéz volt elhinni ezt a szűklátókörűséget. Aztán elkezdtem azon töprengeni, hogy melyik a jobb, ha

  • tényleg ilyen alkalmatlanok,
  • vagy ha tényleg megvette őket a Fidesz kilóra.

Az ellenzéki erők (haha) legnagyobb baja úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferenc. Egy olyan politikus, aki már több, mint 8 éve csak azért meghatározó személyiség, mert mindenki más elhatárolódik tőle. Napi szinten. Én sem vagyok nagy Gyurcsány rajongó, sok hülyeséget csinált, de az az igazság, hogy egy dologban el kell ismerni a faszit: borzasztó következetes és a dolgok nagy százalékában egyáltalán nem mond hülyeséget. Sőt. Az más kérdés, hogy annyira utálják, nem csak a szövetségesei, de a választásra jogosultak jelentős része is, hogy komoly eredményekre már nem nagyon számíthat.

Hosszan azt gondoltam, hogy azzal tenné a legjobbat, ha visszavonulna a politizálástól, hátralépne egyet, hagyná, hogy a többiek érvényesüljenek. Most azt gondolom, hogy ezeknek hátralépni? Teljesen igaza van, küzdjön csak és döntsenek a választók. De hagyjuk is Gyurcsányt.

A többi politikus jórészt az elmúlt hónapokban ébredt 3 éves csipkerózsika álmából és jelentkezett be az ország jövőbeni vezetésére. Bár mindannyian azt mondják, hogy meg akarják verni a Fideszt és Orbán Viktort ki kell paterolni a hatalomból (a vérmesebbek még elszámoltatást is emlegetnek) semmilyen forgatókönyvet nem tudtak felmutatni (az egy Botkán kívül), hogy ezt miként szeretnék véghezvinni.

Mindenki tudja, de nem mondja el őszintén, hogy ezzel a hozzáállással nem az a tét, hogy leváltsák a Fideszt, hanem hogy megtudják-e akadályozni egyáltalán az újabb kétharmadot vagy négy ötödöt.

Az az igazság, hogy ebben a buliban az “újfiú” Momentum sem jobb a többinél. Bár én az év elején nagyon sokat vártam tőlük, sőt nagyon szimpatikusak voltak, hogy hosszú időn át előkészítették a színre lépésüket és helyből egy szervezetként jelentek meg nem pedig elszánt civilekként, akik mögött semmi nincsen. Ez egy olyan szervezeti és jövőbeni gondolkodást mutatott, ami a többi pártra nem nagyon jellemző. Viszont azóta sem tudnak többet felmutatni. Bár látszólag nagyon eltökélten építik a szervezetüket és igazából fogalma nincs senkinek, hogy a pártjukat vesztett, de még szavazásra hajlandóak közül mennyi embert tudnak majd mozgósítani a kezdeti lendületük megtört.

A megújult LMP-vel kapcsolatban ugyanolyan balsejtelmeim vannak, mint az MSZP-vel kapcsolatban: hiába cserélődik az első sor, a párt tagsága ugyanaz maradt, mint korábban. Az LMP politikájával sosem tudtam tiszta szívvel egyetérteni, nem látom, hogy most változtak volna. A Szocialistákról meg nagyon nehéz már elhinni, hogy nem a Fidesz fizetett ellenzéke. Már sokadjára játsszák el ugyanazt a forgatókönyvet: hátba szúrják a saját jelöltjüket. Nekem Botka politikája nem volt szimpatikus, de az biztos, hogy az a faszi bele akart állni a versenybe, a pártjának lehető legjobb megoldással. Nem volt sok esélye az elképzelésének, mert miközben összefogást sürgetett a szükséges kompromisszumokra egyáltalán nem volt hajlandó, de nem ettől bukott meg, hanem mert a saját pártja csinálta ki.

Nem egyszer írtam már le: ennek az országnak az MSZP eltűnése legalább akkora jótétemény lenne, mint a Fidesz leváltása.

Mindezek ellenére egy dolog biztos: az összefogósdira a legjobb kezdeményezés Botkától jött. A közös indulás rendesen szétosztott pozíciókkal egy valóban gáláns ajánlat volt, aminek lehetett volna eredménye. (Bár a kormányváltáshoz kevésnek tűnt.)

Hogy mi lenne a Fidesz leváltására az egyetlen esély? Nem vagyok politológus, sem politikus, de józan ésszel azt gondolom, hogy a jelenlegi rendszerben a teljes összefogás lenne az egyetlen járható út, igen, a teljes: benne a szarvas-patás Jobbikkal. Egy deklarált koalíció, aminek meghatározott célja van: egy új választási rendszer életbe léptetése és az új választások kiírása. Ha sikerülne a rendes mederbe terelni a voksolást utána már lehetne egyéniben darabolni a tortát, döntsenek a választók.

Persze van egy dolog, amiről mindenki hajlamos megfeledkezni, miközben ócsárolja a pártokat: nem csak a pártok voltak vétkesen passzívak az elmúlt években, főleg a választók a hibásak. Orbánékat nem a pártok tartják hatalomban, hanem az elkötelezett kemény magjuk mellett mindenki más, aki nem hajlandó végiggondoltan dönteni, sőt ott van az a rengeteg ember aki egyáltalán nem is hajlandó a politikával foglalkozni. Legalább négy évente fél óráig.

A jelenlegi pártok gyengék és céltalanok, ha csak azt nem tekintjük célnak, hogy legalább valami leessen nekik a NER asztaláról. De a választóknak igenis meglenne az eszközük, hogy ezt büntessék és a sorsukat alakítsák. Folyamatosan, nem nyolc, nem tizenhat, de inkább 27 éve abba  hibába esünk (a többesszám itt a magyar választópolgárokat jelöli), hogy megelégedünk a kisebb kupac szar választásával. Hogy ez hova vezet azt pontosan látjuk,  egészségügy, oktatás, gazdaság, korrupció, nem akarom sorolni, sőt nem is tudnám. Ezt a pártok cseszték el, de egy eset volt, amikor büntették érte őket a választók: Gyurcsány után.

Szóval ezért gondolom, hogy a Fidesz leváltható lenne, de nem tesszük meg jövőre sem. Kár.



Ez a népszavazási kezdeményezés úgy kellett már ennek a társadalomnak, mint éhezőnek a falat kenyér. Nagyon rég volt olyan utoljára, hogy valóban az országról szólt valami és nem pedig politikai kommunikációs eszköz volt a kérdés. (Talán az EU népszavazás volt ilyen.) És nagyon jó, hogy ezt most nem is a megszokott politikai szereplők egyike dobta be, hanem egy olyan társaság, akik hirtelen a semmiből kerültek elő.

Mit (nem) tudunk a Momentumról?

A Momentum nem sokat mond magáról, amit mégis azzal bár nem tudok teljesen egyetérteni, de láthatólag van rájuk igény. A pár hete még ismeretlen szervezetnek 2% támogatást mértek a napokban a közvélemény kutatók. Ennek alapján úgy tűnhet, hogy a Momentum Mozgalom lehet az a szervezet, amit mindenki vizionált az elmúlt évek politikai elemzéseiben: a semmiből érkező, teljesen új embereket felvonultató és inkább középre húzó, új erő.

Érezhető a lelkesedés irányukban és eddig meglepően jól vették az akadályokat. Külön figyelemreméltó, hogy csak a Fidesszel lehet párhuzamba állítani a kritikát, csipkelődést meg nem halló, arra nem reagáló képességüket. Nem mennek bele a mindennapi adok-kapokba. Igazán karakteres politikai irányuk nincsen, ügyek mentén szeretnének politizálni, ami nálunk egy nagyon ismeretlen újdonság. A magyar pártok nem mernek kilépni az ideológiák kereteiből, legfeljebb ha szükséges egy másik köpenyébe bújnak bele. Érdekes lesz egy olyan politikai tényezőt figyelni, akinek még látszat szinten sem kell megfelelnie egy kijelölt képnek.

Vissza a pártpolitikához (Végre!)

Az elmúlt évtizedben rengeteg olyan esemény történt, amire nyugodt szívvel rámondhatjuk, hogy a nemzet életében, a társadalom gondolkodásában jelentős változásokat hozott, amik hosszú távon kihatnak a jövőnkre. A liberális eszme szitoksóvá silányítása és elutasítása, a jobb és baloldal szerepcseréje, a társadalom bűnös asszisztálásával megnyirbált szabadságjogok, folytathatnám hosszan. Nem hinném, hogy másnak nem fordult még meg a fejében, de számomra mindezek között talán a legijesztőbb a társadalom apolitikussá válása volt. Nem igen szoktak erről beszélni vagy írni, mert a folyamat már-már divattá nőtte ki magát és úgy tűnik senki nem szeret maradi lenni.

Nekem a Milla jut eszembe elsőnek azok közül, akik azt magyarázták, hogy elég volt, mindenki takarodjon, a párt politika passzé, civilek kell lenni. Sokszor írtam már arról, hogy mennyire álságosnak érzem a politikai kultúrából kirekeszteni a pártokat, de úgy tűnik, hogy például a fent említett szervezet sem tudta a hangzatos szavait betartani. Nem is meglepő, a politika pártok nélkül lehetetlen.

Az elmúlt évek tüntetésein a civil kezdeményezők elutasították a pártjelvényeket és zászlókat, amivel beálltak a kompromisszumra képtelenek hosszú sorába (sokszor éppen ezt ostorozták közben a mikrofonba). A Momentum üdítő kivétel, régi-új szelek hozója, az első pillanattól kezdve jelezték, hogy ez itt egy párt magja.

Talán ennek is köszönhető, hogy olyan nehezen, sután kezdtek reagálni és melléjük állni a már meglevő politikai pártok is. A jövőbeli konkurenciát nem szívesen segíti senki. Azok, akik maguk is csak pár százalékosak hamar csatlakoztak, pedig nekik van a legdurvább veszíteni valójuk a sztoriban. Az Együtt, a Párbeszéd a Liberálisok gyakorlatilag nyom nélkül szívódhatnak fel, ha a Momentum ilyen ütemben és aktivitással dolgozik tovább. A DK és az MSZP előbb megpróbált rárepülni – a tőlük már megszokott módon – a népszavazásra, de pár pofon után újra igazodtak. A DK mintha eltűnt volna a témában, az MSZP meg nagyon megkésve csatlakozott. Talán arcmentésnek elég lesz. Talán.

Szóval jó látni, hogy van újra egy olyan szervezet, aki azt mondja hitelesen, hogy a pártpolitika szükséges, nem száműzhető. Ha a Momentum csak ennyit tud elérni, már ezzel többet tesz a hazai demokrácia megmentéséért, mint a az összes bejegyzett párt az elmúlt tíz évben.

Lesz-e népszavazás és olimpia?

Én szeretném, ha lenne népszavazás az olimpiáról. Személy szerint nem támogatom a rendezést, de nem vagyok biztos benne, hogy a többség nem igennel szavaz, ha lesz rá lehetősége. Ha így lesz nem fogok örülni, de ilyen a demokrácia, a többség dönt.

Az sokkal érdekesebb, hogy egyáltalán lesz-e népszavazás.

A 138 ezer aláírás egy két milliós városban nem tűnik soknak. Budapestről amúgy is az a kép él a fejekben, hogy inkább kritikus a kormánnyal. Mégse tűnik úgy, hogy a város lakói nagyon aktivizálnák magukat, tartok tőle, hogy kevés lesz az aláírás.

Ha nem sikerül összeszedni kellő számú szavazatot az nem a Momentumot fogja minősíteni, bár biztos csúnya pofon lesz, de elég lazának tűnnek ahhoz hogy fel se vegyék a dolgot. Ez már nem mondható el a magát inkább nyugatos és haladó-demokratikusnak gondoló budapesti értelmiségről. Ha Budapesten nincs 138 ezer olyan ember, akit komolyan érdekel, hogy demokratikusan elmondhassa egy mindenkit érintő ügyben a véleményét, akkor nagyobb a baj, mint gondoltuk.

Erre ideje lesz felkészülni, mert én attól tartok, hogy ez a forgatókönyv fog bekövetkezni. És itt egy kicsit visszautalnék az előző témára: kár, hogy a magukat demokratikusnak tartó DK és MSZP nem vetette be magát az első pillanattól teljes mellszélességgel a küzdelembe. Csak azt remélem, hogy téves a pesszimizmusom és sikerül összegyűjteni a kellő mennyiséget. (Hogy ne csak klaviatúra-forradalmár legyek szombaton jómagam is kimegyek aláírást gyűjteni a LiFT tagjaival, hátha pont az a pár száz aláírás segít majd, amit mi összekalapozunk.)

Ahogy kezdtem úgy fejezem be: a Momentum felkavarta az állóvizet és ez már nagyon hiányzott a belpolitikának. Örüljünk a lehetőségnek! Éljünk vele!

És ha van budapesti lakcímkártyád, de még nem szavaztál, akkor ne habozz, van még pár napod, hogy aláírd az íveket.