Az a kibaszott posta

A sztori ott kezdődik, hogy szeptember 15.-én rendeltünk Anyunak egy új tabletet Kínából. Aliexpress. Újból átélhettem azt az agyzsibbasztó érzést, hogy egy hatalmas, működő globális rendszerben él az ember, már ha nem magyarnak születik.

A csomagot nyomon lehetett követni, hogy merre jár, egészen egy hónappal ezelőttig, amikor megérkezett Ferihegyre. Onnantól homály. Aztán napokkal később jött egy levél, hogy vámügyintézés alá került a csomag, küldjek meg mindenféle adatokat. A levélhez mellékeltek egy e-mail címet és egy útmutatást, hogy mit csináljak pontosan. Ennek a végén megint volt egy e-mail cím, egy másik.

Ezen én már nem csodálkoztam, minden iratot mindkettőre elküldtem. Az egyik el is kezdte feldolgozni, van egy jópofa pluginom, a Mailtrack, amivel elég pontosan látom mi történik az e-maillel. Szóval megkapták, aztán napokig rá sem néztek, aztán rengetegszer megnyitották majd csend. Tegnapig, amikor jött egy értesítés, hogy csomag vár a Postán, vigyek közel 10 000 forintot is.

Így aztán reggel elcaplattam a Postára, és az utamat a fenti bélyegzőn látható 18-as ablakhoz vettem. Volt előttem 8 boldogtalan, akikből kettőt át is irányítottak, hogy ők aztán tuti rossz helyen vannak. Egyikük igyekezett szelíden elmondani, hogy ő tényleg nemzetközi küldeményt vesz át, szóval itt a helye. Elutasító válasz után rezignáltan csak annyit mondott, hogy hamarosan találkozunk. (Igaza lett, egyébként, olyan 30 perccel később, tanú vagyok rá.)

Így aztán érthető, hogy kissé aggódva lobogtattam az értesítőt, nem alaptalanul. Ahogy ránézett a postai alkalmazott, helyből jelezte, hogy rossz helyen járok, hiszen – mutatott rá – ez egy vámolt, tehát fizetős csomag, legyek szíves fáradjak a másik teremben az utcám betűjelének megfelelő ablakhoz. Én felhívtam az Ő kedves figyelmét, hogy a cetlimen az Ő ablaka van feltüntetve, illetve belépéskor egy fél ember magas tábla tájékoztatott arról, hogy nemzetközi küldeményemmel mindenképp balra tartsak (összhangban a cetlivel), de semmiképpen ne jobbra. Oda belföldi levélküldemények ügyében fáradjak, mint T. Ügyfél. Elmondtam azt is, hogy szerintem ez galád megvezetése a T. Ügyfeleknek, de ő csak annyit mondott, hogy sajnálja és kéri a következőt.

Így átfáradtam a másik terembe és ott húztam egy sorszámot (lakcímem utcájának kezdőbetűjével megegyező gomb), majd sorban álltam. Tíz különböző kedélyállapotú ember várt előttem, köztük az a srác is, aki hasonlóképpen járt, mint én. Vártunk, várogattunk. Közben a postások igyekeztek úrrá lenni a káoszon, legalábbis úgy tűnt, mert ha kaptak egy cetlit, akkor fejvesztett futkosásába fogtak, hogy a hozzá tartozó leveleket megtalálják. Elismeréssel figyeltem őket, mert ennyi gyaloglással ez már-már sportnak volt tekinthető.

Végül sorra kerültem, közben kiolvastam a fél Index.hu címoldalt, szóval hasznosan töltöttem a reggelmet. Átadtam az értesítő cetlimet a néninek és amíg olvasgatta gondoltam, hogy ellátom pár kéretlen jótanáccsal a megtevésztés és a feliratok témakörében. Úgy tűnt süket szegény.

Aztán eltűnt és 5-8 percig fájón nélkülöznöm kellett biztató társaságát. Mikor megjelent megértettem miért csaptak le a vámon a csomagra. Egy tablet, főleg amit extra vékonyként reklámoztak meglepően hatalmas csomagolást kapott:

A néni kérte a személyimet, felhívtam a figyelmét, hogy bár a cetlin Őry András szerepel, ám sajnos engem jobbágy őseim után csak a szimpla i betűs Őri illet meg, de ne aggódjon azért ugyanaz vagyok. (Hozzátehettem volna, hogy belsőm igazi nemesi lelket takar, de úgy láttam nem érdekli a genealógiám.) Annyit válaszolt, hogy 9840 forintot kér.

Akkor láttam meg először, hogy ő is ember és nem egy süket android, amikor meglátta a 20000 forintos bankjegyet. Közölte, hogy ugye viccelek és nem fizetnék-e kártyával. Eddigre a kapcsolatunk olyan mélységekbe süllyedt, hogy elhatároztam most én leszek a szopott fasz jobbik oldalán és közöltem, hogy nem.

Nem örült, eltűnt egy kis időre és felváltotta a pénzt, de már nem szeretett engem többé. A neheztelése súlyos ködként ülte meg a posta termeit. Ha csak az eredményt nézzük, akkor természetesen egy szavam sem lehet: a csomagot átvettem. Na de tudjuk, nem a megérkezés, az út a lényeg.

Szerda – elmélkedés az új telefonról

Másfél hete sikeresen pofára ejtettem a telefonomat. A gyerekek nagy aztaaa ordítása közben felemeltem és nem láttam rajta semmi különöset. Még meg is jegyeztem magamban, hogy mennyit kibír és megnyugodva tettem le az asztalra. Alig fél órával később elkezdtem meggyanúsítani a lányomat, hogy összefestékezte, mert fura, vízfestékszerű lila csík jelent meg a kijelzőn. Ő tagadott és hamar felmentettem, mert látványosan nőtt. A tokból kiráncigálva láttam, hogy rengeteg hajszálrepedés van a kijelzőn.

Hát így adta meg magát a készülék majdnem két év után. Szerintem még legalább egy év simán benne volt, ha el nem ejtem, de így jártam. Egy hétre újra belaktam a korábbi Samsung telefonomat, amit nagyon szerettem a mérete miatt. Ez volt az utolsó olyan teló, ami nem egy péklapátra hajazott. Sajnos ezzel aztán vége is volt az összes pozitívumnak vele kapcsolatban, nagyon öregecske már.

Az az egy hét, amíg új telefont szereztem magamnak nagyon tanulságos volt. Egyrészt az első két napban idegbeteg lettem attól, hogy mennyire lassú és kényelmetlen az egész. Nekem a telefonomon van minden authenticator, egy csomó app, ami a napi rutinomat segíti (és monitorozza). Ezek láthatatlanul könnyítik meg az életemet és most lassúak voltak, nyögvenyelősek.

Ott van például az olvasás. Mostanában inkább e-bookot olvasok, a telefonon. Mindig ott van a zsebemben, ha épp időm engedi folytatom ahol korábban abbahagytam. (Ez extrán igaz mióta letöröltem a Facebookot és nem baszok el vele egy csomó időt.) Ezen a kis telefonon nagyon vacak volt olvasni, így aztán a könyvespolc előtt találtam magam és újra papír könyvet kezdtem olvasni.

Aztán végül a Glamour napokon lecsaptam egy olyan telefonra, amit már régóta figyelek, mert nincs rajta gyártói felület módosítás, csak az alap Android. Én meg már nagyon untam a Sony meg a Samsung üzletpolitikáját, akik teleszemetelték a telefon – amúgy is véges – memóriáját egy csomó olyan alkalmazással, amikre soha a büdös életbe nem volt szükségem, viszont ne lehetett letörölni őket. Így aztán most egy Xiaomi Mi A2 telefont vettem, amin Android One fut és amikor bekapcsoltam alig volt rajta valami.

Szépen feltelepítettem annyi cuccot rá, amennyi valóban szükséges nekem és még mindig bőven van helyem mindenre. Egy ideje már igyekszem úgy intézni a dolgaimat (ez talán valahogy sejthető a fentiekből is), hogy a jelenlegi telefonos túlpörgés csak a szükséges mértékben befolyásolja az életemet. Egy rakás alkalmazásnál letiltottam az értesítéseket, úgy használom őket, mint régen az e-mailt, ha eszembe jut megnézem mi a helyzet. Ez nagyon jó arra, hogy a telefon nem ráncigál el egy csomó szituációból, például munka közben is csak az igazán fontos dolgok zavarnak meg.

Az elmúlt héten aztán megtanultam, hogy hiába küzdök én se tudom magam normálisan függetleníteni a telefontól. Ahogy megjött az új kütyü örültem neki, mint gyerekkoromban a karácsonyi ajándéknak és azóta is próbálgatom az új funkcióit, például a lassított felvételes videózást, amiben nagyon egymásra találtunk a gyerekekkel. Buzgón ugrálnak mindenhonnét, aztán közösen örülünk a látványos felvételeknek.

Szóval a telefon menthetetlenül eluralkodott a világ nagy részén, de azért meg lehet próbálni, hogy kicsit visszavegyük a kontrollt felette. Aztán már a részsikereknek is lehet örülni.

Westworld, az 1. évad

Asimov óta a robotok sok újdonságot nem tudnak okozni. Már annak, aki olvasta Asimovot. A Westworldnek sem sikerült kibújnia a Mester köpenyéből. Spoileres leszek, szóval óvatosan.

Úgy tűnik, hogy nagyon gyenge a kreativitásunk, mert a robotos témáknál újra és újra ugyanazok a problémák jönnek elő:

  • vannak-e érzéseik, netán érzelmeik
  • veszélyesek-e
  • képesek-e az önálló döntésre

Minden robotos sztori máshova helyezi a hangsúlyokat, a két lehetséges válasz (igen, nem) közül leteszi valamelyik mellé a garast. A Westworldben az utolsó részig az tetszett, hogy volt bátorsága nem meglépni a döntést. És borzasztóan sajnálom, hogy végül csak elkenték a dolgot.

Lázadnak-e a robotok? Nem. Nemigen.

A Westworld elég hamar letisztázta, hogy a hostoknak nevezett androidoknak nincsenek érzelmeik, nincsenek érzéseik: programjuk van. Viszont az nem volt egyértelmű, hogy Dolores (Evan Rachel Wood) és Maeve (Thandie Newton) saját akaratából cselekszik-e. Ha elég energiát és időt pazaroltál arra, hogy megpróbáld a készítők által összezavart időszálakat helyrerakni, akkor mindkét verzió számos megerősítést kapott.

Hiába minden, a Westworld robotjai programozva vannak
Hiába minden, a Westworld robotjai programozva vannak

A fináléban aztán éppen kezdtem elégedett lenni, hiszen úgy tűnt, hogy Maeve sztorijával választ kapunk, a szökését ugyanúgy beleprogramozták, mint Doloresbe a loopolt önismereti kalandozást. Csakhogy a program szerint Maeve eltávozik a vonattal, nézhetjük úgy is, hogy sikeresen megszökik, de a filmben mást látunk: leszáll a vonatról és elindul megkeresni a lányát.
Na ezért kár volt. Hiszen ugyanott tartunk, mint az első epizód első percében.

Loop, ciklus, útvesztő

Ami tetszett, hogy a robotok tényleg programszerűen viselkedtek. Újraindultak és ugyanazokat a beszabályozott köröket rótták. Természetesen nekem is megvan a nagy kérdésről a saját véleményem, szerintem a robotok nem lesznek soha képesek teljesen önálló döntéshozatalra. És azt is gondolom, hogy finomságokkal soha nem lehet majd átlépni a programozásbeli tiltásokat.

Lehet, hogy nem vagyok egy mátrix dekás, de annyira azért értek a programozáshoz, hogy tudjam, ha egy valamit megtiltasz, és minden mást azon belül csinálsz, akkor az amit megtiltottál soha a büdös életben nem fog megtörténni. Éppen ezért, ha egy robotot úgy programozol, hogy nem ölhet, akkor (és itt a lényeg, az írásban, szóban is megjelenő kitétel, a ha és az akkor) nem fog tudni ölni. Az ilyen kaland-fikciókban persze beemelnek olyan dolgokat, amik ezt felülírják: érzelmek például, de ez logikailag lehetetlen. Csak akinek fogalma nincs egy program kérlelhetetlen logikájáról tudja elképzelni, hogy vannak árnyalatok, finomságok és ebből nyíló kiskapuk.
Az persze egészen más kérdés, hogy mi történik akkor, ha nem tiltod meg az ölést. Csakhogy ezekben a sztorikban ez szokott az alap lenni.

Szóval a Westworld ügyesen nyúlt hozzá a Frankenstein-komplexushoz, a robotjaik sokkal asimovibbak voltak, mint bármelyik, amit mostanság láttam. (Beleértve az Én, a robot című Asimov könyv feldolgozást is. Szégyen!)

Piktoria (beta) – Instagram és Pinterest kezelés

Az elmúlt hetekben kezdtem tudatosan építgetni az Instagram fiókomat ehhez a bloghoz, így bukkantam rá a Piktoria nevű appra. A Piktoria Instagram és Pinterest fiókok kezelésére van kitalálva és egy hirdetésben 7 napos próba verziót ajánlott én meg éltem a lehetőséggel. Igazából a Pinterest fiókom nagyon régi és elég rendezetlen, de mindig visszariadok attól, hogy nekilássak kitakarítani, újra rendszerezni. Így aztán a Pinteresthez készült kezelőfelületet nem is vettem igénybe csak az Instagram szekcióhoz adtam meg az adataimat. Piktoria (beta) – Instagram és Pinterest kezelés részletei…

Rio 2016 – az olimpia okostelefonról

Engem a sport általában nem mozgat meg, minimális kivételt jelentenek az olimpiák. Idén elhatároztam, hogy a munkám és az érdeklődési köröm oldaláról fogom követni a játékokat, hogy reagál a világ eseményre a közösségi média és az egyre okosabbá váló mobiltelefon alkalmazások.

Az elmúlt napokban a Facebook már elkezdte promotálni a saját speciális olimpiai felületét, de kezdjük inkább a Riói olimpia hivatalos alkalmazásával.

Rio 2016 (Android) alkalmazás

A Rio 2016 – feletébb fantáziadús – nevű mobil alkalmazás Androidos verziójáról lesz szó. A teszt gép egy Samsung Galaxy Tab S (SM-T700), 5.02 androiddal. Az iPhone alkalmazás sem tér el az itt leírtaktól.

A hivatalos androidos appot a Play Storeból töltöttem le, a 22 mb méretű csomag gond nélkül települt a tabletre. Semmilyen komolyabb elképzelésem vagy elvárásom nem volt, leginkább egy hírújság felületet vártam. Ehhez képest egy meglepően alkalmazkodó program indult el.

Az első lépés a nyelv (részemről angolt választottam, magyar nincs) és az időzóna egyeztetés volt, Budapest és Rio között 5 óra differencia van, ami a sport események élő követését nehézkessé fogja tenni. Az alkalmazás kínál erre is megoldást. A második lépésben megadhattam, hogy melyik országnak szurkolok. A program egy ország kiválasztását engedélyezi, amin meglepődtem kicsit. Nem értem miért ne szurkolhatnék több nemzetnek is. Dehát én sem értek a focihoz sporthoz.

A következő képernyő kicsit megengedőbb volt, három sportágat is megjelölhettem kedvencként. Mivel ilyen nekem igazából nincsen így a környezetem preferenciái és a várható sikerek alapján jelöltem. Sportolóból már ötöt lehet(ne) választani, de három nevet sikerült kiizzadnom magamból, igen én vagyok a tapír, tudom. Majd menet közben finomítok.

Miután mindezzel megvoltam a program értesítési beállításai következtek, én mindent bekapcsoltam, hisz tesztelek, ugye. Ez elképzelhető, hogy idegesítő lesz később. (Jó tudni, hogy ezeket a beállításokat a Settings / User Info szekciójában, a My Favourites szövegre pöccintve lehet megváltoztatni.)

Legnagyobb meglepetésemre az alkalmazásba belépve elkezdett híreket és adatokat közvetíteni, ugyanis valamiféle foci előselejtezők már most, harmadikán este is vannak. Fura én azt hittem az egész csak 5.-én fog kezdődni. Ez arra azért jó volt, hogy legalább kicsit jobban bele lehet látni már most a működésbe.

Funkciók

Jelen pillanatban a leghasznosabb funkció az eseménykövetés. Jól átlátható naptár felületen van szűrhetően felsorolva az összes esemény, ahol már előre tudható az országok menetrendje ott jelzik is a résztvevő feleket. Gyorsan átpörgetve a naptárt egy-egy érintéssel aktiválhatjuk az értesítést a minket érdeklő eseményekről. Van egy olyan kapcsoló, amit élesítve csak az előre definiált kedvenc sportágaink látszanak. Ez nem baj, mert a szombati naptárat egyszerűen nem tudtam kipörgetni az aljáig, rengeteg meccs lesz.

Reklám (x)

Én bejelöltem az úszást, mint olyan sportágat, ami érdekel, és a három sportember közül kettő úszó volt, akit meg tudtam nevezni, Hosszú Katinka és Cseh László. Ezért aztán nézegettem az úszás eseményeket, hogy jelzi-e a program, hogy mikor láthatom őket versenyezni, de ennek nem találtam nyomát. Ha ezt kihagyták, akkor nagy kár lenne, de el tudom képzelni, hogy még esetleg nem tudják, hogy ki mikor kerül sorra. Ehhez a sport tudásom sajnos kevés, ha úgy alakul, hogy már biztosat lehet tudni majd frissítem ezekkel az infókkal a leírást. (Frissítés 1: Bejelölheted más nemzet sportolóját is.)

Az alkalmazásban van egy Real-time updates menüpont, ami megtévesztő, mert elnavigál a böngészőre és egy percről-percre blogot kapunk. A nyitó felületen friss hírek, a kiválasztott országod érme állása és az aktuális események látszanak. Teljesen jól áttekinthető képernyő. Az alkalmazás nem csak a távolból tájékozódni kívánóknak készült, több menüpontja van az olimpia látogatói számára is, hely és egyéb fesztivál program ajánlók, ilyesmik.

A játékok indulása előtt két nappal rengeteg szörnyűséget lehet olvasni az olimpia rendezéséről, de úgy tűnik az app fejlesztők megdolgoztak a pénzükért. A Rio 2016 kifejezetten szimpatikus alkalmazásnak tűnik, persze majd kiderül, hogy élesben hogy állja meg a helyét.

Pokémon Go: gyerekjáték

A héten, a nagy őrületre tekintettel, leszedtem a tabletre a Pokémon Go apk fájlt. Egyik nap munka után hazafelé menet az Astoriánál kipróbáltam a játékot, de nem nyűgözött le egyértelműen. Az utcán a virtuális valóságban megjelenő állatkák befogása a harmadik után elég uncsi volt. Viszont a ritka helyek felfedezése kifejezetten tetszett, egyfajta egyszerűsített geocaching. Mindenesetre a Múzeumkert felé haladva kikapcsoltam a játékot, mert állandóan útban voltam a többi járókelőnek.

Péntek este viszont az jutott eszembe, hogy ez a gyerekeknek nagyon tetszene. És tényleg. Cili vidáman kolbászolt a tablettel és mivel nem igazán értette a játék működését minden szekrényt kinyitott, minden ajtó mögé benézett, hogy van-e ott pokémon. Mivel néha volt ezért afféle kincskeresős-bújócskás játékká alakította át a fejében a játékmenetet. Aztán kimentünk a lépcsőházba, a belső kertbe és találtunk madár pokémont a bokorban és patkányt a lépcsők alatt. Tényleg jól szórakoztunk, még én is.

Nagyon várjuk, hogy ötödik szintű legyen a karakterünk, mert elnézünk majd a Móriczra, ahol van egy pokémon gym és ott majd kiképezzük a befogott állatkákat. Nem tudom pontosan, hogy egy felnőtt mit lát ebben a játékban, mert engem inkább idegesített, mikor egyedül mászkáltam vele, de így a gyerekekkel vagy esetleg párban már el tudom képzelni, illetve tapasztaltam is, hogy jó szórakozás.

Szóval megtartjuk. Próbálnám csak meg letörölni, lenne itt nagy palota forradalom!




Google Fitnesz (A nagy lépésszámláló app teszt 2.)

A Google Fitnesz pont a napokban esett át egy nagyobb ráncfelvarráson, ami nem ártott neki, bár a legnagyobb hibáját sajnos nem sikerült megoldani, nevezetesen, hogy elég átláthatatlan felülete van.

A Google Fitneszt már 2015 tavaszán telepítettem egyszer a telefonomra, de nem győzött meg igazán, hasonlóan a Walkloggerhez úgy éreztem, hogy kicsit felülméri a lépéseimet. Azóta több appot próbáltam már ki és egyre inkább úgy tűnik, hogy a Moves mért alul, de ez majd egy későbbi téma lesz.

Telefon és rendszer

Jelen teszt, hasonlóan a korábbi Walklogger cikkhez Androidos telefonon készült, egy Galaxy Core Prime készüléken.

Google Fitnesz: pro és contra

Előnyök

  • Könnyen konfigurálható
  • Nem zabálja az erőforrásokat
  • Könnyen integrálható más Fitnesz appokkal és rendszerekkel
  • Könnyen felvehető rengeteg egyéb mozgás, testedzés
  • Nem csak lépésszámláló, hanem komplett Fitnesz alkalmazás





Hátrányok

  • Zavarba ejtően kusza felület
  • Elég szegényes widget lehetőség
  • Sajnos többször tapasztaltam adatvesztést

Bővebb vélemény és élménybeszámoló a lapozás után.

Egy hétvége mobiltelefon nélkül

A hétvégén Balatonra utaztunk, nagy családi banzájra, de már odafelé úton lemerült a mobiltelefonom. Annyira nem aggódtam elsőre, sokat nyűttem pénteken és estére el szokott fáradni amúgy is, azonban amikor nem igen akaródzott neki bekapcsolnia, akkor kezdtem kétségbe esni.

Péntek este a nyaralóba érkezve szépen töltőre raktam és hagytam egy jó fél órát, amíg kipakoltuk a cuccokat, elaltattuk a gyerekeket. Vacsora közben akartam ránézni az internetre, meg nyomni egy Check-int a Swarmban, de a Samsung logónál nem jutott tovább a betöltési folyamat. Rossz érzésem volt, de töltőn hagytam a telefont, hogy majd reggelre biztos összeszedi magát.

Hát nem szedte!

Ugyanaz ment, mint este: eljutott a logóig, aztán semmi. Hagytam, hadd töltögessen, de egy idő után kezdett nagyon forró lenni, hát újra kivettem az akkut mielőtt még végképp elromlik. Bementünk vásárolni Fonyódra, gondoltam ha már ott járunk, akkor beviszem a Vodafonehoz, hátha tudnak kezdeni valamit vele.
Sajnos az évek folyamán megszűnt a fonyódi Vodafone szaküzlet, a Red tudakozó mondta, hogy Bogláron vagy Marcaliban tudnak segíteni. Zsófi előzékenyen felajánlotta, hogy menjünk el Boglárra, de én nem éltem a lehetőséggel, pár napot kibírok telefon nélkül.

Így aztán eltettem a telefont és inkább arra koncentráltam, hogy finomak legyenek a tárcsában sütött tarják, meg, hogy beszélgessek a családommal. Ez végül is nem rossz program.

Általában nem is hiányzott a telefon, de néha veszettül. Nem tudtam lefotózni, ahogy homokvárat építek a gyerekeimmel, nem tudtam ránézni egy pillanat alatt az időjárásra és nem volt órám. Jó 15 éve már, hogy nem hordok órát, mert mindig van nálam mobil telefon, akkor meg minek.

(Szerencsére a fényképezőgép azért velünk volt, így vannak képeink. Szóval végeredményben semmivel nem jártam rosszabbul, legfeljebb lassabban értem el ugyanazt az eredményt.)

És hiányzott még egy valami: a jobb zsebemnek nem volt súlya. Az a megszokott érzés, ahogy a combomhoz nyomódik a telefon egyszerűen megszűnt. Időről-időre odakaptam, hogy basszus elhagytam volna? Nem, csak otthon volt.
Igazából kicsit ijesztő, hogy mennyire mindennapos eszköz lett, mennyire feltűnt a hiánya.

Vasárnap este aztán 20 perc internetezés után elővarázsoltam belőle az auto recovery üzemmódot, ami gyári állapotra visszaállította a mobiltelefont. Azóta minden rendben van vele, sőt gyorsabb, mint az elmúlt időszakban bármikor. Úgy tűnik ezt a visszaállítást nem ártana olyan negyed évente egyszer eljátszani a telefonokkal. Teljesen megújult tőle. Igaz, hogy most rakosgathatom vissza az alkalmazásokat, de úgy döntöttem, hogy csak azt telepítem, amit használnék éppen, ami kimarad, az valószínűleg úgysem kell.

Bár elég bosszantó élmény volt, de végső soron nem bánom a dolgot. Érdekes érzés volt telefon nélkül lenni, 2001 januárja óta ilyesmi nem történt velem. 15 éve, kedves Olvasó neked hány éve van nap, mint nap mobiltelefon a zsebedben?

A nagy lépésszámláló app teszt: WalkLogger

Mindennapjaimhoz évek óta hozzátartozik a rendszeres séta. Az okostelefonnal egy időben érkezetek az életembe a lépésszámláló alkalmazások is. Elég hamar kikötöttem a Moves mellett, de időről időre körbenézek a piacon, hátha van trónkövetelő.

Február elején kezdtem bele a tesztelésbe, mert érdekelt, hogy mennyire mér pontosan a Moves nevű lépésszámláló alkalmazásom. Nem cicóztam, rákerestem a Play Storeban a lépésszámlálókra és az értékelések és képernyőképek alapján kezdtem bele a töltögetésbe. Az első delikvens a a Walklogger nevezetű alkalmazás lett.

Itt tenném hozzá, hogy a pontos mérésben, mint olyanban azóta nem tudok hinni, de van egy tervem arra, hogy miként tudok legalább megközelítőleg pontos összehasonlítást és a valósághoz mérhető adatokat kapni. Erről majd a végén, ha már megírtam mindegyik alkalmazás értékelését bővebben is értekezem és egy lezáró cikként megpróbálom összehasonlítani őket.

Telefon és rendszer

Mivel nekem Androidos készülékem van ezért a tesztelés is az Androidos alkalmazásokat érinti csak.

A teszt készülék egy Samsung Galaxy Core Prime. Igen, közel sem csúcskészülék, de mindennapi használatra nekem tökéletesen megteszi. Tudok Internetezni rajta, az alapvető, mindennapi életemhez szükséges alkalmazások, a Gmail, Chrome, Instagram és a Hangouts teljesen korrekten hasítanak rajta. A többivel lehetnek problémák, de azok meg igazából nem fontosak, főleg annyira nem, hogy több százezer forintért jobb telefont vegyek miattuk.

WalkLogger

WalkLogger widget használat közben
WalkLogger widget használat közben

A WalkLogger egy nagyon okos app, a tesztben mintha kicsit felülmért volna, de alapvetően megbízható. A nagy hibája, hogy zabálja az akkumulátort.

Előnyök:

  • Kalória számláló
  • Lépés számláló
  • Táv számláló
  • Widget
  • Nem terheli az adatforgalmat.
  • Jól konfigurálható / személyre szabható.
  • Előre kitűzhető célok.
  • Elnyerhető medálok.

Hátrányok:

  • Durván eszi az energiát.
  • Vannak érthetetlen működésbeli zavarai.





A lapozás után bővebben folytatom.