Blogok 2001 óta

Ugyan az oriandras.hu domain csak 2014-ben indult, de a blogolást nem ekkor kezdtem. 2001 óta írok rendszeresen különböző felületeken blogokat.

Az első blogom a patito.hu domain alatt futott és Le Patito Journal néven jelent meg. 2008 tájban szűnt meg. Utána következett a Creative Slave, ahol elkezdtem összegyűjteni a korábbi blogokat is a webarchívból és saját mentésből, de még nem értem a végére.

A jelenlegi blogomon vannak regisztrációhoz kötött tartalmak, amiket a nyilvános napló menüpont alatt találsz meg. A többi bejegyzést itt, a Blogok alatt olvashatod.

Könyv kritikák, sorozat kritikák, színház és film kritikák adják a blog gerincét. Ezek mellett van egy részleg, ahol az amatőr fotóim és videóim láthatóak. A blog elszórtan tartalmaz politikai témájú írásokat is, de ezeket tervezem átteni egy másik felületre és itt csak utóközlöm majd őket a Máshol írtam szekcióban.


A rettegett #gdpr viszonylatában mi a helyzet azzal, hogy a céges kávézóban tudják, hogy laktóz érzékeny vagyok. (Érzékeny adat, vagy mi.)


Takarítom a jelszókezelőt, a rekordok alapján jó ideje nem tettem meg. #iwiw https://t.co/mxLDmqKRkC

   Őri András - - hozzászólás

RT @TimmermansEU: Whenever a civil society organisation that helps build vibrant & tolerant democracies is threatened & feels it can no longer do its work, democracy suffers. It is regrettable that a civil society organisation like @OpenSociety is closing its doors in an EU country.


A GDPR alapvetően a jogászok dolga. Lenne. Pluszban kb. két éve tudja mindenki, hogy jön, nagyjából másfél éve már egyértelmű volt, hogy mi és hogyan lesz, szóval lett volna rá idő, hogy átálljanak a cégek.

Ehhez képest a cégek most, az utolsó pillanatban esnek neki a feladatnak. A jogászok meg egy az egyben tolják át az egészet a dolgozókra. Az elmúlt két napban két kérdőív-sor felett ültünk a kollégákkal és próbáltuk szétszálazni, hogy mi igaz ránk, a cégre, az osztályunkra. Aztán erős fejfájással és mélységes unalommal eltelve felálltunk, hogy na végre: vége. Innentől majd megkapjuk az utasítást, hogy mit programozzunk át és letudtuk a cuccot.

Mire a tárgyalóból az irodába értünk ott várt egy levél, három csatolmánnyal, hogy töltsük ki.

Már az eredeti kérdéssorok is szabvány kérdéseket tartalmaztak, amik csak nagyjából-egészéből passzoltak a céghez, de az utolsó 3 csatolmány olyan kérdéseket és kijelentéseket tartalmaz, amiknek a jó részéről süt, hogy aki írta, annak fogalma nincsen egy weboldal, applikáció vagy program működéséről.

Viszont szeret hangzatos definíciókat kitalálni.

Biztos vannak korrekt jogászok GDPR ügyben, sajnos én még nem találkoztam velük. Viszont úgy tűnik, hogy szerintük az az átállás és felkészülés módja, hogy ők letöltenek egy sablont, amit kiküldenek a cégeknek, hogy töltsék ki, aztán azt beformázva visszaküldik, hogy nesztek, jöhet a zsé érte és csináljátok meg.

Szóval tőlem akár be is kaphatják.

   Őri András - - hozzászólás

A dolog úgy történt, hogy a kölykök tegnap a nagyszülőknél aludtak, mi meg Zsófival elmentünk este a Satöbbi új lemezének a bemutató koncertjére. A Batthányi tér mellett, egy állóhajón volt. A közönségre elég jól illet a zenekar “mennyi jó ismerős, őszülő ifjú hős” sora. De elkanyarodtam, szóval bár későn kerültünk ágyba elvileg minden lehetőség megvolt rá, hogy hosszan aludjunk.

Valamiért az ilyen alkalmakkor nem megy. Amikor a reggelit csináltam vettem észre, hogy a tej szétfolyt a hűtőben így aztán reggeli után nekikezdtem kimosni, kitakarítani az egészet. Zsófi addig a gyerekszobát pakolta. Nem volt semmi dolgunk, hát takarítottunk, ugye. Úgy tűnik 38 évesen ez nem olyan vészes, mert amikor végeztem nagyon elégedett voltam. Délután aztán folytattuk a tengerimalac ganézással, a gyerekszobában a plüss és játék szortírozással. Azért remélem nem ez fogja meghatározni az évet.
Persze volt más is. Például elmentünk hamburgert enni a PeP Burgerbe, voltunk Cili egyik ovistársának a zsúrján a Görzenálban. Vidám volt.

Tavaly ilyenkor volt éppen a legjobb időszakom az előző munkahelyemen és akkor még eszembe se jutott, hogy egy év múlva majd már máshol dolgozom. Pedig lassan lejár az új melóhelyen a próbaidőszak is, a váltás meg jól felforgatta az életemet. Megint.

Én olyan típus vagyok, hogy szeretek lojális lenni a munkahelyhez, szeretek hosszútávra tervezni, de sajnos az MC-ben ez öngyilkosság lett volna. Fogytak a kollégák, bezártak komplett üzletágak, egyre szűkűlt a tér. Ezzel ellentétesen egyre jobban összebarátkoztam a kollégákkal, magát a munkát nagyon szerettem ott, de ha már úgy alakult, hogy váltani kellett, akkor most úgy kerestem melót, hogy végre tényleg egy irányba tudjak fejlődni.

Eluntam azt a jó 6-8 éve indult vonalat, hogy én nyomdai és online grafikus meg fejlesztő vagyok. A LinkedINen azt írtam magamról, hogy svájcibicska jellegű munkaerő vagyok, ami udvarias verziója volt annak, hogy sok mindenhez kicsit, de igazán jól semmihez nem értek. Az új melóhelyen viszont csak fejlesztő vagyok és már az elmúlt másfél hónapban tanultam egy csomó tök jó dolgot. Pluszban ez a hely a munka jellegét tekintve nagyon hasonlít a Lamarking/VMC időszakra. Egy cégnek, pár felületet nagyjából azonos témában. Az MC futószalag weblapjai után ez nagyon kellemes váltás.

Harmincnyolc évesként jöttem rá arra is, hogy mennyire barom voltam, hogy nem becsültem meg jobban magam a munkában. Hogy hagytam, hogy töredék bért fizessenek a melóért. Állati nagy tévedés volt. A májusi fizetéskor jöttem rá, hogy utoljára 10 éve kaptam piacképes munkabért, még a Szonda Ipsosnál. Jó nagy baromság volt ezt a tingli-tanglit ennyi ideig elhúzni.

A következő év szintén izgalmas lesz. Remélem véglegesítenek, aztán szeptembertől Cili iskolába megy (te jó isten, de megnőtt ez a gyerek, novemberben 7 éves lesz). Dávid a héten volt 4 éves és Zsófi 20 perce örvendezett azon, hogy ő még csak 37 én meg már 38 vagyok. Úgy láttam, hogy legszebb öröm a káröröm.

Van még egy adag tortám, Zsófi készítette, túrótorta kevés tésztával. Azt az esti filmhez megeszem még.




Egyszerűen megőrültem, hogy a Safari hülyesége miatt a Bootstrap 4 ki volt lőve a felhasználható rendszerek listájáról. Biztos voltam benne, hogy az internet sötét bugyraiban találok rá megoldást és valóban, részmegoldások születtek a témában, én ezek nyomán haladva kalapáltam össze egy pár soros css fixet.


.d-flex, .row {
display: -webkit-box !important;
display: -ms-flexbox !important;
display: flex !important;
-ms-flex-wrap: wrap !important;
flex-wrap: wrap !important;
}

Nekem száz százalékosan bevált. Ha bármi kiegészítésed van várom szeretettel.



A @SHO_Homeland 7. évad az eddigi egyik legjobb volt, az utolsó 2 részben csak #Budapest zavart, nem bírtam Moszkvának elfogadni.

Az utolsó jelenet a @Sziget híddal zseniális volt.


Kinyitott a cégnél a kávézó kerthelysége. Ki fogok jönni a laptoppal. #work #officedays https://t.co/aVuyaF8A4a


A @WestworldHBO második évad első epizódja egy bazi nagy katyvasz volt, amin az se segített, hogy a szereplők feléről elfelejtettem a két évad között eltelt időben, hogy kicsoda. Erősen kaszagyanús sorozatnak tűnik. #westworld #rezegaléc

   Őri András - - hozzászólás

Az elmúlt tizenévben nem kevés szabadidőt basztam el arra, hogy másoknak weblapokat csináljak. Mire fel ez az offenzív hangnem, húzhatja most fel a T. Olvasó a szemöldökét, ez a munkája neki. Ja, csak ez nem a munkaköri leírásban szereplő honlapokat jelentette, hanem egyéb, munkaidőn kívüli melókat.

Őszinte leszek: sosem szerettem.

Alapvetően az a baj, hogy bár szeretem a munkámat, de nem ez az életem fő célja. Márminthogy dolgozzak. A munka a szükséges rossz, amit el kell végezni azért, hogy azt csinálhassak, amit szeretnék (mínusz a szülői kötelezettségek vadabb fele). Viszont mindig szarul kerestem. Nagyon, így aztán szükség volt arra, hogy munkaidő után is honlapokat gyártsak.

Ha már így alakult, akkor egyébként egész szerencsés vagyok: egy csomó érdekes munkám volt. Beleláttam például a keresztény teológia egyik reform ágába, a mediációs folyamatokba, a kurva nagy vastartály építésekbe, a játszóház szervezésbe meg ilyen dolgokba. Amit mindig utáltam az a webáruházak építése volt. Ha van még egy undorító elfoglaltság, akkor a maszek webáruház készítés az az.

A maszekolás egyik rákfenéje az volt, hogy a megrendelőnek is a szabadidejéből megy a dolog, de ő ezt örömmel, hobbiból/haszonszerzésből csinálja. Konkrétan:  nem sajnálja rá az időt. Te meg ülsz, hallgatsz és két mondatonként igyekszel visszaterelni a klienst a feladatok felé. Elárulom: sikertelenül.

Igyekeztem ezt én már leépíteni, de aztán a közgazdaság újra beleköpött a levesbe és fel kellett venni a fonalat. Viszont most úgy tűnik, hogy megint abbahagyom, azzal az elképzeléssel, hogy végleg.

Éppen befejeztem egy melót reggel, ami miatt az elmúlt 2 hétben 20 percenként csippant a Gmail, hogy meló van. Most órák óta semmi. Csak azt tudom remélni, hogy ez így marad mostantól örökre.