2015. június 29. 13:40

A kiteljesedett „együtt a család” para

Ha elmondom, hogy van egy családi nyaralónk a Balatonon az mindig jól hangzik. Kellemes nyáresték, forró délutáni strandolások, őszi kirándulások, téli korcsolyázás képzik meg a hallgatóság előtt. Előttem meg ha meghallom, hogy Bélatelep szóba kerül leginkább az idegeskedés, sértődés és veszekedés jut eszembe.

Ehhez képest a helyzet az, hogy idén megkértem a családot, hogy egy hetet, 5 munkanapot, kaphassak az évből a házban. Olyan 5 napot, amikor a két gyerkőccel vagyunk négyen, meg elhívtuk Bandit, mert szeretünk vele nyaralni. Nem akartunk nagyszülőket, nagynéniket és unokatesókat, mert magunk akartunk lenni. A kérésemet fagyos csend fogadta elsőre, majd az, hogy természetesen oké. Aztán gyors elköszönés a telefonban.

Magunk akartunk lenni. Igen. Magunk főzni, magunk osztani be az időnket, nem igazodni senkihez, nem görcsölni azon, hogy kinek éppen hogyan feleljünk meg. Felnőtt emberként eltölteni pár napot. Nem fél-gyerekként, fél-vendégként.

A következő hetekben finom, hideg szúrások jöttek folyamatosan. Majd a bili az őrségi nyaraláson borult ki, amikor Anyu kiakadt, hogy őt elküldtem a balatoni házból, ahol alig lehet a nyáron. Ugyanilyen jellegű visszajelzés érkezett a család többi részétől is. Elmondtam Anyámnak, hogy én szeretném a szabadságom felét pihenéssel, magunkban tölteni, nem családdal, akkor erre nem sok érdemi reakciót kaptam, pedig szerintem egy érthető óhaj, hogy a 27 szabadnapomból 5-öt úgy töltsek, ahogy én akarok. Hozzátéve azt is, hogy éppen egy remek, közös családi kiránduláson vettünk részt, nagyszülők, szülők és unokák. Tehát a közös program is megvolt, amire szintén kapok folyamatosan megrovó szavakat, hogy én elzárom az unokáktól a szüleimet. Elég idegesítő szóváltás volt, amit egy idő után parttalanak véltem, gondoltam egye-bassza, lezárom: azt mondtam, hogy nem kell az egész, majd megyünk máshova. Erre jött a fordított reakció, némi mártirkodással, hogy nem kell.

– Jó, mondtam én egykedvűen, akkor maradjon minden a megbeszéltek szerint.

Egyébként nem pillanatnyi ötlet volt tőlem, hogy a családi nyaralást ne a Balatonra tervezzem, mert ahogy már említettem féltem előre a dologtól. Csak idén úgy alakult, hogy a költözködés/felújítás miatt nincs pénzünk arra, hogy házat béreljünk valahol. Az idei hacacáré után pedig erre jövőre előre készülni fogok.

Az egészben az bosszant (nem is) kicsit, hogy én Bélatelepen évente úgy három alkalommal vagyok. Maximum négy. Pár nap nyáron, egy hétvége májusban és esetleg egy hétvége ősszel, de mostanában már az sem. Ezt a pár napot, amit ha összeszámolnánk, akkor nem tenne ki két hetet az ötvenkettőből. Egyébként ott se vagyok, senkit nem zavarok se magam, se a családom jelenlétével, mindenki azt csinál abban a házban, kertben, amit és akivel akar. Igaz, hogy ebből a pár napból egy hétvégét májusban és idén ezt az öt napot úgy kértem, hogy más ne is legyen ott. Dehát ez ha összeadjuk akkor is csak 7 tetves nap. 168 óra. Szemben a többi 358 nappal.

7
vs.
358

A többiek nézőpontjából egy egész jó aránynak tűnik. Gondolnám én, meg szerintem megannyi más is, de nem az én családom.

A jövő szombat délutánon lemegyünk, hétfő és péntek közt a család engedélyezte a saját fennhatóságot az épületben. Előre elmondtam mindenkinek, hogy nem kívánom senkitől, hogy hétvégére ne jöjjön, csak a hétfő, kedd, szerda, csütörtök és pénteki napokat szeretném befoglalni. (Értelemszerűen pénteken délután érkezik mindenki Pestről, Pécsről.) Ma reggel megtudtam, hogy hétfő reggel még Sáriék ott lesznek és bár erről nem szólt a fáma azért elég valószínűnek érzem, hogy pénteken se este-késő délután fognak visszacuccolni. Szóval amit végül kaptam az egy kedd, szerda és csütörtök. Ez lesz az idei balatoni nyaralásom a családommal és a barátunkkal.

Most visszakanyarodnék a második mondathoz és az idegeskedéshez. Egyszerűen ez az egész nem éri meg. Ez a balatoni ház egy névleges valami, ha valóban használni szeretném. Egész gyerekkoromban, de még pár éve is állandóan tervezgettem, hogy miként kéne felújítani, lakájossá tenni, használni. Imádtam a helyet, a házat, a családi múltat benne. Ez idénre kiradírozódott. Kell találni egy másik kecót, záros határidőn belül, a Balatonnál, mert a jelenlegi helyzet kezelhetetlen.

Borzasztó szomorú.