Újabb négy évet kérnek tőlünk, de garanciát nem kapunk

A magyar politika jó ideje kiábrándító volt, provinciális, rövidlátó és önző. Ennek ellenére engem mindig érdekelt, önmagáért is meg azért is, mert úgy gondolom, hogy ez minden állampolgár alapvető joga és kötelessége. Érdekelni még most is érdekel, de nem az, amit nálunk politikának csúfolnak.

Magyarországon, 2017 év végén nincsen olyan párt, egy sem, akire jó szívvel rábíznám a képviseletemet. Pár hónap múlva választások jönnek és ez engem komoly aggodalommal tölt el.

Már megint nincs kampány, ez sértő!

Négy évvel ezelőtt is nagyon hiányoltam a választás előtti kampányt. Amit a pártok felmutattak nekünk, a választóiknak az egy vicc volt. A kampány nagyon fontos: ez lenne az az időszak, amikor megismerjük a jelölteket, a jövőről alkotott elképzeléseiket. A kampány lenne arra is hivatott, hogy elénk tárják mit végeztek el mióta a hatalom közelébe kerültek

Magyarországon évtizedek óta nincsen kampány, ami nagyon kényelmes a pártoknak: nem ígérnek semmit, de ezzel legalább nem is kell elszámolniuk. Az egy másik kérdés, hogy ezt mi, választók birkaként hagyjuk nekik. Mit mond ez el rólunk? Komolyan ennyire kevésre tartjuk magunkat, hogy a semmire, a puszira adunk felhatalmazást? Szánalmas az egész.

Az ellenzék nem akar nyerni

Az, ami 2014-ben összefogás címén ment az ellenzéki oldalon egy előre kódolt bukta volt, de legalább meg kellett próbálni. Viszont ez a forgatókönyv már ismert, elszomorító, hogy nem tudnak jobbal előrukkolni.

A jövő évi választást az ellenzék, talán a Jobbik kivételével, feladta már 2014 nyarára. Nem volt olyan párt, aki felismerte volna, hogy ez így nem megy tovább, hogy az embereknek ez már kevés lesz, még egyszer nem eladható. Elég lett volna egy szervezet, aki a másik fúrása helyett új irány, új arcok és a valós problémák felé fordul, de nem volt ilyen. Egy sem.

Pedig igény az volt, rengeteg ügy mozgatott meg időről-időre rengeteg embert. A civil társadalom igazán megtette a magáét, esőben, hidegben, bármilyen körülmények között, de kiállt egy csomó gazság ellen. De hiába dobták fel a témákat, nem volt egy életképes szervezet, aki lecsapta volna őket. Egy sem.

Máshol ilyen mozgalmakra pártot, programot építenek. Nálunk okos politológusok építettek egzisztenciát arra, hogy ezeken siránkozzanak a tévében. Mi meghallgatjuk őket és fel vagyunk háborodva, hogy de igazuk van! És ezzel vége.

Az ellenzéki pártok mindezek után azt várják tőlünk, hogy okosan szavazzunk rájuk. Ők majd kitalálják (helyettünk), hogy hol melyik pártkatonára adjuk le a voksunkat, aztán majd ők elcsencselnek a helyeken. A listáikat elnézve mindenhol van egy kövér terület, amit előre feladtak, mint nyerhetetlent.

Komolyan? Szavazzak erre? Tessék odamenni mindenhova és kiérdemelni azt a szavazatot. Mindegyiket. Dolgozzák ki érte a belüket legalább most, ha már az elmúlt években nem csináltak semmit.

Amióta a Fidesz 2010-ben túlnyerte magát és elkezdte ezt az országot a maga képére formálni politikai erő nem próbálta érdemben megakadályozni a tetteit. Amit sikerült visszaverni, nem sokat, azt vagy újságírók, vagy tüntetők vagy civilek érték el. A Momentum olimpiai akciója kilóg kissé a sorból, de amikor belevágtak még ők sem voltak párt, mondhatnám. De való igaz, hogy ők legalább elértek valamit és építettek rá. (Ugyanez nem igaz például az általam korábban támogatott Liberális pártra, akik nagyon becsületesen beleálltak a kvóta népszavazásba, aztán azóta mintha maguk is inkább elhallgatnák az ügyet. Kár érte.)

Az alternatíva hiánya: megbízhatatlan ellenzék

A jelenlegi palettán nincsen olyan párt, aki képes lenne képviselni az én értékrendemet és komolyan le akarná váltani a jelenlegi kormányt. Az MSZP-ben sosem bíztam igazán és úgy tűnik, hogy mostanra minden józan eszüket végképp elvesztették. Nagyon nehéz elhinni róluk, hogy nem adták el magukat Fidesznek.

A Gyurcsány vezette DK szerintem sokkal életképesebb és hozzám sokkal közelebb áll az amit mondanak, de azt látom, hogy a szép szavak csak máz, a valódi céljuk nem a jövő tavaszi kormányváltás, hanem a többi ellenzéki párt leszalámizása. Értem, hogy ez jó a DK politikusainak, de nem látom, hogy számomra ez hol lesz üdvözítő.

Az Együtt és Párbeszéd méltatlan utódai a Bajnai-féle Haza és Haladás alapítványnak (kíváncsi lennék hol tartanánk ma, ha az LMP és az MSZP nem döfi hátba őket csecsemő korukban). Teljesen zavaros és koncepciótlan pártok lettek.

Az LMP a nagy túlélő. Mindig bejutott a maga jogán az országgyűlésbe, de nekem már az első alkalommal is nagyon gyanúsak voltak. Azóta se bízom jobban bennük. Igazi se hús, se hal banda. Az biztos, hogy most nagyon összeszedték magukat, de nehéz elfelejteni nekik, hogy fél éve dolgoznak nagyjából, ez se sok idő.

A Jobbik nagyon ügyes és ahogy már írtam: ők az egyetlenek, akikről őszintén elhiszem, hogy szeretnének kormányra kerülni. Nagyon nagy meneten vannak túl, a szélsőjobbról pár év leforgása alatt középre kerültek. Ha ugyanezt 2010-ben kezdik szerintem ma sokkal előnyösebb helyzetben lennének. Én nem tudok bízni a Jobbikban, azt gondolom, hogy a középre zárás nem valódi értékrend váltás, hanem jól kitalált politikai stratégia. A Jobbik belül ugyanaz a neo-náci banda, ami volt, még ha egy adag ballasztott el is hagyott út közben.

A Liberálisokról azért beszélek külön és nem tettem őket az egy százalékos blokkba, mert erős kötődésem volt az irányukba. Érthető, hiszen én liberális vagyok, szerettem volna egy szervezetet amivel tudok azonosulni. Teljesen sosem értettem egyet minden ponton velük, de nagyon sok kapcsolódás volt, jó kompromisszumnak tűnt. Az első és legnagyobb gyomros egy beszélgetésen ért a Momentum aláírásgyűjtése után, úgy éreztem politikai aprópénzre cseréltek egy jó ügyet. Aztán jött Botka és a Liberálisok első szóra beálltak az MSZP mellé. Én meg nem szeretem az MSZP-t, Botka sem volt szimpatikus. Egy alkalommal miattuk szavaztam az ellenzéki összefogásra, de nagyon megbántam. Én mégegyszer olyan pártra nem szavazok, aki az MSZP-vel borul össze. Aztán nekiláttak a drogliberalizációnak, ami szerintem helyes dolog alapvetően, de komolyan most, Magyarországon ezt kell nyomni? Előre láthatóan esélytelen, értelmetlen és sokkal fontosabb dolgok is lennének. Volt is nekik esélyegyenlőségi kampányuk, de az valahogy nem kapott akkora hátszelet, mint a fű. Kár, ha azon a vonalon maradnak sokkal többre tartanám őket.

És akkor eljutottam a Momentumig, akik nekem nagyon szimpatikusan indultak. Engem a kezdeti siker utáni döccenők se kedvetlenítettek el, de előre elhatároztam, hogy ezt most nem sietem el. Legszívesebben helyből csatlakoztam volna aktivistának, de azon kívül, hogy szimpatikusak nem tudtam semmit róluk. És ez még most is így van.

A programjuk nem program csak egy jövőkép, egy rózsaszín jövőkép, ami mellé nem nagyon látom, hogy akarják elérni. Ez is azt sugallja, hogy nem akarnak ők sokat, bent akarnak lenni a parlamentben ha lehet és kérnek még négy évet, legalább, hogy nőhessenek. Ez jogos kérés, kicsit félek hogy négy év alatt mi lesz még itt. Jogos kérés, de hatalmas mennyiségű megelőlegezett bizalmat feltételez. Bennem – még – nincs meg ez a mennyiségű bizalom a Momentum iránt.

Nem nyolc, tizenhat. Vagy még több.

Az elmúlt nyolc évből elmúlt tizenhat év lett. Én 37 éves vagyok, ez a felnőtt korom eddigi szakasza. Tizenhat év alatt ugyanazok a politikusok tönkretették az életem lehetőségeit és egyre inkább úgy néz ki, hogy a gyerekeimét is tönkretették. De azt a tizenhatot kitolhatjuk még minimum négy évvel, mert az utolsó (és első) józan és előremutató gazdasági program itt a Bokros csomag volt.

A politikusok, akik ezt végigvitték azt szeretnék, ha puszira megint adnék nekik négy évet. Ezt szeretnék Tőled is. Nem tudom Te hogy vagy vele, én ezeknek nem adok semmit, már így is túl sokat kaptak.

Nolimpia és a Momentum Mozgalom

Ez a népszavazási kezdeményezés úgy kellett már ennek a társadalomnak, mint éhezőnek a falat kenyér. Nagyon rég volt olyan utoljára, hogy valóban az országról szólt valami és nem pedig politikai kommunikációs eszköz volt a kérdés. (Talán az EU népszavazás volt ilyen.) És nagyon jó, hogy ezt most nem is a megszokott politikai szereplők egyike dobta be, hanem egy olyan társaság, akik hirtelen a semmiből kerültek elő.

Mit (nem) tudunk a Momentumról?

A Momentum nem sokat mond magáról, amit mégis azzal bár nem tudok teljesen egyetérteni, de láthatólag van rájuk igény. A pár hete még ismeretlen szervezetnek 2% támogatást mértek a napokban a közvélemény kutatók. Ennek alapján úgy tűnhet, hogy a Momentum Mozgalom lehet az a szervezet, amit mindenki vizionált az elmúlt évek politikai elemzéseiben: a semmiből érkező, teljesen új embereket felvonultató és inkább középre húzó, új erő.

Érezhető a lelkesedés irányukban és eddig meglepően jól vették az akadályokat. Külön figyelemreméltó, hogy csak a Fidesszel lehet párhuzamba állítani a kritikát, csipkelődést meg nem halló, arra nem reagáló képességüket. Nem mennek bele a mindennapi adok-kapokba. Igazán karakteres politikai irányuk nincsen, ügyek mentén szeretnének politizálni, ami nálunk egy nagyon ismeretlen újdonság. A magyar pártok nem mernek kilépni az ideológiák kereteiből, legfeljebb ha szükséges egy másik köpenyébe bújnak bele. Érdekes lesz egy olyan politikai tényezőt figyelni, akinek még látszat szinten sem kell megfelelnie egy kijelölt képnek.

Vissza a pártpolitikához (Végre!)

Az elmúlt évtizedben rengeteg olyan esemény történt, amire nyugodt szívvel rámondhatjuk, hogy a nemzet életében, a társadalom gondolkodásában jelentős változásokat hozott, amik hosszú távon kihatnak a jövőnkre. A liberális eszme szitoksóvá silányítása és elutasítása, a jobb és baloldal szerepcseréje, a társadalom bűnös asszisztálásával megnyirbált szabadságjogok, folytathatnám hosszan. Nem hinném, hogy másnak nem fordult még meg a fejében, de számomra mindezek között talán a legijesztőbb a társadalom apolitikussá válása volt. Nem igen szoktak erről beszélni vagy írni, mert a folyamat már-már divattá nőtte ki magát és úgy tűnik senki nem szeret maradi lenni.

Nekem a Milla jut eszembe elsőnek azok közül, akik azt magyarázták, hogy elég volt, mindenki takarodjon, a párt politika passzé, civilek kell lenni. Sokszor írtam már arról, hogy mennyire álságosnak érzem a politikai kultúrából kirekeszteni a pártokat, de úgy tűnik, hogy például a fent említett szervezet sem tudta a hangzatos szavait betartani. Nem is meglepő, a politika pártok nélkül lehetetlen.

Az elmúlt évek tüntetésein a civil kezdeményezők elutasították a pártjelvényeket és zászlókat, amivel beálltak a kompromisszumra képtelenek hosszú sorába (sokszor éppen ezt ostorozták közben a mikrofonba). A Momentum üdítő kivétel, régi-új szelek hozója, az első pillanattól kezdve jelezték, hogy ez itt egy párt magja.

Talán ennek is köszönhető, hogy olyan nehezen, sután kezdtek reagálni és melléjük állni a már meglevő politikai pártok is. A jövőbeli konkurenciát nem szívesen segíti senki. Azok, akik maguk is csak pár százalékosak hamar csatlakoztak, pedig nekik van a legdurvább veszíteni valójuk a sztoriban. Az Együtt, a Párbeszéd a Liberálisok gyakorlatilag nyom nélkül szívódhatnak fel, ha a Momentum ilyen ütemben és aktivitással dolgozik tovább. A DK és az MSZP előbb megpróbált rárepülni – a tőlük már megszokott módon – a népszavazásra, de pár pofon után újra igazodtak. A DK mintha eltűnt volna a témában, az MSZP meg nagyon megkésve csatlakozott. Talán arcmentésnek elég lesz. Talán.

Szóval jó látni, hogy van újra egy olyan szervezet, aki azt mondja hitelesen, hogy a pártpolitika szükséges, nem száműzhető. Ha a Momentum csak ennyit tud elérni, már ezzel többet tesz a hazai demokrácia megmentéséért, mint a az összes bejegyzett párt az elmúlt tíz évben.

Lesz-e népszavazás és olimpia?

Én szeretném, ha lenne népszavazás az olimpiáról. Személy szerint nem támogatom a rendezést, de nem vagyok biztos benne, hogy a többség nem igennel szavaz, ha lesz rá lehetősége. Ha így lesz nem fogok örülni, de ilyen a demokrácia, a többség dönt.

Az sokkal érdekesebb, hogy egyáltalán lesz-e népszavazás.

A 138 ezer aláírás egy két milliós városban nem tűnik soknak. Budapestről amúgy is az a kép él a fejekben, hogy inkább kritikus a kormánnyal. Mégse tűnik úgy, hogy a város lakói nagyon aktivizálnák magukat, tartok tőle, hogy kevés lesz az aláírás.

Ha nem sikerül összeszedni kellő számú szavazatot az nem a Momentumot fogja minősíteni, bár biztos csúnya pofon lesz, de elég lazának tűnnek ahhoz hogy fel se vegyék a dolgot. Ez már nem mondható el a magát inkább nyugatos és haladó-demokratikusnak gondoló budapesti értelmiségről. Ha Budapesten nincs 138 ezer olyan ember, akit komolyan érdekel, hogy demokratikusan elmondhassa egy mindenkit érintő ügyben a véleményét, akkor nagyobb a baj, mint gondoltuk.

Erre ideje lesz felkészülni, mert én attól tartok, hogy ez a forgatókönyv fog bekövetkezni. És itt egy kicsit visszautalnék az előző témára: kár, hogy a magukat demokratikusnak tartó DK és MSZP nem vetette be magát az első pillanattól teljes mellszélességgel a küzdelembe. Csak azt remélem, hogy téves a pesszimizmusom és sikerül összegyűjteni a kellő mennyiséget. (Hogy ne csak klaviatúra-forradalmár legyek szombaton jómagam is kimegyek aláírást gyűjteni a LiFT tagjaival, hátha pont az a pár száz aláírás segít majd, amit mi összekalapozunk.)

Ahogy kezdtem úgy fejezem be: a Momentum felkavarta az állóvizet és ez már nagyon hiányzott a belpolitikának. Örüljünk a lehetőségnek! Éljünk vele!

És ha van budapesti lakcímkártyád, de még nem szavaztál, akkor ne habozz, van még pár napod, hogy aláírd az íveket.

Érdemes lecserélni a Fideszt a Jobbikra?

Az év vége legérdekesebb híre a közvéleménynek bedobott Jobbik – MSZP/DK koalíció. Nem sok hírt olvastam el az ünnepek alatt, de ez még az én bejglimámoros szaloncukorködömön is áttört. Bár ne tört volna!

Érdemes lecserélni a Fideszt a Jobbikra? részletei…

Ez nem is rossz! – Gyurcsány kifúrta a Liberálisokat és a Bal pártot az összefogás v2-ből

Tegye fel a kezét, akit váratlanul ért a mai hír, hogy Gyurcsány Ferenc vétót mondott a Magyar Liberális Párt 2018-as választási szövetséghez csatlakozására? Nem mintha az MLP lett volna az a kovász, amitől megnyerik a következő választásokat. Véleményem szerint az nyerhetetlen, de ilyen látványosan elengedni a kezdés előtt a lehetőséget azért talán túlzás.

Vagy mégsem?

Ez nem is rossz! – Gyurcsány kifúrta a Liberálisokat és a Bal pártot az összefogás v2-ből részletei…

Legyél aktív, de hogy?

Az elmúlt hónapokban lezajlott tüntetéseken a legtöbbször az hangzott el, hogy aktívan kéne mindenkinek politizálnia. Ezek a szavak általában egy-két vagy még több ezer ember előtt hangzottak el. Az a pár ezer ember egyébként éppen aktívan politizált, azt is elmondom, hogy miért: időben szóltak nekik, hogy hol lehet véleményt nyilvánítani.

Na, csak azért írom ezt le, mert én tagja vagyok egy aktív politikai szervezetnek, a Liberálisok nevezetű pártnak, ahol jeleztem, hogy szívesen segítek ráérő időmben bármiben. Ennek keretében indítottak például önkormányzati képviselőnek is. Az elmúlt hónapok során nem egyszer érkezett sms a telefonomra, hogy aznap este, vagy másnap reggel ha tudok menjek ide vagy oda. Legutóbb szombaton történt ez meg, hogy kellene ember, tömegnek, aktivistának, a vasárnapi választásra.

Érted, szombat este. Hogy másnap reggel 9 órakor már jó lenne, ha itt meg ott lennék.

Oké, biztos gyöpös vagyok, de kedves pártom, ezt nem tudtátok már csütörtökön, egye-bassza: pénteken? Amikor az embernek még van ideje alakítani a programján? Szomorú lennék, ha az előre gondolkodás csak ekkora távokon működne. Még egyszer, innen is: ha időben szóltok, akkor megyek.

Csak szóljatok.

Kicsit büdös – az ismerőseim és a politika

Az elmúlt 13 évben a blogomon megszokottak voltak a politikai írások, engem a téma valóban érdekel. 2004-ben volt egy rövid flörtöm már a szervezett politikában való részvétellel, akkor a pécsi Ifjú Liberálisok nevű SZDSZ szervezetnek voltam az egyik alapító tagja. Honlapot készítettünk a nyáron, eljártam megbeszélésekre, aztán október elején elköltöztem Pécsről Budapestre és a dolog megszakadt. Voltam még egyszer a csoport delegáltja egy szadeszes tisztújítón, aztán soha többet nem hallottam róluk.

Bár az aktivistai pályafutásom ezzel megszakadt az érdeklődésem töretlen volt. Elég csak végignézni a blogbejegyzéseimet a Creative Slave Közélet és Politika mappájában. Néha elmentem tüntetésekre, de azokon mindig csak elkeseredtem, így felhagytam ezzel a sporttal, azt gondoltam – és máig így érzem – azzal, hogy írtam a politikáról már ezerszer többet tettem, mint egy átlagos polgár.

Kicsit büdös – az ismerőseim és a politika részletei…