2019. Január 3., Csütörtök

A reggeli készítése négy különböző ízlésű és diétájú embernek a nap első kihívása.

A fiam mindent eszik, de mostanában mindenből keveset és leginkább azt kívánja, ami a szomszéd tányérjára kerül.

A lányom nem eszik. Semmit. De az asztal mellett szörnyű undorkodó pofákat bír vágni.

A feleségem nem bírja elviselni a megbőrösödött tejet, szóval melegítés után 5 percig fölözöm a bögréjét.

Nekem nincs semmi bajom, de az én tányérom a zöld legyen.

Cigizés az iroda előtti utcán.

- Tied az a böhöm nagy Merci?
- Nem, de van egy hasonlóm, spéci gyűjtői darab.
- Na, mutasd!

Nekilátnak mobilon nézegetni a kocsit, közben megy az adatok sorolása, majd a sztori:

- Tíz éve áll a haver garázsában, már öt éve mondom neki, hogy adja el. Szerencsére idén megszorult, úgyhogy meg tudtam venni.

Szerencsére, basszus. csak pislogtunk egymásra.

Nem vagyok nagy véleménnyel a jelenlegi ellenzéki pártokról, egyenként, szívós aknamunkával játszották el a bizalmamat. Fél éve, de akár még egy hónappal ezelőtt sem fordult meg a fejemben, hogy én ezek közül bárkire voksolni fogok.

A helyzet az, hogy most megengedőbb hangulatban vagyok irántuk, de még közel sem győztek meg, hogy 3 hét alatt a 180°-os fordulatuk összefogás témában őszinte.

De szeretném, ha meg tudnának győzni az elkövetkező hónapokban. Más dolguk nincs is, dolgozzanak meg értünk.

Annyiban segítem őket (bár nem érdemlik meg), hogy meghallgatom a mondandójukat.