szomorú dolog ez

Reggelente a 61-es villamosról leszállva az Alsóhegy utcán sétálunk el a vasúti átjáróig Cilivel. Ő a nyakamban ül és kommentálja a látottakat, vonatokat, autókat, embereket. Arrafelé rengeteg régi hodály van, néhányból irodaépület lett, mint a Dorottya udvarból, például, de a legtöbbje elég lepusztult. Az egyik ilyen épület aljában van egy ablak, betörve, a rácsok helyett egymásba fűzött műanyag (!) vállfák védik a duhaj elemektől a zugot. Nem sokat látni be, általában lilás ágynemű vigyorog csak rád, de majd minden nap villódzik a tévé fénye. Mindig megbeszéljük Cilivel, hogy talán ma is hallani fogjuk a reggeli műsort. Ha mégsem, akkor pár száz méterre megvan a beszédtémánk: szomorú dolog ez részletei…

mijért?

A miért korszak alapvetően a mijért-ről szól, de ma találkoztam egy szofisztikáltabb verziójával is.

Cili: Ez mije való?

Én: Hőmérő. A piros csík megmutatja, hogy mikor nem túl meleg vagy hideg a fürdővizetek Dáviddal.

Cili: Mijért mutatja meg?

Elmagyarázom neki, hogy mit csinál a hőmérő hal, elkezd játszani vele: hideg vízbe teszi aztán meleg vízbe. Két perc múlva:

– Ez mije való?

– Az előbb meséltem el, ez a hőmérő. Olyan, mint a lázmérő.

– Igeeeen? Mijért?

Kis magyarázás következik, majd…

– Ez mije való?

Nincs gond, loop van.

Gyerekszáj

Megy a dal: “…van, aki otromba…”
Cili: – Vajaki otjomba! …Miéjt jomba ott?

Egy rövid kitérő ehhez a bejegyzéshez.

A blog 2014 júliusában még nem üzemelt, augusztusban indult el. Viszont Zsófival úgy határoztunk, hogy ide mentegetjük el Cili aranyköpéseit, amiket a Facebookon kezdett gyűjteni. A régebbieket folyamatosan töltjük fel, így alakult, hogy a blog indulása előtt pár héttel már található bejegyzés.