#LMP hashtag


Én eredetileg nem terveztem kimenni erre a demonstrációra, mert nem igazán értettem egyet azzal a főleg zavaros és iránytalan katyvasszal, amit célkitűzésként leírtak. Aztán elkezdték listázni a civileket a héten a kormánypárti sajtóban és ez megmozdított bennem valamit. Az csak a hab a tortán, hogy a listán több ismerős, barát vagy családtag neve is feltűnt. Így aztán úgy éreztem, hogy az a minimum, hogy értük, meg a civil társadalomért sétálok egyet.

A sétálás után mi hazaindultunk a feleségemmel, de éjjel még ránéztem az összefoglalókra és nagyon-nagyon csalódott lennék, ha lettek volna bármiféle elvárásaim. Így viszont csak egy rövid(?) gondolatmenetet szeretnék, figyelmeztetésképpen.

Itt nem történt választási csalás, tényleg nem

Egy dolgot szeretnék gyorsan leszögezni az elején: szerintem a választások körül alapvetően rendben volt minden, a Fidesz nem csalt, még ha jól is esik erre kenni a brutális pofont. Értem, hogy a zakó utáni gyász feldolgozásának ez az egyik formája, voltak olyanok is ebben az országban akik hasonló lelki állapotukban hidakat zártak le.

Voltak inkompetens szavazatszámlálók és láthatólag gyenge a rendszer, rohadtul ráférne, hogy átszervezzék, de csalás nem történt. Az ország szavazóképes állampolgárainak a 70 százaléka megjelent egy hete az urnáknál és a 49%-uk a Fideszre szavazott. Ez a jelenlegi választási törvényben elég a kétharmados győzelemhez.

Ez lehet, hogy nem tetszik, hogy sokaknak aránytalannak tűnik, de felhívnám a figyelmet, hogy erre a rendszerre bazírozva akartak még ugyanezen emberek Fideszt dönteni mindössze nyolc nappal ezelőtt. A rendszerről lehet vitatkozni, szerintem érdemes is lenne, de jelenleg ez van ezt kell szeretni.

A valószínűtlent összekeverni a lehetetlennel

Azt is értem, hogy tényleg sokan voltak, akik túlzott reményekkel voltak az ellenzék eredményét illetően. Volt egy erőteljes reménykedő hangulat, amire szerintem – ahogy ezt többször le is írtam – semmi alapunk nem volt, de a tömegpszichózis felfokozta ezt.

Most ez üt vissza. Ha mindenki sokkal reálisabb elvárásokkal ment volna neki a választásoknak, akkor kisebbet koppant volna. Én például abban reménykedtem, hogy nem lesz kétharmad, de azt nem reméltem, hogy nagyon nem lesz, csak hogy kicsit épp lemarad róla a Fidesz. Ennek ellenére nagyon szomorúan láttam az eredményeket vasárnap éjjel.

Egész héten mindenhol az értetlenkedés vett körbe. A munkahelymen, a családomban, a sajtóban, bárhova néztem senki nem értette, hogy mi van. Mi történt. Erre jött a hír, hogy csalások, meg újraszámolás és hogy tüntessünk az új választásokért.

Én nem nagyon hiszem, hogy jól járnánk az új választásokkal. A jelenlegi ellenzéki pártok kínkeserves izzadságszaggal tudtak egyáltalán ennyit elérni hét napja. A felfújt lufijuk hangos durranással eresztett le és ha most neki kéne esniük újra ugyanennek nem szereznének 5 százalékot sem. Nem lenne aki a vesztesre szavazna, pluszban két nap alatt kifakadt az összes egymással szembeni gyűlölet gennye, ami megakadályozna bármi kooperációt. Én azt javasolnám az ellenzéki választóknak, hogy ragaszkodjanak ehhez az eredményhez. Négy évig ez a maximum amit elérhetünk. Ezt vakargatni csak még fájdalmasabb eredménnyel járna.

Elkopik, ha nem sikeres

És akkor a sok kitérő után visszatérnék a tegnapi tüntetéshez. Az elmúlt nyolc évben igazából egy sikeres tüntetéssorozat volt: a netadós. Megoszlanak a vélemények, hogy mitől ért el hirtelen sikert, nekem az a véleményem, hogy meglepő volt és egy pillanatra a Fidesz megijedt. Aztán hamar rájött, hogy felesleges volt és attól kezdve ezt a hibát nem követték el újra. A további tüntetés sorozatok így aztán szép lassan elüresedtek és egyszerű feszültség levezetőként működtek, egy szelepként, ami fél évente szisszen egyet és egyben tartja a túlnyomásos rendszert.

És ez baj.

A demonstrációknak kéne legyen egy reális célkitűzésük, ami elérhető. Ami tényleges sikerként elkönyvelhető. Értem, hogy mindenki azt szeretné, hogy “orbántakaroggy”, de ezt így nem lehet elérni. 

Amikor az ember gyereket nevel hamar megtanulja, hogy csak olyat szabad feltételként adni a gyerkőcnek, amit be tudsz és be akarsz vele tartatni. Ha azt mondod neki, hogyha nem pakolja össze a játékait, akkor kidobod őket a kukába, akkor az csak azt eredményezi, hogy mindenki fejjel rohan a falba. Ha meg nem teszed meg, akkor legközelebb már nem lesz hatása a fenyegetésnek és az egész szép lassan elkopik.

Ez van az eredménytelen tüntetésekkel is. Ha kimész hetente és azt mondod, hogy “monnyonle”, akkor ez hamar unalmassá válik, hiszen nem mond le, sőt, csak röhög rajtad. Ő vidul Te meg egyre vörösebb fejjel üvöltesz, mint egy barom. Viszont a következő alkalommal már kevesebben is mennek el és ordítják, hogy “monnyonle”, mert mindenki érzi, hogy ez felesleges időpocsékolás. Aztán egy idő után már csak egy pár száz fős csoport lesz a sok tízezrekből, akikben egy nagy adag keserűség marad csak.

Ezért tartom ordas baromságnak mindazt ami tegnap elhangzott. A “monnyonletől” a jövő héten újra itt találkozunkig. Minek? És akkor mi lesz, a jövő héten? Új választást fog kiírni a köztársasági elnök? Dehogy. Lemond az Orbán? Ugyan. Összefog az ellenzék? Ez lassan az a mondat, aminek az a párja, hogy egy zsidó egy náci meg egy kommunista bemegy a bárba…

És ha mégegyszer meghallom a szabadság köreinek az emlegetését szervezek egy kibaszott tüntetést, hogy ezt a kifejezést tiltsák be.

Tudom, hogy semmi konstruktívat nem tudtam ajánlani a fentiekkel szemben, pedig írtam pár száz leütést. Csak azt szeretném elmondani, hogy a saját nyomainkban haladunk, körbe és körbe. És ennek az lesz az eredménye, hogy 2022-ben egy áprilisi napon megint nagyon csalódottak leszünk mindannyian.

Szerintem most le kéne nyugodnia mindenkinek egy kicsit és nem dühből meg gyászból cselekedni, hanem hagyni hogy lássuk mi várható és abban megtalálni az új lehetőségeket. Az újakat, amik karakteresen különböznek mindazoktól, amikkel az elmúlt nyolc évben állandóan pofára esünk.

Akkor most jöhetnek az anyázós kommentek.

(Borítókép: index.hu)


Ha a @lehetmas meg “most mi jövünk” ezt jelenti, akkor jobb is, hogy egy hete nem őket választotta az ország. Ez még a #fidesz-nél is rosszabb, szinte. #politika #lmp #idiótaVilág https://t.co/Wp9bUkepZZ


A @lehet_mas nagyon megnehezíti az embernek, de nekem mindenképpen, hogy higyjek az őszinteségükben. :( #Valasztas2018 #lmp


Már éppen kezdett egy paraszthajszálnyival értelmesebbnek tünni az #lmp, de ügyesen megoldották, hogy visszahelyezzem őket az eddigi helyükre. #vanAmiNemLehetMás


Jó tudni, hogy a nekifutásból hülyeség nem csak az #MSZP védjegye. Üdv a klubban #LMP és Vágó Gábor. #barmok #ezekreSzavazzunk?


A magyar politika jó ideje kiábrándító volt, provinciális, rövidlátó és önző. Ennek ellenére engem mindig érdekelt, önmagáért is meg azért is, mert úgy gondolom, hogy ez minden állampolgár alapvető joga és kötelessége. Érdekelni még most is érdekel, de nem az, amit nálunk politikának csúfolnak.

Magyarországon, 2017 év végén nincsen olyan párt, egy sem, akire jó szívvel rábíznám a képviseletemet. Pár hónap múlva választások jönnek és ez engem komoly aggodalommal tölt el.

Már megint nincs kampány, ez sértő!

Négy évvel ezelőtt is nagyon hiányoltam a választás előtti kampányt. Amit a pártok felmutattak nekünk, a választóiknak az egy vicc volt. A kampány nagyon fontos: ez lenne az az időszak, amikor megismerjük a jelölteket, a jövőről alkotott elképzeléseiket. A kampány lenne arra is hivatott, hogy elénk tárják mit végeztek el mióta a hatalom közelébe kerültek

Magyarországon évtizedek óta nincsen kampány, ami nagyon kényelmes a pártoknak: nem ígérnek semmit, de ezzel legalább nem is kell elszámolniuk. Az egy másik kérdés, hogy ezt mi, választók birkaként hagyjuk nekik. Mit mond ez el rólunk? Komolyan ennyire kevésre tartjuk magunkat, hogy a semmire, a puszira adunk felhatalmazást? Szánalmas az egész.

Az ellenzék nem akar nyerni

Az, ami 2014-ben összefogás címén ment az ellenzéki oldalon egy előre kódolt bukta volt, de legalább meg kellett próbálni. Viszont ez a forgatókönyv már ismert, elszomorító, hogy nem tudnak jobbal előrukkolni.

A jövő évi választást az ellenzék, talán a Jobbik kivételével, feladta már 2014 nyarára. Nem volt olyan párt, aki felismerte volna, hogy ez így nem megy tovább, hogy az embereknek ez már kevés lesz, még egyszer nem eladható. Elég lett volna egy szervezet, aki a másik fúrása helyett új irány, új arcok és a valós problémák felé fordul, de nem volt ilyen. Egy sem.

Pedig igény az volt, rengeteg ügy mozgatott meg időről-időre rengeteg embert. A civil társadalom igazán megtette a magáét, esőben, hidegben, bármilyen körülmények között, de kiállt egy csomó gazság ellen. De hiába dobták fel a témákat, nem volt egy életképes szervezet, aki lecsapta volna őket. Egy sem.

Máshol ilyen mozgalmakra pártot, programot építenek. Nálunk okos politológusok építettek egzisztenciát arra, hogy ezeken siránkozzanak a tévében. Mi meghallgatjuk őket és fel vagyunk háborodva, hogy de igazuk van! És ezzel vége.

Az ellenzéki pártok mindezek után azt várják tőlünk, hogy okosan szavazzunk rájuk. Ők majd kitalálják (helyettünk), hogy hol melyik pártkatonára adjuk le a voksunkat, aztán majd ők elcsencselnek a helyeken. A listáikat elnézve mindenhol van egy kövér terület, amit előre feladtak, mint nyerhetetlent.

Komolyan? Szavazzak erre? Tessék odamenni mindenhova és kiérdemelni azt a szavazatot. Mindegyiket. Dolgozzák ki érte a belüket legalább most, ha már az elmúlt években nem csináltak semmit.

Amióta a Fidesz 2010-ben túlnyerte magát és elkezdte ezt az országot a maga képére formálni politikai erő nem próbálta érdemben megakadályozni a tetteit. Amit sikerült visszaverni, nem sokat, azt vagy újságírók, vagy tüntetők vagy civilek érték el. A Momentum olimpiai akciója kilóg kissé a sorból, de amikor belevágtak még ők sem voltak párt, mondhatnám. De való igaz, hogy ők legalább elértek valamit és építettek rá. (Ugyanez nem igaz például az általam korábban támogatott Liberális pártra, akik nagyon becsületesen beleálltak a kvóta népszavazásba, aztán azóta mintha maguk is inkább elhallgatnák az ügyet. Kár érte.)

Az alternatíva hiánya: megbízhatatlan ellenzék

A jelenlegi palettán nincsen olyan párt, aki képes lenne képviselni az én értékrendemet és komolyan le akarná váltani a jelenlegi kormányt. Az MSZP-ben sosem bíztam igazán és úgy tűnik, hogy mostanra minden józan eszüket végképp elvesztették. Nagyon nehéz elhinni róluk, hogy nem adták el magukat Fidesznek.

A Gyurcsány vezette DK szerintem sokkal életképesebb és hozzám sokkal közelebb áll az amit mondanak, de azt látom, hogy a szép szavak csak máz, a valódi céljuk nem a jövő tavaszi kormányváltás, hanem a többi ellenzéki párt leszalámizása. Értem, hogy ez jó a DK politikusainak, de nem látom, hogy számomra ez hol lesz üdvözítő.

Az Együtt és Párbeszéd méltatlan utódai a Bajnai-féle Haza és Haladás alapítványnak (kíváncsi lennék hol tartanánk ma, ha az LMP és az MSZP nem döfi hátba őket csecsemő korukban). Teljesen zavaros és koncepciótlan pártok lettek.

Az LMP a nagy túlélő. Mindig bejutott a maga jogán az országgyűlésbe, de nekem már az első alkalommal is nagyon gyanúsak voltak. Azóta se bízom jobban bennük. Igazi se hús, se hal banda. Az biztos, hogy most nagyon összeszedték magukat, de nehéz elfelejteni nekik, hogy fél éve dolgoznak nagyjából, ez se sok idő.

A Jobbik nagyon ügyes és ahogy már írtam: ők az egyetlenek, akikről őszintén elhiszem, hogy szeretnének kormányra kerülni. Nagyon nagy meneten vannak túl, a szélsőjobbról pár év leforgása alatt középre kerültek. Ha ugyanezt 2010-ben kezdik szerintem ma sokkal előnyösebb helyzetben lennének. Én nem tudok bízni a Jobbikban, azt gondolom, hogy a középre zárás nem valódi értékrend váltás, hanem jól kitalált politikai stratégia. A Jobbik belül ugyanaz a neo-náci banda, ami volt, még ha egy adag ballasztott el is hagyott út közben.

A Liberálisokról azért beszélek külön és nem tettem őket az egy százalékos blokkba, mert erős kötődésem volt az irányukba. Érthető, hiszen én liberális vagyok, szerettem volna egy szervezetet amivel tudok azonosulni. Teljesen sosem értettem egyet minden ponton velük, de nagyon sok kapcsolódás volt, jó kompromisszumnak tűnt. Az első és legnagyobb gyomros egy beszélgetésen ért a Momentum aláírásgyűjtése után, úgy éreztem politikai aprópénzre cseréltek egy jó ügyet. Aztán jött Botka és a Liberálisok első szóra beálltak az MSZP mellé. Én meg nem szeretem az MSZP-t, Botka sem volt szimpatikus. Egy alkalommal miattuk szavaztam az ellenzéki összefogásra, de nagyon megbántam. Én mégegyszer olyan pártra nem szavazok, aki az MSZP-vel borul össze. Aztán nekiláttak a drogliberalizációnak, ami szerintem helyes dolog alapvetően, de komolyan most, Magyarországon ezt kell nyomni? Előre láthatóan esélytelen, értelmetlen és sokkal fontosabb dolgok is lennének. Volt is nekik esélyegyenlőségi kampányuk, de az valahogy nem kapott akkora hátszelet, mint a fű. Kár, ha azon a vonalon maradnak sokkal többre tartanám őket.

És akkor eljutottam a Momentumig, akik nekem nagyon szimpatikusan indultak. Engem a kezdeti siker utáni döccenők se kedvetlenítettek el, de előre elhatároztam, hogy ezt most nem sietem el. Legszívesebben helyből csatlakoztam volna aktivistának, de azon kívül, hogy szimpatikusak nem tudtam semmit róluk. És ez még most is így van.

A programjuk nem program csak egy jövőkép, egy rózsaszín jövőkép, ami mellé nem nagyon látom, hogy akarják elérni. Ez is azt sugallja, hogy nem akarnak ők sokat, bent akarnak lenni a parlamentben ha lehet és kérnek még négy évet, legalább, hogy nőhessenek. Ez jogos kérés, kicsit félek hogy négy év alatt mi lesz még itt. Jogos kérés, de hatalmas mennyiségű megelőlegezett bizalmat feltételez. Bennem – még – nincs meg ez a mennyiségű bizalom a Momentum iránt.

Nem nyolc, tizenhat. Vagy még több.

Az elmúlt nyolc évből elmúlt tizenhat év lett. Én 37 éves vagyok, ez a felnőtt korom eddigi szakasza. Tizenhat év alatt ugyanazok a politikusok tönkretették az életem lehetőségeit és egyre inkább úgy néz ki, hogy a gyerekeimét is tönkretették. De azt a tizenhatot kitolhatjuk még minimum négy évvel, mert az utolsó (és első) józan és előremutató gazdasági program itt a Bokros csomag volt.

A politikusok, akik ezt végigvitték azt szeretnék, ha puszira megint adnék nekik négy évet. Ezt szeretnék Tőled is. Nem tudom Te hogy vagy vele, én ezeknek nem adok semmit, már így is túl sokat kaptak.


A Fidesz meg fogja nyeri a 2018-as választásokat. Pedig az ellenzék is képes lenne megnyerni a jövő évi választásokat.

Én így gondolom most, szűk hat hónappal a választások várható időpontja előtt.

Négy évente összefogás (és más semmi)

Miközben négy éve a nagy összeborulás látványosan megbukott semmi új ötletet nem bírtak kitalálni az ellenzéki pártok arra, hogy megverjék a Fideszt. Amikor az elmúlt hónapokban valamelyik közvéleménykutató cég kihozta, hogy a kis pártokra Új pólus néven szívesen szavaznának annyian, hogy bejuthatn(án)ak a parlamentbe az egyik megszólított, az MKKP egy nagyon értelmes nyilatkozatot adott. Lényegében annyit mondtak, hogy nem értik miért kéne összefogniuk a többiekkel, úgy látják, hogy az elmúlt négy évben ők dolgoztak egyedül az ellenzékinek nevezett erők közül. És Kovács Gergőnek tökéletesen igaza van.

Az elmúlt négy évben a baloldaliak nem a Fidesszel, a rendszerrel meg a valódi problémákkal foglalkoztak, hanem egymással. Ment a kiszorítósdi, a lejáratás, az árulózás. Hogy ki a Fidesz beépített embere. Külső szemlélőként az elején még nehéz volt elhinni ezt a szűklátókörűséget. Aztán elkezdtem azon töprengeni, hogy melyik a jobb, ha

  • tényleg ilyen alkalmatlanok,
  • vagy ha tényleg megvette őket a Fidesz kilóra.

Az ellenzéki erők (haha) legnagyobb baja úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferenc. Egy olyan politikus, aki már több, mint 8 éve csak azért meghatározó személyiség, mert mindenki más elhatárolódik tőle. Napi szinten. Én sem vagyok nagy Gyurcsány rajongó, sok hülyeséget csinált, de az az igazság, hogy egy dologban el kell ismerni a faszit: borzasztó következetes és a dolgok nagy százalékában egyáltalán nem mond hülyeséget. Sőt. Az más kérdés, hogy annyira utálják, nem csak a szövetségesei, de a választásra jogosultak jelentős része is, hogy komoly eredményekre már nem nagyon számíthat.

Hosszan azt gondoltam, hogy azzal tenné a legjobbat, ha visszavonulna a politizálástól, hátralépne egyet, hagyná, hogy a többiek érvényesüljenek. Most azt gondolom, hogy ezeknek hátralépni? Teljesen igaza van, küzdjön csak és döntsenek a választók. De hagyjuk is Gyurcsányt.

A többi politikus jórészt az elmúlt hónapokban ébredt 3 éves csipkerózsika álmából és jelentkezett be az ország jövőbeni vezetésére. Bár mindannyian azt mondják, hogy meg akarják verni a Fideszt és Orbán Viktort ki kell paterolni a hatalomból (a vérmesebbek még elszámoltatást is emlegetnek) semmilyen forgatókönyvet nem tudtak felmutatni (az egy Botkán kívül), hogy ezt miként szeretnék véghezvinni.

Mindenki tudja, de nem mondja el őszintén, hogy ezzel a hozzáállással nem az a tét, hogy leváltsák a Fideszt, hanem hogy megtudják-e akadályozni egyáltalán az újabb kétharmadot vagy négy ötödöt.

Az az igazság, hogy ebben a buliban az “újfiú” Momentum sem jobb a többinél. Bár én az év elején nagyon sokat vártam tőlük, sőt nagyon szimpatikusak voltak, hogy hosszú időn át előkészítették a színre lépésüket és helyből egy szervezetként jelentek meg nem pedig elszánt civilekként, akik mögött semmi nincsen. Ez egy olyan szervezeti és jövőbeni gondolkodást mutatott, ami a többi pártra nem nagyon jellemző. Viszont azóta sem tudnak többet felmutatni. Bár látszólag nagyon eltökélten építik a szervezetüket és igazából fogalma nincs senkinek, hogy a pártjukat vesztett, de még szavazásra hajlandóak közül mennyi embert tudnak majd mozgósítani a kezdeti lendületük megtört.

A megújult LMP-vel kapcsolatban ugyanolyan balsejtelmeim vannak, mint az MSZP-vel kapcsolatban: hiába cserélődik az első sor, a párt tagsága ugyanaz maradt, mint korábban. Az LMP politikájával sosem tudtam tiszta szívvel egyetérteni, nem látom, hogy most változtak volna. A Szocialistákról meg nagyon nehéz már elhinni, hogy nem a Fidesz fizetett ellenzéke. Már sokadjára játsszák el ugyanazt a forgatókönyvet: hátba szúrják a saját jelöltjüket. Nekem Botka politikája nem volt szimpatikus, de az biztos, hogy az a faszi bele akart állni a versenybe, a pártjának lehető legjobb megoldással. Nem volt sok esélye az elképzelésének, mert miközben összefogást sürgetett a szükséges kompromisszumokra egyáltalán nem volt hajlandó, de nem ettől bukott meg, hanem mert a saját pártja csinálta ki.

Nem egyszer írtam már le: ennek az országnak az MSZP eltűnése legalább akkora jótétemény lenne, mint a Fidesz leváltása.

Mindezek ellenére egy dolog biztos: az összefogósdira a legjobb kezdeményezés Botkától jött. A közös indulás rendesen szétosztott pozíciókkal egy valóban gáláns ajánlat volt, aminek lehetett volna eredménye. (Bár a kormányváltáshoz kevésnek tűnt.)

Hogy mi lenne a Fidesz leváltására az egyetlen esély? Nem vagyok politológus, sem politikus, de józan ésszel azt gondolom, hogy a jelenlegi rendszerben a teljes összefogás lenne az egyetlen járható út, igen, a teljes: benne a szarvas-patás Jobbikkal. Egy deklarált koalíció, aminek meghatározott célja van: egy új választási rendszer életbe léptetése és az új választások kiírása. Ha sikerülne a rendes mederbe terelni a voksolást utána már lehetne egyéniben darabolni a tortát, döntsenek a választók.

Persze van egy dolog, amiről mindenki hajlamos megfeledkezni, miközben ócsárolja a pártokat: nem csak a pártok voltak vétkesen passzívak az elmúlt években, főleg a választók a hibásak. Orbánékat nem a pártok tartják hatalomban, hanem az elkötelezett kemény magjuk mellett mindenki más, aki nem hajlandó végiggondoltan dönteni, sőt ott van az a rengeteg ember aki egyáltalán nem is hajlandó a politikával foglalkozni. Legalább négy évente fél óráig.

A jelenlegi pártok gyengék és céltalanok, ha csak azt nem tekintjük célnak, hogy legalább valami leessen nekik a NER asztaláról. De a választóknak igenis meglenne az eszközük, hogy ezt büntessék és a sorsukat alakítsák. Folyamatosan, nem nyolc, nem tizenhat, de inkább 27 éve abba  hibába esünk (a többesszám itt a magyar választópolgárokat jelöli), hogy megelégedünk a kisebb kupac szar választásával. Hogy ez hova vezet azt pontosan látjuk,  egészségügy, oktatás, gazdaság, korrupció, nem akarom sorolni, sőt nem is tudnám. Ezt a pártok cseszték el, de egy eset volt, amikor büntették érte őket a választók: Gyurcsány után.

Szóval ezért gondolom, hogy a Fidesz leváltható lenne, de nem tesszük meg jövőre sem. Kár.