#aMarsi hashtag


Amikor Andy Weir könyvét elolvastam elhatároztam, hogy a tavaly elkészült film változatot is megnézem. Olyan sztori, ami szinte könyörög a mozi verzióért. Háááát… egynek nem volt rossz, de a film sokkal gyengébb lett, mint a könyv.

Kezdjük ott, hogy kinek lehetett az az agyalágyult ötlete, hogy Mentőexpedíció címen magyarítja a filmet? Amiatt az állat miatt baromi hosszan kellett vadásznom a magnet linket. Zsófi szerint, aki nem olvasta a könyvet, jó film volt. Én nem tudok elvonatkoztatni a tényleg jól sikerült könyv verziótól és azzal összevetve a film egy gyenge közepes.

A Marsi nagy erénye volt, hogy viszonylag tömören, hisz nem hosszú könyv, borzasztó jól érzékeltette azt a rengeteg időt és versenyfutást az idővel, amit Mark Watney a Marson kénytelen tölteni. A Mentőexpedíció ennek pont az ellentéte volt, filmnek rohadt hosszú, 2 és fél óra, miközben a sztori kurtább lett. Jóval.

Illetve ez nem 100%-ig igaz, hiszen inkább elmozdultak a súlyok. A könyv egyértelműen Mark Watney tetteiről, gondolatairól szól. Robinzonád a javából. A film sokat elhagy Markból, nem mutatja be mennyire okos és, hogy képes pillanatok alatt felkelni a földről. A Mentőexpedícióban Marknak sokkal könnyebb dolga van, kevesebb nehézsége, rengeteget támaszkodik a földi segítségre.

És a film sokkal nagyobb teret is ad a NASA szereplőinek.

(Sean Bean nem hal meg!!!)

A játékidő nagy részében a földön vagy a Hermes űrhajón vagyunk, míg a könyvben szinte minden a Marson történik, a többi helyszínről főleg Mark kommentárjaiból értesülünk.


Igen, naná, hogy a ragasztószalag szinte teljes vákuumban is működik. A ragasztószalag bárhol működik. A ragasztószalag mágia, amit bálványozni kellene.

Őszintén megmondom, hogy A Marsi számomra jó ideig valami újabb hollywood-i moziplakát volt, amit néztem a citylightokon míg a buszra vártam. Különösebben meg sem fogott, tudomásul vettem, hogy van, mint egy perccel később azt is, hogy a Nasivin egy remek orrspray. Aztán egy hangoskönyves fórumon olvastam a fülszövegét és rájöttem, hogy ez engem érdekel.

Vajon az óriásplakátokon miért nem írják le, hogy miért áll a csóka a képen egy szkafanderben?

Első körben beszereztem a hangoskönyv verziót, hogy munka közben hallgassam. Na ez nem jött be. A Marsi nem az a könyv, amire ne kéne odafigyelni 100%-ban. Szóval pár fejezet után félbehegytam és szétnéztem egy e-bookért. Hálistennek ezt sem volt nehéz bezsákolni és az év elején ezt is kiolvastam. Úgy három nap alatt, mert A Marsi felfalós könyv.

Ennyi volt ma, ja meg elkezdtem olvasni A Marsit, jól kezd, kérdés, hogy a káomkodásra alapozott stílus kitart-e a végéig, vékony jégen táncol. – írtam 12.-én a naplómban

Hát kitartott. Remek robinzonád ez a könyv, csak Péntek hiányzik belőle, Marknak (ő a főszereplő) is. Cserébe viszont kapunk egy csomó nagyon-nagyon távol levő szereplőt, akik sokkal kevésbé sikerültek jól, mint a főhős. Olvastam a molyon, hogy mennyire jó tudományos szempontból. Ehhez nem tudok hozzászólni, én biztos nem tudnék krumplit növeszteni a Marson. Igazából nem is érdekel, mert egy robinzonádnak rohadtul nem az a lényege, hogy tudományosan megalapozott, hanem hogy izgalmas legyen.

A fő izgalomfaktor, hogy megmenekül-e a főhős, ez a könyv negyedétől azért egyértelmű volt. (Nem, nem lapoztam a végére.) Mégis a rengeteg nehézség, a jöjjön csak leszarom hozzáállás jó volt, végig vitte a feszültséget egészen az utolsó fejezetig, amit összecsapottnak és sablonosnak találtam. De még ezzel együtt is 4,5 csillagot adok neki, mert három napig remek szórakozást nyújtott. Lehetett volna vastagabb is.