#GameOfThrones hashtag


Azon vettem észre magam, hogy idén még nem volt sorozat, amit úgy vártam volna hétről-hétre, mint a Trónok harcát. Végre mozgalmas és előre mozdulnak benne dolgok. Nagyon-nagyon sokat morogtam amiatt, hogy milyen lassú volt sorozat, de a hetedik évadra teljesen felpörgött.

A Trónok harcából kiveszett az intrika

A Trónok harca nem csak a gyorsaságán változtatott, hanem a zsánerén is. Ez utóbbit azért már ambivalensebben élem meg. Az elején, az első évadokban, teljesen real timenak tűnt és a fő történetek nem annyira csatatereken, mint inkább tárgyalótermekben és tanácskozásokon dőltek el. Ahogy az első három évados kritikámban írtam, élvezetes a konspiráció, a bizánci stílusú diplomáciai játszma. Az intrika szép lassan halt ki a sorozatból (a lengő cicikkel és a szexjelenetekkel együtt) és ez kihatott az első évadok nagy manipulátor karaktereire is.

Spoiler!

Az, hogy Kisujj a hetedik évad végén meghal már nem jelentett semmit. Súlytalan karakterré vált, aki már nem tudta megvillantani azt az ördögi ravaszságot és manipulációs zsenit ami a sztori elején jellemezte. (Egyféle olvasatban az egészet az ő ármánykodása indította el. Ez mondjuk erős állításnak hangzik.) Egy súlytalan karakter halála pedig már nem olyan sokkoló, mint a korábbi halálok.

És hol van már Varys?! Ebben az évadban statisztált végig, semmit nem csinált. Tyrion a legkitartóbb karakter, de ő se hozza már az igazi formáját jó két éve. A sorozat egyik legnagyobb kihagyott ziccere pont az volt, hogy nem mutatta meg a fináléban Tyrion és Cersei tanácskozását, csak a végeredményt láttuk. Korábban erre egy epizódot húztak volna fel. Ezzel nem azt mondom, hogy hiányzott volna erre 40 perc, de inkább azt figyeltem volna, ahogy kölcsönösen átvágják egymást, mint a bevezető kakaskodást, hogy megölik-e Tyriont vagy nem (mindenki tudta, hogy nem).

A baszós, intrikus sztoriból átváltottunk egy sokkal sablonosabb fantasyre. Lovagok, harcosok, mesebeli szörnyek csatája viszi előre a sztorit. Az ármánykodás helyett karddal és tőrökkel intézték el, hogy az 5 évadnyi holtponton mocorgás után beinduljon a sorozat. Mert alapvetően azt még mindig fenntartom, hogy az első öt évad semmi másról nem szólt, mint a kezelhetetlenül nagy létszámú színészi gárda értelmes nagyságúra zsugorításáról.


Csak annyit szeretnék a Trónok harca jelenlegi állásához hozzáfűzni, hogy

  1. ha a white walkerek elfordulnának 90°-kal délnek, akkor pillanatok alatt a Falnál lennének, de ezt már az első évad első epizód óta elfelejtik megtenni,
  2. persze a könyvek alapján úgyse tudnak átmenni a falon, mert van valami bűbáj rajta, szóval minek is mennének oda?
  3. Ez esetben viszont miért is jelentenek problémát?

És akkor az összetöpörödött Westeros problémáról már nem is mondok semmit.


Nagyon kíváncsi voltam erre az évadra, hiszen itt a Trónok Harca sorozatnak már nem kellett kapaszkodnia Martin regényeibe. És ez a saját lábra állás borzasztó sokat változtatott a szérián miközben sokkal jobb lett.

Igen, én szerintem a Trónok Harca mindig is jobb filmsorozat volt, mint regény. Nem egyszer leírtam már, hogy Martin krónikus szófosásban és átgondolatlanul felesleges mennyiségű történetszálban gondolkozik miközben nem igazán jó író. Ebből aztán egy borzasztó jó alapanyag lett iszonyúan elcseszve.

A sorozat a kezdetektől fogva sokat húzott a regényekből, összevont és elhagyott szálakat és még így is végig rátelepedett az eredeti sztori irtózatos lassúsága. Nekem ezzel általában nem volt bajom, hiszen szeretem csak nézni is ezt a világot, ezeket a karaktereket, de mondjuk a második évad még számomra is csigatempójú volt.

Hát a hatodik évadról ezt egyáltalán nem lehet elmondani. Célegyenesre fordult a sztori és így aztán ezt az évadot be kellett áldozni a karakterek és sorsok történeteinek rendezésére. Rengeteg felesleges szereplő volt, rengeteg értelmetlennek tűnő mini-sztori és legnagyobb meglepetésemre ezeket mind lezavarták tíz rész alatt. Sikerült négy történetre és két kézen megszámolható szereplőre szűkíteni a kínálatot.

Igen, rengetegen meghaltak.

Az első pár részben ez persze visszaütött, hiszen akkor még annyi sztori futott, hogy kénytelenek voltak néhány egészen extrém-mozaik jellegű részt bemutatni. Ugráltunk ide-oda és inkább tűnt kavarodásnak, mint haladásnak, aztán egy-egy átvágott torok, betört fej vagy más látványos halálnem árán az egész egyre inkább kitisztult.

Ahogy az alább linkelt Trónok Harca ötödik évados összefoglalóban is jeleztem, ha igazán magunkba nézünk, akkor ez a sorozat a kezdeti állapothoz képest szinte egy lépést sem tett előre. A hatodik évadban sikerült megtenni az első, bátortalan lépést végre, de szinte még mindig az a helyzet, hogy lehetne innen is indítani az egész sztorit és nem lenne semmi hiányérzet.

Game of Thrones (Trónok harca) – 5. évad

Az ötödik évadhoz képest sikerült végre rendezni Sansa szerepét a sztoriban, megtudtuk azt Havas Jonról, amit már eddig is mindenki sejtett és végre lerendeztük a maradék Stark gyerekeket is. Ja és előkerült Benjen bácsi is, akire én hat évad óta vártam. Nagyobb összegben mertem volna fogadni, hogy elő fog még kerülni, bár az ötös lottót így érezném!

A hajtás után folytatom.


Most, hogy belekezdtem megírni a – jócskán – megkésett összefoglalót az évadról vissza kellett keresnem, hogy egyáltalán hányadik is volt ez a Trónok harca a sorban. Hirtelen indult idén és hamar lett vége, most először érzem úgy a sorozat történetében, hogy még elnéztem volna egy ideig.

Az elmúlt 50 rész az utolsó percek fényében szinte feleslegesnek tűnik. Találkoztunk egy rakás szereplővel, akiknek a sorsát követtük a halálukig és közben a történet minimálisan haladt csak előre. Nem vagyunk sokkal okosabbak az élőhalott problémával kapcsolatban, és a királyi trón körüli meccsek sem igazán haladnak. Néha cserélődnek szereplők a posztokon, de az alap problémák, északon a halál, délen a törvénytelen uralkodóház még ugyanott tart, mint az első évad első epizódjában.

Viszont most már egyre letisztultabb a színtér. Elérkezett az a pillanat, amikor a tévé sorozat és a regények elválnak egymástól, a mozi beelőzi a könyvet. Az elmúlt két évad amúgy is a regények átdolgozásáról, szemlézéséről szóltak, nincs már meg a korábbi szoros eseménykövetés, és pont azóta jó, egyre jobb, a széria. Nagy reményekkel vagyok az elkövetkező évadokra. És itt visszakanyarodnék az előző bekezdéshez, ehhez minek volt szükség erre a sok feláldozott karakterre? Gyakorlatilag kezdhettük volna innen is a sztorit, ugyanolyan jó kezdőpont, mint az első regényé.

Az ötödik évad felesleges részei is éppen ebből adódtak, két teljesen érdektelen és a történet szempontjából lényegtelen szál volt idén: Jamie Lannister dornei kalandja és Brienne két kilométeres utazása 10 epizód alatt. Néha az volt az érzésem, hogy a színészek gázsiját így is úgy is ki kellett volna fizetniük, akkor meg legalább dolgozzanak kicsit. Jamie és a buja déltengerek elvitték a korábbi évadok védjegyévé vált szoft-pornó jeleneteket, ezek rohadtul nem hiányoztak úgy se, talán lassan kikopnak végleg.

Hova fajul a trónok harca?

A maradék túlélő viszont elég szépen kirajzolja, hogy merre fog alakulni az elkövetkező évadokban Westeros sorsa. Két gócpont kezd kialakulni, két hatalmi tömb és ez a végletekig egyszerűsítés bizony már régóta nagyon hiányzott. Egyre jobban megszeretem a Targaryen lány és az Ördögfióka hatalmi harcait, de a sorozat legérdekesebb része számomra még mindig a Fal és a Mások. Azt hiszem, hogy a legnagyobb meglepetést Stannis Baratheon jelentette ebben az évadban, akinek az elszánt makacssága és hatalomvágya többször is III. Richárdot juttatta az eszembe. Annyi szörnyű halált vonultatott már fel ez a sorozat, de a Stannis lányáé egy újabb olyan epizód volt, amit szívesen kihagytam volna. Egyre inkább megerősödik az a véleményem, hogy Martin alapvetően egy pocsék író, aki a dráma ívét azzal tudja csak fenntartani, hogy időről időre megrázó halálesetekkel gördíti előre a cselekményt.

Címszavakban az évad további cselekményszálai:

Arya Stark. Inkább unalmas ez az elnyújtott útkeresés, amibe a legifjabb Stark lány keveredett. Hogy mire készítik fel a történet szempontjából, az jó kérdés. Ha bosszút akar állni mindenkin, akkor jobb lesz, ha siet, mert hamarabb hullanak el maguktól, mint az ő pengéjétől.

Cersei Lannister. Hát az ő sztorija legalább izgalmas. Igazi másnak ás vermet maga esik bele. Tudom, hogy mindenki oda meg vissza van a megszégyenítő sétájától, de én nem éreztem azt a dramaturgiai tetőpontot, amit a többi blogerek. Végre kiderült, hogy igazából milyen mélységesen buta is ez a nő, amit persze sejthettünk, de a hatalom ügyesen elfedte.

Sansa Stark. Egy másfajta kelepce az övé, mint Cerseié, de azért megvannak a párhuzamok kettejük sztorijában. Érdekes lenne, ha sansát végre elkezdenék kinevelni, mert évek óta csak utalgatnak rá, de sose történik meg.

Fogalmam nincs, hogy miként lesz a továbbiakban, bár köszönhetően egy angolszász blognak, ahol nem volt spoiler jelölés pár dolgot megtudtam. Izgalmasnak ígérkezik minden vonal, főleg észak. Azt sajnálom csak, hogy közel 10 hónapot kell várni míg meglátjuk, hogy bejönnek-e a reményeim a saját lábára álló sorozatról.