A csoportpénz olyan, mint a hálapénz?

Ez a bejegyzés eredetileg az Ártatlanra festve (politikai szédelgők) blogomon jelent meg 2017. január 16.-án.

Valamennyire minden politika, ugye, de most az eddigieknél egy sokkal személyesebb témáról írok, a csoportpénzről. A csoportpénz olyan, mint a hálapénz? részletei…

Az utolsó igazán szabad délután

Rövid az az időszak a modern ember életében, amikor teljesen kötelezettségektől mentesen és szabadon élhet. Amikor nincs még semmilyen intézményhez láncolva, ahol gyúrják és nevelik, alakítják. Ez a szabadság (amely tankönyvben lakozik) a szerencsésebbeknek az óvoda kezdetéig tart, a kevésbé szerencséseknek a bölcsődéig.

Dávid, szegény kisfiam, az utóbbi csoporthoz tartozik, még nincs is két és fél éves, de már – nővére nyomdokaiba lépve – bölcsődés. Innentől már nincsen az önfeledt, egész napos játék, mert reggel ébredni kell, villamosozni és odaérni az intézménybe. De Cilin látom, és őt hallgatva ébredtek fel bennem a békésen szunnyadó emlékeim, hogy a hétvége is áldozatául esik ennek a konformizált rendnek. Hiába a pihenőnapok, de ahogy nekünk felnőtteknek is a hétfő jár a fejünkben, mint egy nagy ásító szörny, úgy nekik is.

Dávidnak is vége lett az arany életnek, gondoltam készítek róla egy fotót, amin az utolsó délutánján ezt az állapotot, ezt a boldog és önfeledt igazi gyerekkort örökítem meg neki. Szóval szépen összeraktuk kettesben a kisautókat egy nagy körbe és megkértem, hogy feküdjön melléjük. Több képet lőttem, de ezen a sikerült a legjobban elkapni a pillanatot és nagyjából az is van rajta, amit eredetileg elképzeltem.

diéta 290. nap

Kétszázkilencven nap, kilenc hónap és tizenhét nap. Ennyi ideje tart a diétám és azt kell, hogy mondjam: rákanyarodtam a célegyenesre. Jó ideje nem álltam a mérlegre, mert a nyár erős lazulást hozott, gyümölcsök, fagyizás. Sok-sok bűnözés.

Reggelente ezért mindig rossz érzéssel sétáltam, el is határoztam, hogy majd aznaptól rendes leszek. Ennek eredményeképpen extrán megsanyargattam magam ebédileg, kevesebb salátát vettem, kisebb húsokat. Az utóbbi időben extrán sokat sétáltam is, Cilivel a bölcsi felé, aztán rohangáltam fel-alá a városban, és mióta nincs bölcsi minden reggel 7200 lépés sétával nyitok, a Trencséni utcától a munkahelyemig gyalog megyek. Tegnap úsztunk egyet a lányommal és meglepődve néztem a fürdőgatyámat, kezd vállalhatatlanul bő lenni. Szóval este ráálltam a mérlegre és elégedetten vettem tudomásul, hogy alig több, mint 5 kiló választ el a célomtól, a 90 kilótól. 118-ról indultam háromnegyed éve.

Remek.

Pedig nagyon féltem, hogy elkezdtem visszaszedni magamra a sok fagyival. :)

ez a nagy büdös kékség

Általában nincs bajom a BKV szolgáltatásaival, de amit ma reggel a 86-os busz művelt az botrányos. 20 percet vártunk rá a megállóban Cilivel, majd inkább két villamossal elzúztunk a bölcsi és munkahely irányába.

Amúgy is tohonya egy vonal ez a 86-os.  A bölcsi felé vagy 61-es villamos és gyaloglás, vagy 86-os busz és gyaloglás a megoldás. A busszal a tömegközlekedésen töltött időnk jó 20-25 perc, míga  villamossal max 6-7. Ennek köszönhetően, pedig a villamostól többet kell caplatni, villamossal annyi idő alatt érünk a bölcsihez, mint amit egyébként a buszon töltenénk.

Mindegy, csak ilyen reggeleken azért elég bosszantó bír lenni.