Blogok 2001 óta

Ugyan az oriandras.hu domain csak 2014-ben indult, de a blogolást nem ekkor kezdtem. 2001 óta írok rendszeresen különböző felületeken blogokat.

Az első blogom a patito.hu domain alatt futott és Le Patito Journal néven jelent meg. 2008 tájban szűnt meg. Utána következett a Creative Slave, ahol elkezdtem összegyűjteni a korábbi blogokat is a webarchívból és saját mentésből, de még nem értem a végére.

A jelenlegi blogomon vannak regisztrációhoz kötött tartalmak, amiket a nyilvános napló menüpont alatt találsz meg. A többi bejegyzést itt, a Blogok alatt olvashatod.

Könyv kritikák, sorozat kritikák, színház és film kritikák adják a blog gerincét. Ezek mellett van egy részleg, ahol az amatőr fotóim és videóim láthatóak. A blog elszórtan tartalmaz politikai témájú írásokat is, de ezeket tervezem átteni egy másik felületre és itt csak utóközlöm majd őket a Máshol írtam szekcióban.


Már nyár vége táján úgy éreztem, hogy nem ártana kicsit leadni a súlyomból. A kilókkal igazából általános iskolás korom óta küzdök, de 5-6 éve túl nagyra növeltem a pocakomat. Cili születése után általam is érthetetlen okokból leadtam pár kilót és egész jól érezte magam a bőrömben. Olyan 110 kg körül állt meg a érthetetlen fogyás és jó ideig nem is mozdult. Aztán idén sunyin kezdtek felszaladni újra a kilók.

Most 118-ról indulok és 90 körülire szeretnék lemenni. Én alapvetően nem igen hiszek ezekben a tudományos diétákban, az a véleményem, hogy ha kevesebbet eszem és többet mozgok, akkor fogyni kezdek (nekem ez mindig bejött), de mivel Zsófi éppen egy Ducan rendszerbe kezd könnyebb csatlakozni hozzá, mint két félét főzni, ha a gyerkőcöket is számoljuk, akkor háromfélét.

Tegnap kezdtük, és eddig éhesen, de jól bírom. Mondjuk ma volt egy fájdalmas pillanatom, mikor a boltban megláttam a szeletelt baconnel teli hűtőpultot. :-)

Ja igen, meg azt is le akartam írni, hogy vettem Zero Colat – azt engedi a rendszer – és csak megerősített az élmény a korábbi véleményemben: ennek borzasztóan más íze van, mint az igazi Coca-Colának. Nem tudom, hogy állíthatják azt az emberek, hogy ez ugyanolyan. Valami fura utóíze van…

Meglátjuk, hogy fog menni ez a diéta, ma még erős bennem az elhatározás, hogy kitartok és követem az előírásokat. Azt saját tapasztalatból tudom, hogy keserves mikor megáll a fogyás, az a tervem, hogy akkor fogok valami aktív sportot beindítani, ami majd átzökkent a nehézségeken. Egyelőre szimplán éhes vagyok.


Legalább tíz éve, ha nem régebben, olvastam először végig a Barlangi medve népét. Akkoriban még nem volt – legalábbis a magyar fordításban – kiemelve, hogy ez egy regényfolyam lesz. Két kötet jelent meg, a folytatás a Lovak völgye címet viselte. Mivel a második kötet után évekig semmi hír nem jött arról, hogy érkezik a harmadik is belenyugodtam, hogy ez ennyi volt. Nem volt nehéz dolog, a Barlangi medve népe érdekes, izgalmas könyv, de igazi bestseller stílus, én könnyű nyári olvasmánynak nevezném, a folytatás ennél már csak kevesebbet tudott felmutatni.

(tovább…)

   Őri András - - hozzászólás

Cili a nyakamban ül, igyekszünk elérni a 86-os buszt, de a piros lámpa feltart. Jobbra tőlünk valami reklámtáblát hegesztenek.

– Nézd Apuci, mit csináj a bácsi!
– Ne nézz oda Cili – válaszolom – megfájdul a szemed.

Miközben magyarázom neki, hogy mit csinál a bácsi és miért fájdul meg a szeme, azon gondolkodom, hogy igazából fogalmam sincs megfájdulna-e a szeme, hisz én sokszor néztem ahogy hegesztenek még gyerekkoromban, bár mindig rám szóltak a szüleim, és sose lett semmi bajom tőle. Szóval jól lettem idomítva és most adom tovább a dolgot, minden tapasztalat és tudás híján. Vajon Cili is így csinálja majd?

   Őri András - - hozzászólás





A családi információáramlásnál nincs csodálatosabb dolog, de érdemes azért fenntartásokkal fogadni a pletykákat. Reggel szokásos beszélgetésünk közben Anyám elejtette, hogy unokaöcsém végre újra talált állást magának. Örömmel érdeklődtem, hogy hova, de a válasz kissé bizonytalan volt, valami fénymásolószalonban dolgozik, mondta az Ősöm.

Munkából hazafelé felhívtam a boldog munkavállalót, hogy ugyan mifasz van. Elmesélte, hogy egy internet kávézóban kapott állást. Én nem boldogítottam, hogy a családban az terjed, hogy agyonnyomják az A4 halmok, majd visszahallja időben mástól.


Nevetséges, hogy a Facebooknak mennyire kezelhetetlenek a beállításai. Az ikrek rászabadultak és játszanak rajta ezerrel. Gondoltam leszűröm a játék értesítőiket, de 10 perce keresem és nem találom, hogy merre tudom beállítani. Utoljára ilyet egy éve kellett művelnem akkor is szenvedtem egy ideig, de most persze nem ott van.

És ezek a piacvezetők. Szánalom.

(És igen, megvan 20 perc után: az értesítéseknél Turn off, aztán rákérdez, hogy ezt blokkolni szeretnéd-e. Még egyszer: szánalmas.)


Épp mostanában váltam szocialistává. Nagyszerű életelv. Neked is csatlakoznod kellene. Az ember a tulajdon egyenlő elosztásáért küzd, ezt pedig azzal kezdi, hogy begyűjt mindent, ami a keze ügyébe kerül, és jól ráül.

(P. G. Wodehouse – Mike és Psmith)


Az oldal elindult és helyből az új projektemmel, a Loonatic wordpress sablonnal debütál. Nem a Loonatic még nincs kész, már három hónapja készülget, de időhiányban szenvedek. Folyamatosan frissül itt is, ahogy fejlesztem.


A miért korszak alapvetően a mijért-ről szól, de ma találkoztam egy szofisztikáltabb verziójával is.

Cili: Ez mije való?

Én: Hőmérő. A piros csík megmutatja, hogy mikor nem túl meleg vagy hideg a fürdővizetek Dáviddal.

Cili: Mijért mutatja meg?

Elmagyarázom neki, hogy mit csinál a hőmérő hal, elkezd játszani vele: hideg vízbe teszi aztán meleg vízbe. Két perc múlva:

– Ez mije való?

– Az előbb meséltem el, ez a hőmérő. Olyan, mint a lázmérő.

– Igeeeen? Mijért?

Kis magyarázás következik, majd…

– Ez mije való?

Nincs gond, loop van.

   Őri András - - hozzászólás