A bicikli és a hifi

A költözés során egy rakás dologtól megszabadultam, olyanoktól is amiket főleg érzelmi okok miatt őrizgettem. Nem titkolom, de a nosztalgikus természetem néha elég hülye döntésekre sarkal. Megszemélyesítek tárgyakat és így erős kötődést alakítok ki velük.

Az egyik, amiről nagyon nehéz volt lemondanom a hifim. Ezt még áprilisban adtam át a lomisnak, aki kipakolt minden szemetet a Lágymányosi 13.-ból. A hifit Aputól örököltem, a felső harmadában három tálcás CD volt, középen dekk, alul kétkazettás magnó. Könnyen tudtam csatlakoztatni minden eszközhöz, a CD lejátszója hamar tönkrement, de erősítőnek remek volt. Rengeteg házibulit csináltunk végig, a híres bélatelepi szilveszer nyomai még akkor is látszottak rajta mikor a lomtalanító elvitte: elfolyt gyertyacsonkok fehér viasza.

Hasonlóan nagy lelkierő kellett ahhoz is, hogy megváljak kamaszkori biciklimtől. A canga még átjött velem ide a Trencséni utcába, de nem tudtam már mit kezdeni vele, hónapokig vacilláltam. A biciklit Lacustól örököltem (ő kapott egy jobbat). Mindig voltak bajai, a váltója elég közepes volt és a pedál rendszeresen, kb. évente cserés volt, de a generál szervizzel együtt jó bicó volt: nagyon könnyen futott.

Könnyű volt. Gyors volt.

A kamasz évek után a bicikli véglegesen Balatonon maradt, év közben már nem jártam túrázni vele, mert Pesten lógtam Zsófival. Az első nagy betegségei ebben az időszakban születtek, én nem tudom a Gombos unokatesóim mit művelnek a drótszamarakkal, de több biciklinket amortizálták le, sajnos ezt is. 5-6 éve felhoztam Budapestre, elvittem egy szerelőhöz aki 28 ezer forintért megjavította. Két hét múlva újra betegeskedni kezdett, újabb 12 ezer forint után még kihúzta a nyarat majd évekig pókhálósodott az erkélyen. Veszélyes volt már, szalajtott veszettül, többször majd elestem miatta.

Két út volt, vagy ráköltök egy újabb vagyont vagy megszabadulok tőle. Az utóbbit választottam: kivittem a CBA mellé és otthagytam a tárolóban. 21 évet adtam oda valami biciklitolvajnak. Most kicsit gyászolok, fogynak a gyerek-, és legénykorom emlékei.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.