2019. Június 6., Csütörtök

A világ legnagyobb hülyesége, hogy a pénz nem boldogít.

Ma végül kiborult a bili, mivel nincs fizetés ezért csoportosan felmondtunk és/vagy kirúgtak minket. Én az előbbi csoportba tartoztam, de arra az ígéretre, hogy majd 2 hónap múlva fizetnek, ha addig dolgozom tovább csak nevettem. Miután udvariasan - a helyzethez képest - elváltunk a főnökkel leültem a cég előtt a járdára és hallgattam ahogy a többiek ijedeznek. Végtelen nyugalom áradt el bennem, de egy másodperc múlva, ahogy felnéztem a felhőkre belém hasított egy olyan érzés, amit évek óta elfelejtettem: véges a pénzem.

Rá egy pár órával hazafelé menet beugrottam a Lidlbe és mint egy rossz időutazásban megálltam a párizsi, olcsó zsemle részlegnél és bepakoltam őket a kosárba. Amíg nincs új meló visszaesünk erre a szintre. Nagyon könnyű megszokni, hogy sonkát veszel, goudát és pick szalámit, nem pedig trappistát és párizsit.

A kettő között annyi a különbség, hogy van rá pénzed, a jobbra. Hogy nem gond elmenni 2-3 sörre meg egy hermelinre. Bármikor.

Szóval a pénz kibaszottul boldogít és aki mást mond az bolond.