#nofilter #strand #nyár #balaton #enyemabalaton

via Instagram

Az elmúlt időszakban elég sok fényképet osztunk meg Zsófival #enyemabalaton hashtaggel. Nem véletlen, hiszen még nyár elején beneveztünk erre a játékra és nagyon tetszik.

Amúgy is elég sokat Instagramozunk és itt jött szembe a hirdetés, hogy lehet nevezni és cserébe a WeLoveBalaton csapata az első pár száz jelentkezőnek 5000 forinttal feltöltött Mastercard kártyát postáz. Mi időben futottunk és mindketten bejutottunk a szerencsés csoportba.

A kártyák meg is érkeztek még június közepén és jórészt el is költöttük róluk a pénzt az elmúlt hónapban. Volt része amit valóban a Balatonnál költöttünk el, de volt amit az előkészületekhez használtunk fel.

Bár van néhány fotó, amit az okos telefonnal készítettem, de a hétvégén elég sokat fotóztam a tükörreflexessel kifejezetten ehhez a játékhoz. A hónap végéig lehet képet beküldeni, igyekszem a jobbakat addig feldolgozni és nevezni velük.

Ez a kép is ilyen, vasárnap készült az alsóbélatelepi 2. számú strandon. Kíváncsi vagyok beválogatják-e az utolsó heti etapba. Sikerült összezsúfolni rá egy csomó vonzó témát: strand, Balaton, Badacsony, bikinis lány, játszó gyerekek, mi kell még?! :)

#badacsony #vitorlás #balaton #nyár #enyémabalaton

via Instagram

Azt mondják, hogy a déli part azért jó, mert onnan szép a kilátás. Én még tudnék sok száz előnyt felhozni a Balaton ezen része mellett, dehát én elfogult vagyok.

Fonyód mellett, Alsóbélatelepen van nyaralónk, öt nemzedékre visszamenőleg itt nyaralt a családunk. Tősgyökeres déli-partiak vagyunk. Mondjuk az biztos, hogy a kilátás gyönyörű. A Fonyódiak azt mondják, hogy a Badacsony pont szemben van velük, de természetesen ők csak szeretnék. A Badacsony pont Bélateleppel van szemben, ezt minden tősgyökeres bélatelepi tudja.

(Emlékszem micsoda törés volt lelkileg, amikor először láttam a Badacsonyt Lelléről. Basszus pont ugyanúgy néz ki onnét is, majdnem szabályos kör alakú hegy, szóval a fenti kijelentés csak annyiban lehet igaz, hogy hova esik legközelebb a neves hegy.)

A hétvégén lementünk fürdeni egyet a túlzsúfolt nyaralóba. Azt reméltük, hogy szikrázó napsütés lesz, készíthetünk majd pár tűéles fotót az #enyémabalaton Instagram játékhoz. Ehelyett párás. fülledt idő volt, ahogy a képen is látszik. Ilyen időben az én objektívem nem nagyon tud megbirkózni az enyhén vibráló távolsággal. Ahogy visszanéztem az elkészült fotót majdnem ki is töröltem, hiszen a sokadik Badacsony képemnek tűnt: semmi különleges.

A gyerekeimet leszámítva a legtöbb fotóm a Badacsonyról készült, azt hiszem.

Aztán vasárnap este, ahogy letöltöttem a számítógépre a hétvégi fényképeket újra megnéztem ezt a fotót is, hogy kidobjam-e vagy maradjon. És ahogy megnyitottam már láttam, hogy újra sikerült egy nem tökéletes kivitelezésű képet készítenem, de remekül megmutatja a délután hangulatát. Ezt az időjárást, ezt a szeles-fülledt-nyúlós napot, amit gyerekkorom óta ezerszer átéltem már ezen a strandon.

Ilyen a déli part hangulata.

Nem eszik a gyerek

Mindig azt hittem, hogy a mindennapi dolgok maguktól működnek. Amikor elképzeltem magam apaként a képben ott volt, hogy milyen szép családom van és mindenki boldogan ül le az asztalhoz és vidáman csacsognak a gyerekek, amíg együtt eszünk és jól érezzük magunkat.
Ja, a kezem meg belelóg a bilibe.

Nem eszik a gyerek részletei…

Biciklizni a biciklizés öröméért

Annyi minden változik meg napról napra a világban, hogy néha fel se tűnik maga a változás, az egyik legérdekesebb ilyen folyamat a biciklizés Magyarországon.

Gyerekkoromban háromféle ember biciklizett:

  • a bicikli versenyzők,
  • a falusiak és a
  • gyerekek.

Biztos akadtak már akkoriban is kivételek, de általában nem találkoztál velük.

Én persze bicikliztem. Az első biciklim, amire emlékszem, igazából tricikli volt, kicsi és zöld, fehér műanyag küllőkkel. Aztán egy karácsonyra kaptam normális gyerek biciklit. Tömör gumi, fehér visszapillantó tükör, pótkerék. Gyönyörű volt. Egy ideig még pótkerékkel mentem, aztán nyáron Anyu a Balatonnál egy seprűnyelet erősített bele és rövid kínlódás után megtanultam az egyensúlyozást.

Biciklizés, vadul

Miután kinőttem ezt a szép piros cangát jött egy Csepel, női vázas. Használt bicikli volt, jó állapotban, amin én hamar változtattam. Évekig ez volt a biciklim, ezen tanultam meg láncot cserélni, lukas gumit vulkanizálni, és az alapvető javításokat elvégezni egy biciklin. Nagyon szerettem ezt a biciklit, Samuval bekerekeztük az egész környéket Fonyódtól Máriáig. A ’87-es esős nyáron még a zivatarok sem nagyon akadályoztak meg abban, hogy a kátyús-földes utcákon döngessünk végig.

(A kukoricásra emlékszel, Samu?)

A kék Csepel jól bírta a strapát, lefelé zúzni a fonyódi hegyről 50 km/h közeli sebességgel, ugratni a parkban, rendőrkanyarok. Teleragasztgattuk hologramos és fényvisszaverős matricákkal, Kawasaki feliratokkal. Szörnyen nézhetett ki, de nekem tetszett.

Szomorú véget ért ez a bicikli, az egyik hegyi túránál, amikor zúztunk le a Berek vendéglő felé valahogy rászaladtam a padkára. Szerencsére már nem a csúcssebességgel mentem, de így is 30 felett voltam, lendületben, hatalmasat estem. Mázlimra átrepültem a magas padka, a kövezett járda felett és a mellette levő árokban landoltam, csak a bokám vertem neki a kőnek. Állatira megütöttem magam, de a bicikli jobban megsínylett, én hazabicegtem, de a biciklit tolni kellet: a pedál elgörbült, az első kerék egész fura formára deformálódott.