El Cid
Ügyesen kapjuk a történelmi háttérinformációkat, csak annyit, amennyi a történethez kell, ha valaki esetleg már általános iskolában sem figyelt. Nem száraz, olvasmányos, végig sikerül a főszereplő kalandos életét tartani a középpontban.
Az elmúlt időszakban nem volt még net az új lakásban, de tegnap óta ez se probléma már, újra tudok blogolni. (Éppen tegnapelött volt 14 éve, hogy elkezdtem az első blogomat.) Igyekszem behozni az elmaradt bejegyzéseket.
Helyből itt van az El Cid könyv, amit a múlt hónapban kezdtem el olvasni és a napokban fejeztem be.
Ha jól emlékszem Zsófi kapta névnapjára a könyvet, pedig ez inkább rám van szabva: történelmi regény. Szerencsére ez most a jobbik, klasszikus fajtából való mű, Allen Newman (írói álnév) nem követte az aktuális trendet, amiben a történelm csak háttér a véres csataleírások és fülledt hálószobajelenetek között.
Meglepődve olvastam a moly.hu kritikák közt, hogy van, aki sosem hallott Cidről, hol volt ez az ember irodalom/történelem órán? Abban viszont egyetértek a többi olvasóval, hogy egy ilyen hispán középkort bemutató könyv hiánypótló.