2019. Január 23., Szerda

Az elmúlt napokban majdnem minden este felültem a szobabiciklire és tekertem rajta 30 percet. Éreztem, hogy szükségem van rá, mert a kényszerű home office miatt sokkal kevesebbet mozgok, mint szoktam. Első este a kilences fokozatban majd meghaltam, tegnap már egész jól bírtam, kíváncsi vagyok, hogy ma mi lesz

Kevés rosszabb dolog van, mint amikor nem tudod, hogy mi a baja a gyerekednek. Ma Dávid nagyon megijesztett minket, elvittük orvoshoz miután látszott rajta, hogy tényleg fájdalmai vannak, az orvos is helyből tovább küldött a Bethesdába, hogy ultra-hangozzák meg. Reggel még én vittem a körzetihez, délelőtt már az anyjával mentek a kórházba. Én itthonról dolgoztam, közben állandóan a gyerek járt a fejemben. Ha ideges vagyok enni kezdek, be is faltam egy félig megrágott pizzás csigát.

Szerencsére mire kivárták a sorukat (3-4 óra), addigra a gyerek kezdett rendbe jönni. A szülő ilyenkor hülyének érzi magát, hogy bolhából elefántot csinált (bár mondtam a feleségemnek, hogy egy doki is gyanúsnak ítélte a helyzetet), miközben másoknak meg tényleg baja van