2020. Február 28., Péntek

A koronavírus járvány egy remek példája annak, ahogy a hirdetés alapú sajtó a profit miatt túlteker egy témát. Az emberek félnek-érdeklődnek így rámozdulnak mindenre, ami erről szól, ez növekvő hallgatottságot, látogatottságot, végső soron hirdetési bevételt termel. Nyilván a csapból is ez folyik. Ne ess pánikba! Én csak ezt tenném hozzá.

Az elmúlt időszakban nagy érdeklődéssel figyeltem a NAT kapcsán előkerült Herczeg Ferenc írói megítélését. És megdöbbentem. Én ugyanis úgy nőttem fel, hogy a dédszüleim könyvtára (vagy legalábbis a maradéka) volt a nyári olvasmányaim alapja. Például az évadonként szépen bekötözött Új Idők folyóirat. (Amit Herczeg szerkesztett.)

Az Új Idők tele van jobbnál jobb, színvonalas szépirodalmi regénnyel, folytatásokban közölve. Nem a nyugat, de lássuk be, hogy a Nyugaton túl is van/volt szellemi élet. Liberális gondolkodással minimum megengedőnek kéne lenni azzal kapcsolatban, hogy esetleg másoknak más tetszik. És itt most nem is kell hozzátenni azt a megengedő félmosolyú kitételt, hogy: még ha az nem is ugyanolyan színvonal.

De a saját olvasmányélményeim alapján Herczeg Ferenc önmaga jogán is egy remek író. Sőt, ha valaki esetleg veszi a fáradságot és elolvassa az önéletrajzi könyvét, akkor arra is rádöbbenhet, hogy egy mai szemmel is modern, értelmiségi figura volt, egy nagyon szimpatikus gondolkodású ember.

A probléma persze ott van, hogy a médiában megszólaltatott véleményformálók nagy része (tisztelet a kivételnek) a kezébe nem fogott egy Herczeg Ferenc művet soha. (És nagy valószínűséggel mást se.)

És most ha egy kicsit elvonatkoztatok az írótól, akkor megint ott találom magam egy témával kapcsolatban, hogy a jelenlegi politika/véleményformáló elit nagy része mélységesen műveletlen, vállalhatatlanul kisstílű, semmilyen látóköre nincsen. És ez igaz Fideszes és nem Fideszes táborra egyaránt. Na ez az, amiért borzasztóan nehezemre esik nekem bárkit támogatni ebben a szerencsétlen, elposványosodó országban.

De az a jó hírem, hogy megvan a lehetőségünk, hogy a saját gyerekeinket kineveljük ebből a posványos, szűk látókörű, megmondóember világból. És akkor, az ő korosztályuk már egy fokkal talán értelmesebb emberek gyülekezete lesz. És talán akkor ők is így járnak el és a vége valahol a Kánaán magasságában van. Persze ehhez ezt el kell kezdenünk. Mármint a gyerekeink jó irányba nevelését.

Nosza!