Biciklizni a biciklizés öröméért

Annyi minden változik meg napról napra a világban, hogy néha fel se tűnik maga a változás, az egyik legérdekesebb ilyen folyamat a biciklizés Magyarországon.

Gyerekkoromban háromféle ember biciklizett:

  • a bicikli versenyzők,
  • a falusiak és a
  • gyerekek.

Biztos akadtak már akkoriban is kivételek, de általában nem találkoztál velük.

Én persze bicikliztem. Az első biciklim, amire emlékszem, igazából tricikli volt, kicsi és zöld, fehér műanyag küllőkkel. Aztán egy karácsonyra kaptam normális gyerek biciklit. Tömör gumi, fehér visszapillantó tükör, pótkerék. Gyönyörű volt. Egy ideig még pótkerékkel mentem, aztán nyáron Anyu a Balatonnál egy seprűnyelet erősített bele és rövid kínlódás után megtanultam az egyensúlyozást.

Biciklizés, vadul

Miután kinőttem ezt a szép piros cangát jött egy Csepel, női vázas. Használt bicikli volt, jó állapotban, amin én hamar változtattam. Évekig ez volt a biciklim, ezen tanultam meg láncot cserélni, lukas gumit vulkanizálni, és az alapvető javításokat elvégezni egy biciklin. Nagyon szerettem ezt a biciklit, Samuval bekerekeztük az egész környéket Fonyódtól Máriáig. A ’87-es esős nyáron még a zivatarok sem nagyon akadályoztak meg abban, hogy a kátyús-földes utcákon döngessünk végig.

(A kukoricásra emlékszel, Samu?)

A kék Csepel jól bírta a strapát, lefelé zúzni a fonyódi hegyről 50 km/h közeli sebességgel, ugratni a parkban, rendőrkanyarok. Teleragasztgattuk hologramos és fényvisszaverős matricákkal, Kawasaki feliratokkal. Szörnyen nézhetett ki, de nekem tetszett.

Szomorú véget ért ez a bicikli, az egyik hegyi túránál, amikor zúztunk le a Berek vendéglő felé valahogy rászaladtam a padkára. Szerencsére már nem a csúcssebességgel mentem, de így is 30 felett voltam, lendületben, hatalmasat estem. Mázlimra átrepültem a magas padka, a kövezett járda felett és a mellette levő árokban landoltam, csak a bokám vertem neki a kőnek. Állatira megütöttem magam, de a bicikli jobban megsínylett, én hazabicegtem, de a biciklit tolni kellet: a pedál elgörbült, az első kerék egész fura formára deformálódott.

A zombiapokalipszis igazi vesztesei a biciklik

Nagyon érdekes, hogy a Walking Deadben hányféle eszközön menekülnek a zombik elől: autó, motor és kész. (Jó, egyszer volt egy helikopter.) Ezen kívül futnak, kocognak és gyalogolnak. Mivel havas jelenetek nincsenek semmit nem tudunk a téli sporteszközökről, de vicces lenne egy korcsolyás menekülés a vergődő zombik elől. Vagy egy James Bondos sífutó jelenet…

De ha hó nincs is, azért biciklizni lehetne. És egy cangával Rick is gyorsabban lerázta volna például tegnapi epizódban a járkálókat. Érdekes lenne tudni, hogy ez koncepció vagy véletlen alakult így.