Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél

Ezt a könyvet még az ősz végi pécsi látogatáskor nyomta Anya a kezembe, hogy nekem tetszene, mindenképpen olvassam el. Előbb befejeztem az aktuális könyvemet, majd belekezdtem egy kölcsön könyvbe, a Természetes fénybe. Kicsit melankolikus hangulata miatt azonban elment tőle a kedvem, így nekiláttam ennek a vékony piros kötetnek.

Már csak a könyv befejezése után jöttem rá, hogy idén, illetve most már tavaly, a második könyvem volt Bókay Jánostól. A Bohémek és Pillangók is nagyon tetszett, ahogy az Egy rózsaszál szebben beszél is. Mindkettő zenetörténeti regény, már ha van ilyen kategória, de a Rózsaszál egyben visszaemlékezés is, Bókay az ismerőse/barátja volt a János vitéz szerzőtáborának.

Heltai, Kacsóh, Fedák, Beöthy mind ismerős nevek voltak nekem, de nem sokat tudtam róluk, most meg közeli ismerősnek tűnnek. Az olvasás csodája újra lecsapott. A János vitéz daljáték/operett keletkezés története egyben karrierek meséje is, Bókay előadásában emellett még egy kis erkölcsi példamese is belefért. Leginkább kedves, néha szomorkás regény, nagyon jó stílussal megírva: letehetetlen.

Az operett nem az én műfajom, de ahogy a Bohémek után kedvet kaptam Puccinit hallgatni, most keresni fogok egy élvezhető minőségű János vitézt is. Lehet, hogy a regény alapjául szolgáló darab végül még se tetszik majd, de legalább ezt a remek olvasmány élményt neki köszönhetem. Mindenképp nyertem.