2014. szeptember 17. 21:48

A Barlangi medve népe

A barlangi medve népe a Föld gyermekei regény sorozat első kötete. A főszereplőt, Aylat, 5 éves korában egy neandervölgyi törzshöz kerül és az ő gyámságuk alatt nő fel.

Legalább tíz éve, ha nem régebben, olvastam először végig a Barlangi medve népét. Akkoriban még nem volt – legalábbis a magyar fordításban – kiemelve, hogy ez egy regényfolyam lesz. Két kötet jelent meg, a folytatás a Lovak völgye címet viselte. Mivel a második kötet után évekig semmi hír nem jött arról, hogy érkezik a harmadik is belenyugodtam, hogy ez ennyi volt. Nem volt nehéz dolog, a Barlangi medve népe érdekes, izgalmas könyv, de igazi bestseller stílus, én könnyű nyári olvasmánynak nevezném, a folytatás ennél már csak kevesebbet tudott felmutatni.

Dióhéjban a sztori ennyi: egy Homo Sapiens kislány egy földrengésben elveszti a családját és az élet és halál közt lebegő gyereket egy csapat neander-völgyi menti meg. Befogadják és felnevelik. Ayla, a kislány, kitűnik a törzs tagjai közül, ügyesen alkalmazkodik hozzájuk, de igazán összecsiszolódniuk nem sikerül.

[su_box title=”(x) A reklám helye – ha szeretsz kattintasz egyet! :)” box_color=”#ede5e5″ title_color=”#2c2828″ radius=”0″] [/su_box]

A Barlangi medve népe pont a neander-völgyiek miatt lett jó könyv. Auel láthatóan igyekezett bemutatni mindazt, amit az ősemberekről ma (illetve a könyv születésekor) tudtunk. Én például most, hogy újra olvastam a regényeket azon kaptam magam, hogy az Internetet bújom, hogy mi lehet igaz a könyvből és mi nem. Egy valamit nem találtam sehol, persze ezen azért nem lepődtem meg, a törzsi emlékezetet, ami az egyetlen tökéletesen irreális elem a történetben.

Wikipedia: Neandervölgyi ember

A Barlangi medve népe női könyv, nekem nincs bajom az ilyenekkel, de Ayla nem csak rendszertanilag lóg ki az általa csak törzsnek hívott neander-völgyiek közül, ő modern, feminista nő. Megáll a lábán, okos, bátor, független. Az őt béklyózó férfi-központú neander-völgyi társadalom és Ayla harca adja az első könyv sava-borsát. A folytatásokból pont ez a feszültség kezd el egyre jobban hiányozni.

Ősemberes könyv(ek)

A Barlangi medve népe ugyanolyan tipikus ősemberes könyv, mint mondjuk a Kőbaltás ember című opusz. A főszereplő életébe évezredeket sűrít bele a szerző. Az izgalom jó részét az adja, hogy Te már tudod mit fog éppen felfedezni a hős(nő) és szorítasz neki a próbálkozások közepette. Én pont ezt nem szeretem az ősember történetekben. Ha én írnék ilyet, akkor inkább fejezetenként, vagy novellafüzérként mutatnám be a fejlődést, megtartva a súlyos és emberi mértékkel beláthatatlan időközöket.

Ha azonban ettől eltekintek, akkor a Barlangi medve népét egy erős négyesre értékelem, szórakoztató és fordulatos könyv.