EP.még.egyszer

Reggel a buszon olvasgattam a nekrológokat – töménytelen van, jogos is – és eszembe jutott egy… nevezzük jobb hiján anekdotának Esterházy Péterről.

Pár éve lehetett, mikor már volt saját irodám a Lamarkingnál. Történt egy nap, hogy szokás szerint kopogás nélkül kivágódik az ajtó és beront a cég tulajdonosa, hogy:
– Andráskám, a segítségét szeretném kérni.

Hazalátogató külföldre szakadt hazánkfia rokonának szeretne könyvet venni, valami jó kortárs szépirodalmat. Rám gondolt, mert én voltam az irodában az egyetlen, akinek a kezében könyvet látott.

Elkezdtem neki javasolgatni az általam jónak tartott írókat, de mindegyikre csak rázta a fejét, aztán kibökte: ezek nem magyarok.

– Nem-e? – kérdeztem én vissza, hát akkor mik?
– Nincs más ötleted? – kerülte ki a választ
– Esterházy, – vágtam rá kapásból – róla aztán nem lehet azt mondani, hogy nem magyar.
– Ő se jó, neki a felesége zsidó, érezni rajta.

Hát így. Fogalmam sincs végül milyen könyvet vett, de azért érdekelne.