Találkozásom a táblagéppel

Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor már jó egy éve szeretnék egy táblagépet. Nagyon ritkán jutottam ilyen eszköz közelébe és alapvetően nem éreztem a hiányát sokáig, de egy ideje két dolog miatt is vágytam rá:

  • Hiányzott az eszköztáramból a tablet képernyő. Mikor honlapot készítettem mindenféle emulátorokkal pótoltam, amik nem voltak 100% hatékonyak.
  • A célhardver-célszoftver koncepció egyre vonzóbbá vált számomra. Mióta nem vagyok gamer (leszámítva néha egy kis Facebookos flash játékot) nincs szükségem igazi erőműre. Egy laptoppal remekül elvagyok, videó vágáshoz, programozáshoz elég. De egyre jobban zavar, hogy a viszonylag jó vason egy robosztus, univerzális rendszer csücsü, ami felzabálja az erőforrásait olyasmikre amiket nem is használok ki. Igen, a Windowsról beszélek.

Miközben írtam a fentieket rájöttem, hogy van egy harmadik ok is. Az eszköz megismerése. Bár már korántsem vagyok olyan profi a hardver dolgokban, mint régen, és az okostelefonok paraméter adatai például teljesen kínaiak nekem, de általában a platformokon, amiket használok 90%-ban kiigazodom, meg tudom javítani, ismerem az egészet. A táblagépek ilyen szempontból is a holtsávban maradtak.

A táblagép vásárláshoz az utolsó lökést a szükség hozta. Figyelmetlenek voltunk Zsófival és Dávid lehetőséget kapott rá, hogy lelökje a laptopot. Nem esett magasról, de pechünkre pont a radiátor elzáró szelepén landolt. Kívülről semmi látványos baja nem lett, de az áramellátással kapcsolatban vannak problémák: nem érzékeli azóta az akkumulátort.

Éppen három munkám van, viszonylag szoros ütemezéssel. A dolog oroszlánrészét a laptopon végzem, de amikor elmászkálok a megrendelőimmel tárgyalni, megbeszélni a feladatokat, netán átadni a melót kell egy gép, amin mindezt lebonyolítom. Az akku nélküli laptop erre alkalmatlanná vált. Rövid tökölődés után nem egy második laptopra voksoltam, hanem egy tabletre. (Második laptop is lesz, egy Chromebook, ezév folyamán valamikor. Igen, tényleg leszámolok a Windows-zal.)

Mivel nem vagyok kütyübuzi azt a módszert alkalmaztam a tablet kiválasztásához, hogy rászűrtem egy árkategóriára a legnagyobb műszaki áruházakban, kinéztem 4-5 terméket és elolvastam róluk a kütyüportálok tesztjeit. (A legszimpatikusabbak a mobilarena.hu újságírói voltak.) A végén az ár/vélemény arány mellett az segített döntenem egy Samsung Tab S mellett, hogy a TV is Samsung és az AllShare segítségével jól kommunikálnak majd. Nekem az első okostelefonom is Samsung volt, szerettem. Bár Zsófi megjárta a telefonjával, de én jónak tartom a céget.

A táblagépért Zsófi ment el, én hétfőn munka és fürdetés után bontogattam ki, kezdtem el ismerkedni vele. Kezes jószágnak tűnt, de megizzasztott, belefutottunk egy szériahibába.

Rólam tudni kell, hogy híresen peches vagyok műszaki cuccok vásárlásakor. Volt már, hogy elhívtam valakit, hogy ő vegye le a csomagot a polcról, de az sem segített. Tisztában vagyok minden ügyfélszolgálati eljárással: mindig megszívom.

Az új tablet is már olyan androidot futtat, amin van safe mode. Gyakorlatilag ugyanaz, mint a Windowson, de nekem fogalmam sem volt az egészről. Csak annyit láttam, hogy nem akarja megjeleníteni a letöltött appokat. Bármilyen beállitási próbálkozásomnak makacsul ellenállt. Végül pár óra szenvedés és netes fórumok feltúrása után kiderítettem, hogy a hangerő gomb aktiválja bootoláskor a safe mode-ot és ezen a táblagépen ez néha beragad. Megpöccentettem, újraindítottam: azóta minden rendben.

Egyszerűen imádom. Élvezem, hogy nem kell várni rá, hogy bármit szeretnék könnyen megy. Évek óta úgy dolgozom, otthon és a melóban is, hogy gyenge eszközökből kell kicsikarnom a maximumot. Az, hogy egy programra várni kell nekem mindennapos és most, hogy megtapasztaltam milyen amikor azonnal reagál a gép a parancsodra borzasztóan fáj már a sok középszar eszköz. Ezentúl inkább gyüjtök még rá, de kifizetem a minőséget. Megéri.

Tegnap debütált a tablet, mint munkaeszköz. Remek bemutatót tartottam vele, élveztem a dolgot. De igazából itthon is tök jó. A Samsung előre telepített rá egy gyerek módot, amivel Cili remekül szórakozik. Van rajztábla, puzzle játékok, hangfelvevő, gyerek fényképező, egyszerűek, egyértelműek.

Zsófi használta eddig a legkevesebbet, én (nem) kicsit einstandoltam, de a rövid lehetőség alatt máris talált valami Mama alkalmazást, amivel ámerikából rendelt lézeres gyerek lázmérőt.

Nekem meg a kánaán. Az összes közösségi alkalmazás, de még php/html/css szerkesztő programom is van. Tobzódom.

Dávid videó

4 percnyi négykézlábalós gyerek. Valószínűleg a szűkebb családon kívül elvétve akad csak, akit érdekel, viszont jó kis U2 megy alatta. Annyit még a mentségemre, hogy borzasztó nehéz egy kézzel fókuszt állítgatni és kamerát tartani, miközben a másikkal az enyhén nyálas-taknyos gyerek kezet igyekszel az objektívtől eltessékelni. Szóval lett, amilyen lett, a kölök egy cukor, sok lájkot kérek. :)

https://oriandras.hu/wp-content/uploads/2015/01/david-4kezlab.wmv

Karácsonyi készülődés 7 percben

A hajtás után a tegnap elkészített videóm látható. A Google+ ismerőseim láthatják.

A bejegyzés olvasása tagsághoz kötött!
A hajtás után a bejegyzés tovább folytatódik, de csak a Család, Barátok és V.I.P. csoport tagjai láthatják.

Bejelentkezés

Karácsonyi készülődés 7 percben részletei…

Gyerekszáj

– Dájid! Te nehéz nő jagy… azt tudod… !


– Jaaaj, milyen szép body-ja jan! Ilyet még nem is játtam! És milyen ajanyos gömbölyű kisbaba!


Én: – Cilike, mostmár menni kéne fürdeni!
– De… Azt mondtad, hogy soha többet nem kejj füjdeni!
– Mikor mondtam én ilyet?
– Hát… Most!

Ilyen volt a politika: 2014

Az év végét a blogon az #IlyenVolt2014 sorozattal búcsúztatom el. Hol toplista szerűen, hol blogbejegyzésken keresztül elevenítem fel az év fontos vagy érdekes eseményeit. Az elmúlt napok eseményei után valószínűleg már nem sok újdonság várható a politikában, szóval akár kezdhetem is ezzel.

Ilyen volt a politika: 2014 részletei…

alvásigény

mother sleeping

A fenti képről, amikor az egyik friss szülő rokonom Facebook falán megláttam, helyből eszembe jutott az az érzés, ami olyankor fog el, mikor egyik-másik ismerős arról beszél nekem, hogy milyen fáradt, alig aludt: csak 6-8-10 órát. Én meg igyekszem nem ránézni míg erről beszél, mert nem akarok licitálni: 4-5, bazeg, az is szakaszosan, de panaszkodj csak, meghallgatlak.

(Nálunk Cili két és fél éves korára kezdte átaludni az éjszakát, de addigra már itt is volt a pár napos Dávid, szóval a hosszú alvással a randit elnapoltuk olyan 2016-ig.)

Apának lenni

  1. …egy víz- és szappanköves pohár a fürdőkád mellett, amiben esténként fürdőszappant melegítek.
  2. …a pillanat, ahogy a nyakamból levéve a lányomat két fogás közt egy pillanatra elengedem a levegőben.
  3. …az égő fül, amit Dávid altatás közben szétmarcangol.
  4. …egy esti rituálé: a telefon kijelzővel világítva beosonni a gyerekszobába lefekvés előtt, hogy megigazítsam a lányom takaróját.

Hosszú hétvége Pécs

Március elején voltunk utoljára Pécsen, a szüleimnél. Akkor még hármasban jöttünk Apu szülinapjára, tudtuk, hogy egy ideig Dávid miatt, ekkora utat nem vállalunk be. Most a hosszú hétvégére nekiindultunk, a téllel együtt érkeztünk meg.

Különleges út volt, Dáviddal ekkora távra még sosem indultunk el. Másrészről ez egyfajta próba út is, hiszen kölcsönkaptuk Zsófi szüleitől azt a Zafirát, amit valamikor az év végétől már magunkénak tudhatunk. A két gyerekkel a Leon már kezdett nagyon szűk lenni. Mégis, ahogy elhajtottunk mellette valami gombóc szorította a torkomat, 11 éve minden nagyobb élményünkben hű társunk az az autó, megható ez na.

Aggódtunk kicsit, hogy a kölkök mennyire akadnak majd ki az úton, de Dávid nemes egyszerűséggel végigszunyálta, Cili meg az utolsó 20 kilométeren ébredt és nézelődött a székéből. Egyébként se akkora kaland már a Budapest Pécs táv, két és fél óra alatt legyűrtük. Most Szekszárdnál átváltottunk a régi hatosra, helyből megrohantak a gyerekkori emlékek. Mennyit autóztunk mi erre!

Van valahol Bonyhád előtt egy tábla: Sötétvölgyi gyerektábor. Röhögtünk Zsófival eleget rajta, ki az a megátalkodott szülő, aki egy ilyen helyű táborba íratja be nyaralni a gyereket?

Télies, esős

Nincs szerencsénk az idővel, esik és baromi hideg van. Rossz kombináció ez, tegnap délután elvoltunk Anyuéknál, de ma délelőttre Cilinek már kellett valami program, ahol kimozogja magát. A múltkori játszóházas tapasztalatból okulva nekiláttam ilyesmi után kutatni Pécsen. A Zsolnay negyedet ajánlgatta a Google, de a honlapján semmi infó. Felhívtuk őket, de nem tűntek meggyőzőnek, így a második találatot néztük meg a  Mosolyország játszóházat a Pécs Plázában. Anyu otthon maradt főzni Cilinek, mi meg négyen elautóztunk a kitartó esőben.

A hely elég szűkös volt és rengetegen jutottak arra a következtetésre, mint én, de a célnak 1000%-ban megfelelt. Cili kiugrálta magát, én meg mire kezdtem teljesen elunni már lejárt az időnk, szóval elégedett lehetek. Az 1200 pénzes belépőre rádobtam még 500 forintot és Cili így kevés sírással, de egy héliumos lufival gazdagabban távozott.

Délután látszott, hogy további energia levezetésre van szükség, így a délutáni alvása után, az egyre csendesedő, majd végkép megszűnő esőben elmentünk sétálni egyet a leánnyal és Anyuval hármasban. Cili kapott egy Zöpd béka nevű sütit a Mecsek cukrászdában, megnéztük az óriás lovat a Széchenyi téren, jól szórakoztunk. Hazafelé egy rövid bevásárlás után buszra szálltunk és a már sötét Tettye parkon átvágva jöttünk vissza.

Keri

A családi örömök mellett ért egy hír, ami tegnap teljesen letaglózott: 21.-én meghalt Keri Úr. Ő Apuék főiskolai barátja volt, és aztán mindig feltűntek a családjával az életünkben. Zenélt a Szélkiáltóban és hamar rákattant a netre, így lett Apu barátjából az én ismerősöm is. Keri úrról biztos mindenkinek a Szélkiáltó vagy a jellegzetes pécsisége jut eszébe, de nekem nem. Ezt meghagyom másoknak. Nekem Keresztény Béláról az Internet, a kör e-mailek és a Kispál zenekar pécsi koncertjei jutnak eszembe.

Keri a munkája mellett napi 10-30 viccekben gazdag kör e-mailt küldött az ismerőseinek. Erről ha akartál leiratkozhattál, és bár sokszor idegesítő volt, általában vidámságot csempészett a napodba. Ez még a blogok hőskorában volt, a Le Patito Journal napivicc rovatának jelentős része Keritől származott.

A humor mellett Keri állandó pletykaforrás volt Lovasiékról. Ők jóban voltak és Kerinek mindig volt egy két fotója, amit megosztott és a hozzám hasonló rajongó kamaszoknak ezzel páratlan örömet okozott.

Keri emellett a leghülyébb korszakaimban is felnőttként kezelt és ez borzasztó jól esett mindig. Nagyon szégyellem, hogy egy ilyen hülye korszakomban aztán leiratkoztam a listájáról, csak politikai nézeteltérések miatt. Ma ezt már nem tenném, biztos sokat hagytam így ki az életemből. Mégis Keri a Facebookon keresztül követte mit csinálok, olvasta a blogjaimat és több barátommal ellentétben ő gratulált a gyerekeim születésénél, érdeklődött róluk. Az utolsó nem gyerekekről szóló chatelésünk az Ötös számú vágóhíd blogos kritikám kapcsán indult el. Küldött élménybeszámolót az apukájáról, aki szintén ott volt a bombázáskor és ő is túlélte. Gyakorlatilag róla is szólhatott volna a könyv.

Azzal, hogy ő meghalt ugyanúgy meghalt egy darabja a gyerek és fiatalkoromnak, mint amikor Kersch ment el tavaly karácsonykor. Őszintén gyászolom szegényt, bár évek óta személyesen nem találkoztunk hiányozni fog.

Folyt. köv.

 

Késő őszi kirándulás a Medvefarmra

Bár az állatkertbe szeretnénk már jó egy hónapja kivinni Cilit, de szombat reggel az Interneten kinéztük az árakat és úgy döntöttünk a veresegyházi Medvefarm igazából remek szórakozás lesz. Pár éve már voltunk medvét etetni, még mielőtt megszülettek volna a gyerekek elvittük az ikreket egy nagynénis napra. Ma délután visszaemlékeztem, hogy akkor elhatároztam: egyszer jövök még ide a saját gyerekeimmel, de ezt a bűzt én többször nem vagyok hajlandó elviselni.

A bejegyzés olvasása tagsághoz kötött!
A hajtás után a bejegyzés tovább folytatódik, de csak a Család, Barátok és V.I.P. csoport tagjai láthatják.

Bejelentkezés  Regisztráció

Késő őszi kirándulás a Medvefarmra részletei…

Fargo, az első évad

Azzal, hogy lecseréltem a blogomat augusztusban egy csomó témám beragadt. Ott a vázlatok közt van vagy 10-12 olyan előkutatott bejegyzésvázlat, amik közül többet már sose fogok megírni. De van pár olyan, amit egyszerűen áthozok ide, a következő sorozat-kritika is ilyen. A Fargot ugyanis még a tavasszal néztük, ahogy kijött egy új rész és elkészült a felirat helyből leültünk a TV elé. Nekem nagyon tetszett. A sorozat második felét már egyben daráltuk le, valamikor a nyár közepe táján, mert Dávid születése minden szabadidőnket nullázta. Ha meg éppen lett volna egy szűk óránk TV nézésre, akkor inkább beájultunk aludni.  Fargo, az első évad részletei…