#HBO hashtag


Sokan valószínűleg azért engedték el hamar a Tabut a kezdeti lelkesedés ellenére, mert látszólag sehová sem tartott a történet, csak még indokolatlanabbul bonyolódott tovább, különösebb magyarázat nélkül. Sajnos az évad legnagyobb hibája, hogy ezeket magyarázatokat feltűnően későbbre hagyták, de ettől függetlenül a Tabu még így is az elmúlt évek egyik legérdekesebb sorozata lett.

Bár én nem engedtem el menet közben a sztorit, de az biztos, az egyik negatívuma a sorozatnak, hogy túl lett gondolva. Az alap konfliktus, a nagy játszma, az új amerikai határok meghúzásánál lényeges földdarab sorsa egy csomó kis, fedő játszma mögé volt elrejtve, de mivel még így is túlságosan kilógott ráborítottak egy adag teljesen értelmetlenül használt vudu/misztikumot. Na ezt már nem kellett volna.

Én szeretem, imádom a szürreális sztorikat. A mágia, a misztikum lelkes rajongója vagyok, a Taboo esetében jó lett volna, ha leleplezik a misztikumot és kiderül, hogy ez csak egy eszköz, bűvészet, szemfényvesztés, illúzió a hős kezében. Jó lett volna egy játéknak, ahol nehéz eldönteni, hogy van-e igazából misztikus képessége vagy nincs. Mert a Taboonak, bár próbálkozik ezzel a narratívával, de nem sikerül a pengeélen táncolás. Így meg szinte az is jobb lenne, ha ez a szál teljesen kimaradt volna a történetből, kannibalizmussal és vuduval, féltestvéri szerelemmel együtt.

[…] a saját szarában gőzölgő 1800-as évekbeli Londont, ahol, miközben az elit éppen kolonizálja a világot, a pórnép a mocsokban próbál valahogy túlélni. És ezt a mocskot fantasztikusan jól adja át a sorozat. Konkrétan a látvány magasan a sorozat erőssége, szinte érezni az epizódok alatt sárral, húggyal, vérrel keveredett londoni utcákat és a legalább ennyire lepusztult lakóit. Nincsenek 24 karátos mosolyok, szolidan elsimuló szarkalábak meg tiszta körmök, ebben a sorozatban mindenki borzalmasan néz ki. És ez így is van jól.

Az biztos, hogy nagyon odafigyeltek a koszra, nem maradt tiszta felület sehol. Se testeken, se a lelkeken. Ebben a sorozatban mindenki mocskos. És itt jön elő újra ugyanaz, mint a misztikum esetében is, hogy el van túlozva az egész, hogy ennyi mocsok már sok. Ami kezdetben megdöbbentő volt, az egy idő után megszokottá válik, később meg már fel se figyelsz rá.

Jonathan Price
Jonathan Price

A Tabu legerősebb részeit az intrika a Kelet Indiai Társassággal és a mellékszereplők adják. A kettő természetesen összefügg valahol. A Trónok Harcában is parádés alakítást nyújtó Jonathan Price a Kelet Indiai társaság vezetőjeként gyakorlatilag lejátszott mindenki mást a sorozatból. A másik nagy kedvencem a főszereplő, James Delaney vegyész bűntársa, Cholomondeley (Tom Hollander, akit tavaly a Night Managerben is láthattunk).

[…] a Hardy család megírta Tomnak a tökéletes főszerepet. James Delaney egyszer sem beszél három mondatnál hosszabban, már ha egyáltalán hajlandó emberi szavakat használni a kommunikációhoz. Cserébe baromi ijesztő, meglehetősen határozott és érthetetlenül jól áll neki a cilinder.

Tudja fene, én ennél azért többet várok el egy főszereplőtől. Nagyon magamra fogok maradni a véleményemmel attól tartok, de énrám nem tett igazán nagy benyomást Tom Hardy alakítása. Volt neki egyféle nézése és azt tényleg remekül hozta bármilyen szituációban, lett légyen az romantikus, agresszív, feszült, nyugodt, sorolhatnám. Aztán nem is nagyon beszélt, ugye, ami még nem lenne akkora baj, mert megtették helyette a második vonalba kényszerített többi színészek, de azért nyolc epizódon keresztül a nagy hallgatagság is unalmassá tud válni.

James Delaney karaktere volt az egyetlen, aki kapott karakterépítős mellékszálakat, plusz szereplőkkel, akik hozzáadtak a személyiségéhez. Borzasztó nagy szüksége is volt rá, mert Tom Hardy önmagában szinte csak megjelent a képernyőn és minden mást a többiekre hagyott. Ha összevetjük, hogy akár a vegyész, akár a komornyik (BraceDavid Hayman alakítása) vagy a Kelet Indiai Társaság lótifutijai mennyivel hitelesebb szerepeket építettek fel sokkal kevesebb időben összevethetetlenül több és minőségibb színészi eszköztárral, akkor az a csinosan viselt cilinder labdába sem rúg.

Szerencsére azért van egy másik karakter és színész, aki még Tom Hardyt is alulmúlta a nyolc epizódban, a féltestvérét játszó Oona Chaplin. De hagyjuk is őt a jól megérdemelt feledés homályában.

Szóval adva van egy ritkán feldolgozott időben játszódó, egyszerre globális és lokális történet, korhű jelmezekkel és környezettel, misztikummal, Tom Hardyval, remek brit színészekkel, vérrel, már-már horrorral és politikával teli sorozat, ahol a hősről lassan kiderül, hogy egyáltalán nem jó ember. Ne igazán lehet még ehhez hasolnó sorozatot mondani, ezért is annyira érdekes, hogy a Tabu mennyire elment az emberek mellett. Egy összeszedettebb, konkrétabb, a saját részletesen kidolgozott világát kihasználó második évad még simán megmentheti ezt a sorozatot. Kár lenne érte, mert ilyen sem történik túl gyakran.

Az első mondattal egyáltalán nem értek egyet. 1814, ez az időszak nem egy regényben, mozifilmben vagy kosztümös sorozatban jelent már meg (a Hiúság vására, például). Szerintem a Tabu azért ment el az emberek mellett, mert se nem jó, se nem rossz, de inkább érdektelen. És ezen semennyi megokolatlan misztikum, koponyát borító mocsok és fura kalap sem segít. Én részemről nem igazán vagyok kíváncsi a következő évadra, lassan az elsőt is elfelejtem.


Karácsonytól január végéig van a nagy sorozat holt-szezon. Zsófival ilyenkor szoktunk bedarálni egy-egy régebbi szériát. Idén a The Leftoverst találtuk így meg, a befejező évadra sikerült felzárkóznunk.

Nekem kellett pár rész, hogy rájöjjek: basszus amit alap problémának hiszek, az eltűnt emberek, csak díszlet. Ez a sorozat sose fogja elmondani, hogy

  • mi történt,
  • hol vannak az emberek,
  • miért pont ők tűntek el.

Mert ez a sorozat egyáltalán nem az eltűnt 2%-ról, hanem az ittmaradt 98-ról szól. Jah, hogy a címe ezt jelenti? Ok, én vagyok gyenge.

Leftovers kisvárosok

A nyitó évadban a The Leftovers sokkal inkább a gyászra és a történtek feldolgozására koncentrált. Nekem bejött a lassú történetvezetés, ahogy a realitás misztikum és őrület határmezsgyéjén tartották a főszereplőt. Mert az első évadban legalább az egyértelmű volt, hogy a Kevin Garvey-t alakító Justin Theroux a főszereplő. Ezzel aztán végére is értünk az egyértelmű dolgoknak.

Hogy őrült-e Kevin, vagy az apja. Hogy létezik-e Kevin éjszakai barátja, hogy a fehér ruhásokat ki pénzeli, hogy mit akarnak, de sorolhatnám a végtelenségig. A The Leftovers forgatókönyve ugyanis szinte egy percet se hagy ki, ahol ne merülne fel benned újabb kérdés. Csak választ nem kapsz semmire.

Ez persze őrjítő valahol, de legalább van min agyalni.

Kevin Garvey
Kevin Garvey

A második évad ezt a tematikát vitte tökélyre. Hiába az újragondolt főcím (jobb lett), az új helyszín és a rengeteg új szereplő, igazából semmi nem változott.

Nagy volt az évad kezdése. Az első 10 perc az ősasszonnyal behúzott a csőbe, nem gondoltam, hogy soha semmi szerepük nem lesz többé.

Újrakezdés igazi esély nélkül, ez a második évad. Úgy tűnik, mintha Garvey egy tökéletesen szeparált sztorit kapott volna, de igazából a második évadban még annyi sem történt, mint az elsőben. Az ex-rendőrfönők meg szinte az egyetlen cselekményt hozta az extrán lassú évadba.

Az az igazság, hogy remek töltelék sorozat volt. Viszont, amiért a Lostot egyszerűen eluntam, az a The Leftovers fő baja is: nem ártana, ha néha valamire magyarázat is lenne. Aláírom, hogy sokkal jobban sikerült, mint a Lost, sokat tanultak belőle.

Hosszas töprengés után 3,5 pontot kap nálam az ötből. A felet Liv Tyler miatt. :)


A True Detective tipikusan az a sorozat, amit jobb egyben, gyorsan megnézni.

Már a Fargo esetében is tetszett az ötlet, hogy az egyes évadok egymástól teljesen különálló történetek, még színészek szintjén sincs egyezés. A True Detective és a Fargo is valahogy “mozisabb” lett ettől, ami kifejezetten jót tett mindkét sorozatnak. A True Detective például ügyesen kerülte el a zsaru/krimi zsánereket, bár a nyomozás és a bűnügy volt a cselekmény, de ez inkább csak egy összekapcsoló szál, a sorsfordító momentuma volt két mindennapi, elcseszett életnek.

A True Detective a két nyomozóról szólt, az életükről, nem a gyilkosról és a bűntényről.

Két szereplős krimi

Matthew McConaughey (Detective Rust Cohle)
Matthew McConaughey (Detective Rust Cohle)

A True Detective nem is igyekezett energiát fektetni abba, hogy sok karaktert mozgasson, kettő remek színészre építették rá a nyolc epizódot és ők remekül elvitték a hátukon a showt. Hogy mennyire nem a bűntény volt az elsődleges, mi sem példázza jobban, mint, hogy a két főszereplő közül egyik sem a gyilkos, a rossz fiú. Egyszerűen hiányzott a negatív hős. Ennek azért is örülök, mert nekem valahogy pont ők jönnek jobban be, ahogy erről már írtam is korábban, most rajonghatok egyszer a jófiúkért is.

Rust Cole és Marty Hart detektívek (Matthew McConaughey és Woody Harrelson) sztorija kihallgatásokon, visszaemlékezéseken keresztül elevenedik meg, aztán a bűnügy és az életük újra összefut a jelenben, hogy kibékítse őket. A történet nyomozós része időről-időre nagyokat döccen, és rengeteg elvarratlan szálat hagy végül. Ha kíváncsi vagy minden bakira, akkor csak rá kell keresni a redditten, remek listák vannak összeszedve.  De ezt menet közben valahogy nem veszed észre csak már a finálé után, amikor várnád, hogy mindenre fény derüljön. Nem fog. Nem baj, mert a gyilkost elkapják, legalábbis úgy tűnik, de csak egy ember lakol a végén, miközben végig egy szektáról volt szó.

Cole és Hart közt rengeteg feszültség van, és ezek nem csak munkahelyiek, hanem alapvetően rohadtul más karakter mindkettő. Elvileg Cole lenne az értelmes, elnéző, Marty meg a bunkó és erőszakos, de mindkét színész remekül árnyalja a karakterét. Mindkettő hülye és szerethető.

Woody Harrelson (Detective Marty Hart)
Woody Harrelson (Detective Marty Hart)

A legjobb poén az volt, hogy a vallató kollégák végig megpróbálták kideríteni, ugyan miért vesztek ezek össze igazából. Gyanúsítgatták őket mindennel, aztán a végén a legegyszerűbb megoldás maradt: a volt a probléma. Ha nyugodtan hátradőlsz és végiggondolod, hogy mi történt a True Detective első évadában, akkor igazából alig marad valami:

Két rendőr felgöngyölít egy sorozatgyilkosságot, amit egy korrupt kolléga segített eltussolni, közben az egyikük tönk szélén álló házasságát a másik sikeresen végleg hazavágja. Aztán elkapják a gyilkost és megbocsátanak egymásnak.

Szóval nem attól volt olyan fergeteges a sorozat, mert jó sztorija lett volna: nem. Csak a két színész tette naggyá. És pont ettől érdekes, hogy a második évad, ahol másik színészek jönnek majd (már a felénél tartunk az új évadnak a blog írásakor) milyen lesz.

Pár hét és kiderül.