307 éjszaka

Az embert egy idő után elkezdi foglalkoztatni ha szülő lesz, miként fogja nevelni, szeretni, irányítani a csemetét. Az előzetes elképzelések nagyrészt persze kukázódnak, amikor tényleg a kezedben van egy nagyon pici emberke és az a feladatod, hogy életben tartsd. Hirtelen nem az a lényeg, hogy mi lesz belőle, hanem, hogy megegye a kajáját, tiszta legyen a pelusa és aludjon. A sok terv, szakirodalom meg ilyesmi eltűnik, az utóbbi akkor kerül újra és újra elő, ha valami akadályba futsz bele.

Az elején – jó esetben – aludna a gyermek, csak fel kell időről-időre kelteni, belenyomni a megfelelő mennyiségű ételt, aztán jön a birkózás, hogy aludjon vissza. A mi gyerkőceink ha már felkeltek szerettek nézelődni, esetleg bukni egy-kettőt, hogy egyetlen ruhánk se legyen foltmentes. Dávid amint megette az adagját elégedett fejjel telerakta a pelenkáját is, ami extra macera, és újabb remek lehetőség arra, hogy feldobódjon a gyermek.

Dávid akkor született, mikor Cili már két és fél éves volt és a saját szobájában aludt, jó eséllyel egész éjjel nyugodtan, maximum felsírt és a cumiját kereste. Ilyenkor átrohantunk, kitapogattuk a plüssök, takarók, alvóspelus halomból a cumit és a gyermek megnyugodva hanyatlott vissza. Mi meg szintén. Egy-két ilyen átrohanás, főleg két emberre elosztva nem ügy, ettől remekül lehet létezni. Na és akkor érkezett Dávid és kezdtük újra a három órás műszakokat, ébresztés, etetés, büfizés, pelus, altatás. Dávidnál ez az egész sokkal megterhelőbbnek tűnt, mint Cilinél. Két hónap alatt zombiszerűre épültünk le. És Dávid máig rossz alvó. A nővérét, ha elaltattuk akkor számíthattunk rá, hogy csak a megszokott, mondhatni rendszeres időben kell kelni hozzá. A fiút este elaltatja az anyja, aztán felriad míg Cilinek mesélünk, akkor átkerül az én karomba, ott pihenget egy órácskát, aztán alszik miután a nővérét már letettük és mi filmet nézünk, vagy vacsorázunk, de éjfél előtt újra felriad. Aztán 4 és 6 közt fixen, de közben is előfordulnak ötletszerű ordítozások az éjszakában.

Ez ment 307 hosszú éjszakán keresztül. Megfejelve azzal, hogy Cili az elmúlt hónapokban hajnalban átkéredzkedik hozzánk és köztünk alszik. (Alszik alatt azt értem, hogy egyik kezével és lábával az anyját, a másikkal engem igyekszik kitúrni az ágyról. Tegnap három komoly pofonra ébredtem.) Szóval a 307. éjszakán Dávidot letettük aludni és másnap reggel 6-kor ébredt, hogy ő most akkor enne azért. Egyben aludtunk, kicsit több, mint hat órát. Mindketten.

Csuda egy élmény volt.

De minden csoda egy napig tart, ma éjjel, a 308.-on, bepótolta az elmaradásait a fiatalember.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

15 thoughts on “307 éjszaka”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.