“Asztalomon fonnyadt pizza, elmúlt tíz”

Éppen fáradtan, de elégedetten üldögélek a kanapén, fülemben üvölt a 0 óra 2 perc, pedig már jó fél órával később van, kész vagyok egy újabb munkával.

Illetve dehogy vagyok kész. Most jön a macera. Tesztelni a különböző eszközökön, átadni a megrendelőnek, átteni élesbe, aztán jó fél év míg betanítom és nem fognak hetente párszor hívni valami miatt, amit elfelejtettek. De most van vége annak a résznek, amit szeretek, amikor a szerkesztőben egyre nő a sorok száma, a betűk és számok halmazából pedig színek, formák, funkciók virágzanak ki. Állati jó érzés látni, ahogy elkezd élni, működni, funkcionálni, amit készítek.

Milyen csonka ma a hold,
az éj milyen sivatag néma,
milyen egyedül vagyok én ma.

A weblap építés nem művészet, de az alkotás folyamata ugyanolyan katartikus érzés, akár vers, festmény vagy egy honlap a végeredménye. És én imádom.

Jaj, amikor jól megy, akkor nagyon jó! #codeispoetry #css3

A photo posted by oriandras.hu (@oriandras) on

Az életben vannak euforikus pillanatok, de számomra három olyan tevékenység van, ami az eksztázis élményét adja:

  • az élőzene, ahogy elmos egy koncerten,
  • a szex és
  • a programozás, amikor megy.

Két féldeci a pokolban,
recseg a zenéd a Sokolban

Úgy szeretek dolgozni, hogy közben szól valami jó zene a fülemben, hangosan, kegyetlenül kiragadva a világból. Ha minden rendben van, ha minden működik, akkor egész különleges élmény, mert egyrészt dúdolom és dobolom a fülemben ordító zenét, miközben kergetik az agyamban egymást az ötletek. És ilyenkor, a legjobb formámban piszok gyorsan jövök rá a megoldásra, és már írom is bele a szerkesztőbe. Ilyenkor nem kell az automatikus kiegészítő funkció, mert a legidiótább syntax is kifolyik az ujjaimból. Aztán rányomok a ctrl+c-re és nézem, hogy épültek be az új sorok a régiek közé.

De amikor vége van az egésznek és a higgadási időszakban még szól a zene, és nincs kedvem kikapcsolni nagyon fáradt tudok lenni. Mint most is.

Vibrálni kezd a képernyő,
Kihullik kezedből a Szép Ernő

Mond meg drágám miért nem Nizza,
miért csak Hévíz…

(Az idézett dalszövegek – és a cím – a Cabaret Medrano No de piece című dalából vannak.)

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

2 thoughts on ““Asztalomon fonnyadt pizza, elmúlt tíz””

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.