2019. Január 10., Csütörtök

Jól kezdődik a mai nap. Fogtam a frissen lefőtt kávét és ráöntöttem az akkurátusan megtöltött teatojásra. Aztán csak álltam a bögre felett, hogy mi lenne ha végre holnap lenne.

A múlt év végén, amikor éppen bajban voltam, hogy mit olvassak a Google Books ajánlott egy könyvet az addig olvasottak alapján. Kicsit aggódtam, mert a legutóbbi ajánlata valami közepesen ismert celeb csaj önéletrajzi könyve volt, ami már a borító alapján se volt kedvemre való. Azóta viszont eltelt pár év és az ebook könyvtáram háromról kétszáz fölé nőtt, azért az mégis nagyobb merítés az algoritmusnak.

Az ajánlott könyv címe Monokróm, bizonyos Jasper Fforde írta, akiről még soha nem hallottam korábban. A könyv kifejezetten tetszett.

Utópiából lassan Dunát lehetne rekeszteni, de a Monokróm elszálltságát csak Lem ötleteihez tudnám hasonlítani. Az első pár oldal kifejezetten kihívást jelentett, mert ennek a távoli Földnek a szín alapú társadalmába teljesen in medias res csöppenünk bele. Épp ezért talán érdemes lenne záros határidőn belül újra elolvasni a könyvet, hogy az elején érthetetlen részek tökéletesen a helyükre kerüljenek.
Nem akarok spoilerezni, de ha egy igazán különleges jövőbeli krimire vágysz, egy irtózatosan töketlen, de szerethető főhőssel, akkor a Monokrómot pont úgy fel fogod falni, mint én.

Annál nagyobb dícséretet könyvre nehéz írni, mint hogy utáltam letenni a végén. A Monokróm pont ilyen volt
Kifelejtett alkatrészek egy kotyogós kávéfőzőből.
És folytatódik. Miután feltettem az új kávét és a várakozási fázisba léptem megírtam az előző bejegyzést. És vártam, hogy kotyogjon. De az Istennek nem történt semmi. Aztán megláttam, hogy miért.
Havas utcakép, egy zöldséges bolt fényeivel.
A Karinthy úton jelenleg két zöldséges vetélkedik. Nekem a kettő közül a régebbi a kedvencem. Barátságos eladók várnak, akik reggel - este köszönnek akkor is, ha épp nem lépek be az ajtón csak tovább sietek.