Ez most majdnem összejött: Plague.io

Január elején találtam rá a Plague.io alkalmazásra, ami a második használatra már lecserélte a Twitter gombot a telefonomon, és azóta is ottragadt. Most nem kezdeném el pontosan leírni, hogy mi is a Plague, de egy mondatba összefoglalni valahogy így lehetne:

Egy olyan közösségi eszköz, ami a földrajzi helyzeted alapján teríti a tartalmadat a hozzád legközelebb álló felhasználóknak, akik vagy tovább terjesztik vagy megállítják azt.

Ék-egyszerű vírus terjesztés. Ha bővebben akarsz róla olvasni, magyarul, akkor van egy nagyon jó kis írás a webisztánon.

 Új, nagyszerű, helyi!

Számomra egészen újszerű megközelítést adott a közösségi médiának, hisz legtöbbször az ilyen alkalmazások arra építenek, hogy az ismeretségi hálódat járod be újra és újra. A Plague viszont alapból kiölt minden kapcsolattartási lehetőséget, csak a primer tartalomszolgáltatás maradt. Ahogy a webisztános cikkben is olvashatod egész különleges hangulata volt január elején, mert főleg európai tartalmat kaptál. Egyfajta beszélgetés, egymás megismerése. A Plague a kezdetekben mindenkiből a legjobbat hozta ki, mivel egy mozdulattal megállítható a negatív, bántó, rasszista tartalom, ezért nem is igazán próbálkoztak ezzel a felhasználók. (Ugyanezért nem találtál erotikus vagy pornográf kártyákat sem.)

Egy Fidesz álom valósult meg: szépet láttam, megírom.

Képek és szövegek pörögtek, legtöbbször kifejezetten az országok bemutatkozása volt a téma. Kiderült, hogy milyen jófejek vagyunk, mi Európaiak, hogy mennyi remek ötlet, kezdeményezés van. Olyan érzésed volt, hogy jó itt élni.

Az első pár hétben a viszonylag kis létszámú felhasználói bázis lehetőséget adott arra is, hogy az éjszakai órákban megosztott tartalmaiddal rendkívül gyorsan érj el távoli kontinenseket. A trükk az volt, hogy ha a közeledben levő felhasználók nagy része alszik, akkor értelemszerűen távolabbi célpontoknak fogsz tovább osztani. Nekem a második kártyám, egy kép a Duna kanyarról, az összes emberlakta kontinensen megjelent és még a Déli sarkon is, gondolom valami kutatóbázis lehetett ott. Az ilyen trófeákat persze helyből megosztottad a többiekkel. Én is megtaláltam egy hajót, ami az egyenlítőn állt, nagy valószínűséggel valamelyik afrikai kalózhajó, de több felhasználó posztolt terjedést a Mount Everest csúcsáról is. Király!

Ha nincs tartalom, nincs semmi

A Plague mostanra sokkal kevésbé érdekes, mint pár hete és ezért fura módon pont a sikeressége tehető felelőssé. A felhasználói tábor növekedése nem oldotta meg azt a problémát, ami az első pillanattól foglalkoztatott: mit fogunk mi itt megosztani egymással? Mert a helyi kultúrák bemutatása csak ideig-óráig érdekes, ahogy a program dicsérete is. Bár egyáltalán nem volt deklarált a dolog, de piszok gyorsan íratlan szabály lett, hogy a Plague nyelve a konyha-angol. Ezen a tört dialektuson nehéz kiforrott gondolatokat továbbítani. Meg hát nem is volt nagyon mit. Attól, mert jó fejek vagyunk még nem lettünk írók, vagy fotóművészek. A tartalom elkezdett laposodni és egyre több külső, újratöltött anyag jelent meg. Instagram, 9gag, meg az összes vicces/álbölcs fotó beóvászkodott.

Míg korábban főleg terjesztettem a tartalmat, most azon vettem észre magam, hogy veszettül küzdök a szemét megállításán.

A sok felhasználó végül a helyére billentette a programot abból a szempontból, hogy tényleg helyi erővé vált. A vasárnap feltöltött négy kártyám már nem jut túl egy 5-600 kilométeres körzeten. Kevés lett az értelmes, izgalmas tartalom, elveszik a netszemét tengerében.

Nagyon sajnálom a dolgot, remekül indult a próbálkozás, amit egyértelműen az emberi kreativitás hiánya vitt tévútra.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.