#Gépház hashtag


Egy ideig azért nem nagyon írtam a blogomba, mert nem volt rá időm. Itt sorakoznak a szerkesztőfelületen a sorozat és könyv kritikák, de csak vázlatként. Nagy eséllyel már úgysem fogom megírni őket soha.

A másik ok, hogy az időhiány mellett kicsit úgy éreztem, hogy elfáradtam ebben a kritika-írós blogolásban. Pár éve érdeklődésből és látogatottság-növelési szándékokból fogtam bele, de mostanra azt vettem észre, hogy már nem igazán mozgat a dolog. A tévé sorozatok nagyrészt egy-kaptafára készülnek, tisztelet a kevés kivételnek. Az amerikai sorozatok nagy része nem mozgat nagyon,  kedvem sincs hozzájuk. Elkezdtem angol sorozatokat nézni, mert mások és ez most jól esik.

Temetem a sorozatipart

A sorozatok, mint műfaj kezd érdektelenné válni, igazából. Tíz éve már legalább, hogy elkezdődött a mozi színészek átvándorlása a sorozat iparba, ami hozott egy valódi minőségi ugrást. Több pénz, nagyobb várakozás és elvárások, szóval megújult a zsáner. Húsz éve a sorozatokat a szappanoperák meg a Jóbarátok alkották (kis túlzással). Ma meg? Rengeteg sorozat, minden műfajban.

Véleményem szerint a sorozatoknak nem tesz túl jót, ha 2-3 évadnál többet érnek meg. Nehéz olyat mondani, amelyik képes igazán újat mutatni a negyedik évadára is.

És a könyvek?

A könyvek az örök szerelmeim. Az egyetlen hobbim, ami hét éves korom óta elkísér és nem tudom megunni az olvasás. Ezt bárhányszor mondom el, írom le, mondom el mindig olyan közhelyesnek hangzik. Az önéletrajzoknál is mindenki azt írja/írta hogy hobbija az olvasás. De nekem tényleg. A napom fénypontjai, amikor leülhetek egy könyvvel, akár a buszon, akár a gyors irodai ebéd közben vagy míg altatom a gyereket.

Írni a könyvekről is könnyebben írok, mint a sorozatokról vagy filmekről, színházi előadásokról. Szóval úgy döntöttem, hogy a könyves blogok megmaradnak, mert azt én is élvezem. Nem minden könyvről, kötelezően, mint eddig, hanem csak arról, amiről valóban van mondanivalóm. Ha két mondat, akkor annyi.

Azért kitaláltam valami újat is.

Jó ideje foglalkoztat a zenei blog ötlete. El is kezdtem pár éve a legjobb 50 magyar számot keresni, de nem volt hozzá jó eszköztáram. A programozói tudásom és a háttér-kapacitásom is kevés volt ahhoz, hogy megvalósítsam azt az ötletet, ami a fejemben volt. Viszont mindkettő megoldódott és úgy döntöttem, hogy időről időre egyfajta statikus blogként össze fogok rakni listákat, zenékből, a számok mellé egy-két mondatos kommentárokkal.

Igazából nem ezekről akartam ma este írni, hanem a dupla Európa Kiadó koncetről, meg a névnapi ünneplésekről, a remek hétvégéről, amit a gyerekekkel töltöttünk, de akkor ez maradjon holnapra. Mert a könyvek és zenék mellett szeretném visszahozni a személyes, kötetlen blogolást is, ami valahogy elsikkadt az elmúlt években és hiányzik.



A szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy a múlt héten bekerült pár reklám a blog felületébe. Ezek egyelőre maradnak is, mert szeretném ha passzívan eltartaná magát ez a felület.

Ami viszont az élmény faktort erősít(het)i a felhasználónak, azaz Neked, hogy ezentúl az univerzum legjobb blogját nem kell kínosan hosszadalmas copy-paste munkával megosztanod az univerzum legnagyobb közösségi oldalán, hanem beépített funkciókkal elérhetővé vált a Facebook

  • lájk,
  • megosztás,
  • a szerző követése.
  • és végül a mentés, későbbi olvasáshoz.

Ezek a funkciók jelenleg tesztelés alatt állnak, mert hajlamosak jelentősen lassítani az oldalt. A sorsukról kb. két hét statisztikai eredményei fényében döntök. Addig nyomogassátok bátran őket!

Ja és utálom azt a szót, hogy lájk. Like, nem lájk, de ez van.


Igen, igen, igen! Eljött ez a pillanat is, amikor már a Yepgrid fantáziátlan nevű új sablonom többet tud és jobb állapotban van, mint a korábbi Loonatic hillside.

Ezzel el is búcsúzom a Loonatic családtól, amivel a blog 2014-es indulása óta mentem. Köszi, bitek, nem rajtatok múlt!

És, hogy miért álltam át az új sablonra már megint úgy, hogy nincs kész?

  • Már sokkal többet tud, mint az előző félkész.
  • Korrektebb a mobilos megjelenése.
  • Visszakerült belé a hozzászólás rendszer és ha már így történt, akkor váltottam is Disqusra.

Még van egy rakás alakítani való benne, de azok menni fognak szép apránként. Most tényleg!


Jó ideje töprengek azon, hogy miért van annyi látogatóm az USAból, Lengyelországból meg a többi európai államból. Nem értettem igazán, mert ez a blog magyarul íródik és nem hittem, hogy ennyi külföldre vándorolt hazánkfia olvasna pont engem, amikor végre befejezi a mosogatást. (Bocsánat.)

A Hotjar segítségével megtudtam a titkot: a Google fordítóval olvassák az oldalt. Persze csak a politikai témájú bejegyzések pörögnek így.


Egy éve, augusztus 21.-én írtam az első bejegyzést erre a blog felületre. Azt terveztem, hogy ez egy sokkal személyesebb, közvetlenebb, kevésbé magazin jellegű médiafelület lesz. Egy év után visszanézve ez sikerült. Még mindig vannak vadhajtásaim, amikor elmegyek túl ömlengő, fogalmazzunk úgy, hogy hivatalos stílusba (különösen a könyv és sorozat kritikák terén), de érzem magamban az erőt, hogy ezt is meg tudom változtatni.

Úgy érzem, hogy jobb így, komfortosabb nekem és sokkal inkább engem mutat, mint a korábbi blogom. Bár az ősz folyamán még azt gondoltam, hogy megpróbálom népszerűsíteni az oldalt, de erről szépen letettem és mostanra meghagytam a családi, baráti közönségnek az egészet. Meglepően sokan jelezték az elmúlt évben, hogy olvassák a bejegyzéseimet és tetszik nekik a váltás, jól jött a pozitív megerősítés.

  • 309 publikus blogbejegyzés (kép, mikroblog, idézet, link, blogcikk),
  • 25 fél-publikus tartalom és
  • 14 csak számomra látható, személyes napló született az elmúlt évben.

Jóval több tartalom, mint a korábbi felületen, a minőség persze nem arányos a mennyiséggel. Azért ebben az irányban haladok tovább.

 


Az elmúlt hónapokban, ahogy belaktam ezt a blogot, rájöttem, hogy túlgondoltam a honlap szerkezetét. Az elmúlt időszakban nézegettem kicsit a tartalmakat és jelentős egyszerűsítést hajtottam végre.

Három kategóriába sorolódnak az írások, úgy mint

  • blogok,
  • nyilvános naplók és
  • személyes naplók.

A blogok kategória nyitott, bárki olvashatja. A nyilvános naplók sokszor személyesebb, naplósabb, tartalmakat takarnak, így itt csak a bejelentkezett felhasználók olvashatnak. A személyes napló egy emberes, csak nekem szól, csak én látom.

A következő nekiveselkedéssel a hashtagek közt vágok rendet, igyekszem 10-20 közé szorítani őket és akkor elégedett leszek. Köszönöm a figyelmet!


Ahogy látjátok kikerült a blogra a sablon új verziója. Azt írtam legutóbb, hogy beépített tartalom ajánlóval fog érkezni, de ez meghiúsult. A 0.2 és 0.3 közötti legnagyobb változás a szerkezet tisztázásában lett. Sokat prüntyögtem vele, éreztem, hogy valahogy nem jó az egész, míg egy éjjelen, mikor Dávidot altatva félkómásan jártam fel-alá a sötét nappaliban megérkezett a megvilágosodás. Aztán jó ideig nem volt időm foglalkozni az üggyel. :)

A 0.2 verzió reszponzivitásában voltak hiányosságok, ha minden igaz végre minden kijelzőn – tényleg – látszódni fognak a képek. A 0.3 azért ment élesbe, mert a teszt oldalon már annyi változás került bele, hogy szerettem volna egy durva stressz tesztet a sablonnak.

A 0.4 a további tisztítás, egyszerűsítés és az apró funkciódobozok kialakításában fog előrelépni. A szerző doboz, a widgetek, a lábléc és a hamburger menü alatti odahányt navigáció lesz letisztázva.

Minden screenshotot és hibajelentést szívesen veszek!


Az oldalt működtető sablon (Loonatic – hillside) kapott egy kis frissítést, elvileg a különböző eszközökön a skálázódás már jól működik, így mindenféle kijelzőn olvasható lett a blog. Természetesen még nem 100% (valaha lesz az?), a kis felbontású androidos mobiltelefonok egy gyors szükségmegoldáson mozognak. Idővel ők kapnak saját felületet.

A közeljövőben a beépített hasonló-tartalom ajánlót és a fejléc rendezését tűztem ki magam elé. Hiba jelentést, tippeket szívesen fogadok itten a hozzászólások közt!


Az oldal elindult és helyből az új projektemmel, a Loonatic wordpress sablonnal debütál. Nem a Loonatic még nincs kész, már három hónapja készülget, de időhiányban szenvedek. Folyamatosan frissül itt is, ahogy fejlesztem.


Belátom, hogy elég fura cím egy új honlap, új domain első bejegyzésének az újraindulás, de ez a helyzet. Az oriandras.hu nem lesz sokkal másabb, mint az eddigi blogjaim, a Le Patito Journal, a kiLáTó, vagy a We Are Creative Slaves, a folytatásuk lesz. Kicsit más tördelésben, kicsit kevésbé szerteágazó témákban és reményeim szerint inkább klasszikus blogként fog működni.

Ennyi.