Búsongás az ellustuló fiatalság láttán

Reggelente a 61-re a Körtéren szállunk fel, általában az éppen várakozó villamost hagyjuk elmenni, így garantált lesz, hogy Cili kedvenc ülésénél jut hely, ahol remek piktogramos matricák vannak.

A villamossal négy megállót megyünk, az első maga a tömegnyomor, utána már teljesen szellős szokott lenni. Minden reggel csodálattal nézem a kertészetire siető, és jócskán késő diákokat, ahogy a Körtér – Tas vezér utca táv megtételéért felnyomakodnak a villamosra. Míg felszállnak, kivárják az 5 perces indulást, a 2 perc menetidőt, aztán letülekednek az első megállónál, fele idő alatt besétálhatnának. De nem.

Tudom, hogy csodabogárnak számítok a gyaloglás mániámmal, de szerintem egy megálló miatt villamosra ülni színtiszta lustaság. Főleg egy ilyen rövid szakaszra, huszonévesen. Hová fajul ez a világ?

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

9 thoughts on “Búsongás az ellustuló fiatalság láttán”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.