Esti séta Pestről Budára

Időről időre rájövök, hogy mennyire nem ismerem az embereket. Itt van a legújabb, ez a fotó. Tegnap este készítettem, amikor a Spinozából hazafelé sétáltam. Kerestem a témákat, amiből készíthetnék szép fényképet, de sehol nem találtam olyat, amit már ne fotóztam volna le, vagy ne lenne sablonos.

Végül beadtam a derekamat és gondoltam én is csinálok egy fotót a Szabadság-híd bütykeiről, mert bár tele van ezekkel az internet nekem még nem sikerült lencsevégre kapnom, mindig üldögélt valaki a láncokon. Szóval szépen letettem a támasztéknak használt babzsákot, beállítgattam a fényképezőgépet, aztán kicsit elkedvetlenedve néztem vissza a fotót, ezerszer láttam már.

Este gyorsan lementettem a gépre a képet, aztán egynek jó lesz felkiáltással közzétettem az Instagramon. Reggelre meglepődve láttam, hogy két hozzászólás is érkezett és szépen csorognak be a tetszikelések. Pedig nem nagyon szoktak hozzászólni, csak ha követő vásárlást ajánlgatnak.

Úgy tűnik, hogy a sablonos fotók a divatszellem miatt érdekesebbek. Önmaga farkába harapó kígyó ez.

Ja, és egyébként nem mondom, hogy nem jó ez a fotóm, nyilván nem osztottam volna meg, ha nem így gondolnám, de úgy érzem, hogy szinte mindegyik képem sokkal izgalmasabb, amit kitettem eddig, mint ez.

Nem értem én a korízlést, na.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.